A történelem hullámverései és a két világháborút lezáró békediktátumok következtében az etnikai határok nem esnek egybe az országhatárokkal, ezért nemzetrészek és nemzetek élnek idegen fennhatóság alatt, a világ népeinek jelentős hányada pedig nem is rendelkezik saját állammal.

Nincs ez másként Európában sem, ahol a nemzetek száma kétszerese a jelenleg létező országokénak, ami azt jelenti, hogy fele nem a saját államában él. Ez egy UNESCO-felmérés szerint nyelvi szinten azt jelenti, hogy a földrész 77 őshonos, 9 szórvány és a legújabb korban betelepült népcsoportok 8, tehát összesen 94 nyelvéből 35-öt egy-egy ország határain túl is anyanyelvként beszélnek, 55 közülük pedig önálló állam nélküli kisebbségek nyelve.

A számok tükrében:

Európa földrajzi határai között: a 45 független államban 701 874 459 személy található, 15, 93 százalékuk, vagyis 112 millió ember kisebbségi sorsban él. A nemzetiségek lélekszáma és aránya, országonként változik. A 46 030 720 összlakosságú Ukrajnában 27, 3%, ami 12 566 385 embert jelent, a 143 420 309 fős Oroszországban 15,5%, tehát 22 230 147 lélek. Spanyolország 46 063 500 lakójából 32, 2%, számbelileg 14 832 447 fő, de még a nemzeti kisebbségeit el nem ismerő, 64 473 140 lakosú Franciaországban is 6 százaléknyi, vagyis 3 868 388, a franciától eltérő anyanyelvű személy lakik. Ami a 19 042 936 lakosú Romániát illeti, a kisebbségek aránya meghaladja a kétmillió főt. Az 507 066 354 lelket számláló Unió 28 tagországában a nemzetiségek aránya valamivel alacsonyabb az európai átlagnál, de még így is 8,14%, vagyis 41 275 201 fő. Földrészünkön csak Portugáliában és Izlandon nem élnek kisebbségek, a legszámosabb közösség pedig az ország határain kívül élő oroszoké, mely még mindig több mint 20 millió főre tehető.

Az egyetlen megoldás:

Amint a felsorolt számadatok is bizonyítják, a nemzetiségi kérdés világ- és Európa szinten egyaránt megkerülhetetlen, hiszen rendezetlensége, már csak arányai miatt is fegyveres összecsapásokhoz vezethet, vagy háborúkat okozhat, amire a 20. század végén a Balkánon volt is már példa. Éppen ezért évtizedek óta hivatalok tucatjai és szakértők ezrei dolgoznak a határmódosítás nélküli, békés megoldásokon, melyek közül ez idáig legmegfelelőbbnek az autonómia különböző formái bizonyultak. A mindennapi élet és a gyakorlat legalábbis ezt igazolta.

Bedő Zoltán (Székely Hírmondó)

Az írás az autonómia kérdéséről szóló hosszabb sorozat része