A június 28-ára, Vidovdanra, vagyis Szent Vid napjára, a szerb történelemben kiemelkedő jelentőségű ünnepre meghirdetett, diákok által szervezett belgrádi tüntetés próbatétel lesz mind a hatalom, mind a szabad polgárok számára. Egyesek számára ez a nap annak a döntésnek a pillanata, hogy Szerbia végleg egy diktatórikus irányba csúszik-e, vagy végre egy valódi, választásokon kormányváltást lehetővé tevő demokrácia lesz. Másoknak ez a nap a hatalom megtartásáért folytatott harc szimbóluma.

A Danas által megszólaltatott elemzők úgy vélik, ez a Vidovdan minden bizonnyal történelmi nap lesz, még ha nem is hozza el azonnal a rendszerváltást – de ennek kezdete lehet. A változások – állítják – elkerülhetetlenek.

A diákok ultimátuma: két követelés

Hét hónapnyi blokád után a diákok június 28-ára 18–21 óra közötti időpontra hirdettek meg országos tüntetést Belgrádban, a Slavija téren. Ultimátumuk két pontot tartalmaz: az egyik, hogy a szerb kormánynak kezdeményeznie kell a köztársasági elnöknél a parlament feloszlatását és rendkívüli parlamenti választások kiírását. A másik, hogy a kormánynak fel kell szólítania a belügyminisztériumot, hogy állítsa le a Pionír parkban és a Nikola Pašić téren állítólagosan bejelentett, az egyetemisták szerint azonban „álcázott” ellentüntetést, a "tanulni vágyó diákok" hónapok óta Belgrád szívében táborozó csoportját, közismert nevén a Ćacilendet.

Megfélemlítés és letartóztatások

A diákok hangsúlyozták: céljuk a békés ellenállás, de a hatalom az elmúlt napokban megkezdte a letartóztatások sorozatát – diákokat, veteránokat, civileket is bevittek. A BIA (Szerb Biztonsági és Információs Ügynökség) aktívan részt vesz az akcióban, és öt állami televízió egyszerre közvetített egy műsort, amelyben a diákokat nyíltan „terroristáknak” nevezték.

A hatalom részéről Ana Brnabić házelnök és Miloš Vučević, a kormányzó SNS párt elnöke is jelezték: újabb letartóztatások várhatók, hogy – állításuk szerint – megakadályozzák az esetleges vérontást.

Aleksandar Vučić államfő úgy nyilatkozott, reméli, hogy nem lesz szükség „az állami erő bevetésére”, de ha „valaki erőszakhoz folyamodik, válaszolni fognak”.

Az ellenzék szerint a hatalom szervezi a provokációt: állami vállalatok alkalmazottait szállítják a fővárosba, hogy incidenseket robbantsanak ki a Vidovdanra időzített tüntetésen. Emellett alternatív rendezvényekkel is készülnek: a "tanulni vágyó egyetemisták" könyvbemutatókat, irodalmi esteket és kulturális előadásokat hirdettek meg ugyanarra az időpontra, ugyanazon a helyszínen.

Vučić sem marad tétlen – kitüntetéseket oszt

Aleksandar Vučić sem az elnöki palota erkélyéről figyeli majd az eseményeket – állami kitüntetéseket fog átadni. A rezsimhez hű médiumok szerint olyan közéleti szereplők is kapnak elismerést, akik támogatták a kormányt, köztük például az Informer két újságírója.

A tömegközlekedés leáll

A korábbi tiltakozásokhoz hasonlóan a hatalom ezúttal is próbálja akadályozni a tüntetők Belgrádba jutását. A Srbija Voz pénteken közölte, hogy „bombariadó” miatt minden vonatjáratot leállítanak. Ugyanezet tették márciusban, amikor a tiltakozó diákok hívására százezrek tüntettek a főváros utcáin. Éppen ezért, számítva a tömegközlekedés hirtelen leállására, sok városban önszerveződés indult: Kruševacból, Gornji Milanovacból és Inđijából buszokat szerveztek, amelyeket civilek és diákok maguk fizettek. Ugyanakkor, niši diákok például arról adtak hírt. hogy a busztársaság, amelyet szerződtettek, „fenyegetések hatására” visszalépett.

Elemzői értékelések: Történelmi nap, de nem végső leszámolás

Nyilvánvaló, hogy a feszültségek a Vidovdan előtti napokra mindkét oldalon az egekbe szöktek. Egyesek számára Vidovdan sorsdöntő nap, amelyen eldől, vajon Szerbia diktatúrába süllyed-e, vagy végre valódi demokráciává válik, ahol a hatalom választásokon leváltható. Másoknak ez a nap a hatalomban maradásért vívott küzdelem szimbóluma.

Bár úgy tűnhet, hogy Vidovdan mindenki számára a D-nap, a Danas megszólaltatott szakértői úgy vélik: ez a nap történelmi jelentőségű lesz, de nem a nap, amikor a haladó kormányzat megbukik – viszont meggyengül. Ezen a napon, mondják, világossá válik, hogy Szerbiában új társadalmi valóság jött létre, amely új politikai valóságot is igényel.

Bojan Pajtić, az Újvidéki Egyetem tanára, korábbi tartományi tisztségviselő szerint ez a Vidovdan különösen fontos nap lesz a szerb társadalom számára – voltaképpen az idegek háborúja zajlik.

Dragomir Anđelković politikai elemző viszont úgy látja, a „D-nap” már mögöttünk van: tavaly november 22-én volt az első nagy diákmegmozdulás az újvidéki tragédia nyomán. Szerinte Vučić rezsimje már akkor megrendült, a Vidovdan csak gyorsító lehet a bukásban.

Đorđe Vukadinović politikai elemző szerint minden Vidovdan történelmi jelentőségű, ám a mostani nem feltétlenül eredményezi majd a végső fordulópontot. Ez a nap inkább lakmuszpapírként szolgál arra, hogy megtudjuk, merre halad a politikai válság. A tömegrészvétel, a hangulat és az utána következő események döntik el a valódi jelentőségét.

Elemzők szerint tehát bár nem biztos, hogy ez lesz az a nap, amikor a hatalom megbukik, a társadalmi valóság átalakulása mindenképpen megkezdődött. A rendszer legális és legitim támogatottsága erodálódik, miközben egyre inkább az elnyomás, propaganda és megfélemlítés eszközeihez nyúl. Ez a Vidovdan talán nem hoz végső áttörést – de szimbolikus fordulópontként megmaradhat a szerb politikai emlékezetben.