A vírusok és gazdaszervezetek kölcsönhatásának egy eddig feltáratlan mechanizmusát vizsgálták a Szegedi Biológiai Kutatóközpont kutatói, akik kimutatták: bizonyos vírusmutációk nem gyengítik, hanem éppen segítik az immunrendszer védekező munkáját – közölte a HUN-REN kutatóintézet.

Vírusfertőzés során a veleszületett immunválasz után beindul az adaptív immunrendszer, amely a HLA-I molekulák segítségével felismeri és elpusztítja a fertőzött sejteket. Mivel a HLA-rendszer rendkívül változatos, minden ember más-más fehérjerészleteket mutat fel az immunsejteknek, ami befolyásolja a betegség lefolyását is.

A korábbi kutatások arra mutattak rá, hogy a SARS-CoV-2 egyes mutációi épp a felismerés elkerülését szolgálják. A Manczinger Máté és Balogh Gergő által vezetett, a Nature Communicationsben publikált tanulmány azonban ennek ellenkezőjére világít rá: a vírusmutációk jelentős részét az emberi immunrendszer egyik fehérjecsaládja, az APOBEC3-enzimek hozzák létre. Ezek kémiailag módosítják a vírus örökítőanyagát, ami új fehérjerészletek megjelenéséhez vezet – az esetek 99 százalékában olyanokhoz, amelyeket a HLA-I molekulák könnyebben ismernek fel. Vagyis a gyors immunreakció hatékonyabbá teszi a későbbi, specifikus védekezést.

Ezeket az eredményeket egy 17 ezer brit COVID-19-beteg adatait feldolgozó elemzés is megerősítette. A szegedi kutatók azt is kimutatták, hogy az APOBEC által létrehozott mutációk földrajzilag eltérő jelentőségűek: a Kelet- és Dél-Ázsiában gyakori HLA-típusok különösen sok új, felismerhető peptidet nyernek a mutációkból, ami összhangban áll a térség korábbi koronavírus-járványainak genetikai hatásaival, írja az MTI.

A mechanizmust más vírusoknál – így a HIV-nél és a rózsahimlő kórokozójánál – is leírták, ami arra utal, hogy az immunrendszer nemcsak felismeri és elpusztítja a kórokozókat, hanem aktívan formálja is azok evolúcióját.

A kutatás új nézőpontot kínál a vírus-gazdaszervezet viszony megértéséhez: a mutációk nem mindig a vírus menekülését jelentik, bizonyos esetekben éppen az immunrendszer működését támogatják. Az APOBEC-aktivitás korai felismerése pedig segíthet előre jelezni, milyen új fehérjeváltozatok jelenhetnek meg – ami kulcsfontosságú lehet a jövőbeli vakcinafejlesztés és a személyre szabott terápiák szempontjából.