A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Fehéren feketén
Betűméret:
Ki érdekel(het) egy ilyen kiadvány?
Ha nem is sokakat (háromszáz példányban jelent meg!), azokat mindenképpen, akik maguk is részesei voltak a népköri életnek, és természetesen örömmel veszik kézbe a múltjukat őrző, akár családi ereklyének is tekinthető kiadványt. S meg is érdemlik, hogy nevük ilyen formában fennmaradjon. Azok számára viszont, akik szakmai indíttatásból érdeklődnek művelődési életünk, s ezen belül színjátszásunk múltja iránt, minden bizonnyal érdeklődéssel bír ez a valóban alapos dokumentum.
Az ötvenkét év krónikáját tartalmazó kiadványból megtudhatjuk, hogy a Népkör a két világháború közötti és az 1945 utáni története jellegét tekintve különbözött. Előbb a megszűntetett magyar színjátszás túlélését szolgálta, nem mentesülve olykor a betiltástól sem, utóbb a Népszínház árnyékába kerülve viszont a műkedveléssel együtt már afféle munkásegyetemi jellegű ismeretterjesztő feladatokat is vállalnia kellett, egyebek mellett a szövetkezetek átszervezésének kérdésétől, a válásproblémáktól Liszt Ferenc élettörténetének ismertetésén a sport és egészség összefüggését taglaló előadáson át az irodalmi élőújságok és vetélkedők szervezéséig is. A Népkör mindkét időszakban a népszerű közérdeklődést szolgálta, népszínműveivel, nótaestjeivel és operettjeivel éppen úgy, mint ismeretterjesztő előadásaival és irodalmi rendezvényeivel.
Ugyanakkor az is kiderül Garay Béla poszthumusz könyvéből, hogy a Népkörnek a jó értelembe vett populista tevékenység során olykor a legmagasabb igényeket kielégítő pillanatai is voltak. Ilyen volt, amikor 1928-ban az Ibsen-évforduló kapcsán műsorra tűzték a Kísérteteket, s az előadás előtt Szenteleky Kornél beszélt az íróról. Vagy hogy nem sokkal a költő halála után, 1937 áprilisában Kosztolányi-estet tartottak, ahol a rokon Jász Dezső tartott előadást és az est szenzációjaként Csáth Géza Kosztolányi-verseinek megzenésítése hangzott el. De volt Kosztolányi-műsor 1943-ban, majd húsz évvel később, 1957-ben pedig bemutatták az Édes Anna színpadi változatát. S talán az is érdekes Kosztolányi-adalék, hogy a költő húga volt a népköri mesedélutánok szervezője. Az 1945 utáni időszak külön figyelmet érdemlő eseményei a szinte évi rendszerességgel tartott vajdasági irodalmi estek, színházi vonatkozásban pedig a Krleža-bemutató (Agónia), valamint a Miller-, a Frisch- vagy a Wilder-premier. Ez utóbbiak jelzik a népszínmű/operett-műsort felváltani próbáló modernebb törekvéseket is. Ez a szándék egyben utal arra a Népkörrel kapcsolatos, de az egész vajdasági magyar műkedvelő színházjátszás tekintetében fontos általános kérdésre: mennyire tudott lépést tartani a korszerű igényekkel s mennyire ragad le az egykor szükséges, de idővel elavult műsorpolitikánál és stílusnál. Aki arra vállalkozik, hogy egyszer feldolgozza a vajdasági magyar színházi amatőrizmust, az fontos adalékot talál ebben a kötetben, mind az előadott darabok vonatkozásában, mind pedig a műkedvelés elvi vitáit idéző részletekben.
Mindenképpen szép kiadói vállalkozás jó négy évtized után kiadni Garay Béla kéziratát, kár azonban, hogy a kiadvány nem foglalkozik a kézirat sorsával, miért „nem akadt kiadója” 1971-ben s azóta sem. Továbbá, hogy a szerkesztés nélkülözi a témára vonatkozó szakirodalmat, sőt az sem ártott volna, ha a krónikát hosszabb tanulmány követi a népköri színjátszásról, illetve, ha a műsor, a szerzők és a fellépők mutatói tartalmazzák a visszakeresést segítő oldalszámokat. Mindezzel sokat nyert volna ez a különben hézagpótló művelődéstörténeti kiadvány.
Gerold László
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
