A NATO első ízben tette hivatalosan is közzé, hogy Szerbia 1999. évi bombázására, amelyben az Egyesült Államok és az Észak-atlanti Szövetség más tagországai is részt vettek, nem volt meg az ENSZ BT jóváhagyása.

Ezt tartalmazza az a NATO honlapján nyilvánosságra hozott közlemény, amely kilenc pontban veti el az orosz állításokat, s “közli a pontos tényeket”, egyebek között a szerbiai bombázással és Koszovó függetlenségével kapcsolatban is.

A NATO tisztégviselői eddig soha nem ismerték el, hogy Szerbia 1999-es bombázásával megszegték a nemzetközi jogot és az ENSZ Alapokmányát, mert a támadást az ENSZ BT jóváhagyása nélkül kezdték meg. Korábban egyedül Pierre Lellouche, a NATO parlamenti közgyűlésének korábbi elnöke ejtette el egy svédországi NATO-összejövetelen azt, hogy Szerbia bombázása az ENSZ BT jóváhagyása nélkül kezdődött meg.

A szövetség a honlapján megjelentetett közleményben úgy pontosít, hogy “annak ellenére, hogy nem volt meg az ENSZ BT jóváhagyása, a NATO szövetségi erők (Szerbia elleni) hadműveletét mégis megindították, hogy megakadályozzák az emberi jogok tömeges és tartós megsértését, valamint a civil lakosság legyilkolását (Koszovóban)”. Ezzel ismételten azt a – Szerbia bombázásakor már hangoztatott – álláspontot hangsúlyozták, miszerint az Egyesült Államoknak és a NATO-nak indokolt esetben joguk van a “humanitárius beavatkozásra”, amennyiben a szövetség úgy látja, hogy egy adott állam vezetése megsérti a nemzetközi humanitárius normákat, s emberiesség elleni bűncselekményeket követ el a saját lakosságával szemben.

A NATO közelményében arra is kitér, hogy “az ENSZ BT több alkalommal is a Koszovóban zajló etnikai tisztogatást és a nagyszámú menekültet a nemzetközi békére és biztonságra nézve veszélyt jelentőnek nevezte”, s rámutat arra is, hogy Oroszország az akkori kontaktcsoport tagja volt, amely – akárcsak az ENSZ – “éveken keresztül intenzíven azon fáradozott, hogy békés megoldást találjon Koszovóra nézve”. Javier Solana, a NATO akkori főtitkára az 1999-es beavatkozás előtt a NATO országok vezetőinek tudomására hozta, hogy a szövetséget a nemzetközi jog értelmében semmiféle felelősség nem terheli, amiért az ENSZ BT határozata nélkül folytatja Szerbia bombázását, azonban nincs kizárva, hogy a nemzetközi bíróság megvitatja az egyes tagállamok ellen emelt vádakat.

A belgrádi kormány a bombázásokat követően pert is indított a NATO és tagállamai ellen a Hágai Nemzetközi Bíróságon, de a bíróság illetéktelennek tartotta magát. A NATO közleményében megállapítja, hogy az “a folyamat, amely Koszovó függetlenségének kikiáltásához vezetett, évekig tartott és egész sor folyamatot foglalt magába az ENSZ és a kontaktcsoport (amelynek Moszkva is tagja volt) részéről, amelyet most Oroszország figyelmen kívül hagy”. Szerbia bombázását követően – áll a közleményben – a NATO irányítása alatt álló KFOR, amelyben “eredetileg Oroszország is ott volt, az ENSZ megbízásából (a BT 1244-es határozata) tartózkodott ott”.

“Ez közel tízéves diplomáciai erőfeszítéseket eredményezett, az ENSZ felhatalmazása mellett, hogy végül megszülessen a politikai megoldás és végre rendeződjék Koszovó státusa, ahogyan azt az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozata is előlátja”, írja a NATO dokumentumában, amellyel Moszkvának is válaszolnak azokra a vádjaira, miszerint sok NATO tagállam elismerte Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlenségét és Koszovó elszakadását a nemzetközileg elismert Szerbia államtól.

A NATO szerint “Krímben nem ez volt a helyzet, hiszen ott nem volt válság, de próbálkozás sem a tárgyalásos rendezésre. Oroszország megkerülte az egész nemzetközi közösséget, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetét is és egyszerűen megszállta egy másik ország területét”.

A NATO megítélése szerint a március 16-ai krími népszavazás sértette az ukrán alkotmányt, s az egész folyamatot “a krími önjelölt vezetőség bonyolította le, amely az orosz fegyveres erők tagjait állította a hatalom élére a kormányépület elfoglalása után”. Az Észak-atlanti Szövetség Oroszország azon állítását is elveti közleményében, miszerint a NATO megpróbálta Oroszországot félreállítani, hiszen 1990 óta működött az NATO-Orosz Tanács. A NATO szerint az sem felel meg a valóságnak, hogy az Egyesült Államok és Németország vezetői a Szovjetunió széthullása után, s miután Moszkva beleegyezett a két Németország egyesítésébe, megígérte, hogy a NATO nem bővíti a szervezetet a korábbi szovjet blokkhoz tartozó tagállamokkal, azokban nem létesít katonai bázisokat, s nem állomásoztat katonaságot. (Beta)