A szórványban, Közép-Bánátban folytatott tevékenységéért Kónya-Kovács Otíliát, többek között az Újvidéki RTV, a Bánáti Újság és a Vajdaság Ma munkatársát tüntette ki díjjal a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete. A díjazottal újságírói tevékenységéről, a szórványközösség apróbbnak tűnő rendezvényeinek fontosságáról és a visszajelzések jelentőségéről beszélgettünk.

– Szórványban dolgozó szabadúszó újságíró – talán így tudnám meghatározni a tevékenységét, hiszen az Újvidéki Rádió és Televízió, a Bánáti Újság és a Vajdaság Ma közép-bánáti munkatársa egyszerre. Egyrészt érthető a szituáció, hiszen minden médiumnak jól jön egy jó újságíró a szórványban, másrészt viszont – az újságíró szempontjából – nem lehet egyszerű feladat egyszerre ennyi fronton teljesíteni. Hogy tudja például megoldani azt, ha egy fontos eseményről a sajtóorgánumok különböző fajtái kérnek tudósítást, tehát, kép- és hanganyagot meg írást is le kell adni, s persze mindegyiket a lehető leggyorsabban, illetve ezek közül melyik áll önhöz a legközelebb?

– Talán macskakörömbe tehető pillanatnyilag a szabadúszó szócska, mert hivatalosan az Újvidéki Rádió és Televízió dolgozója vagyok (egy hónap múlva jár le a szerződésem), és pontosítva: talán a rádiónak tartozom némileg nagyobb felelősséggel. A többi médiumnak tiszteletdíjas munkatársa vagyok. Az említetteken kívül a Muzslyai Újságot se felejteném ki, valamint Muzslya honlapját, ám úgy érzem, túl sok mindez, így sokszor valamelyikre kevesebb idő jut.

Ami a rangsort illeti, többféleképpen is tudnék rangsort állítani. Mondjuk a gyorsaságot illetően a Vajdaság Ma hírportál kerül legtöbb esetben az élre, utána a rádió, majd a tévé következik, és legvégül az írott sajtó, a hetilap. Ha pedig az a kérdés, melyik áll legközelebb hozzám, akkor mindenképpen a rádiót említeném az első helyen. Úgy érzem, néha pusztán a hangokkal sokkal „színesebb” riportot tudok készíteni. A televíziózást lehet, hogy még nem tudom kellőképpen „művelni”, sokszor úgy tűnik, még nem tudok „képekben” gondolkodni. Viszont nagyon szeretném megtanulni a tévés vágást például, mert idővesztésnek tartom, ha várni kell másokra, illetve, ha mástól függ az ember.

– Hány település fontos eseményeit szemlézve kezd munkához? Lehet egyáltalán egy akkora régióról, mint Közép-Bánát minden nap az összes fontos hírt leadni, illetve mi az a fő szempont, amely alapján válogat az események közül?

– Persze, egy ekkora terepet nem tud lefedni egy újságíró. Sokszor megtörténik, hogy az események megválasztása nem a fontosságot tükrözi. Legtöbb esetben talán nem tudok kellően érvelni egy-egy fontosabb közép-bánáti esemény mellett. Fájlalom viszont, ha valamelyik médiumból egy-egy jelentős mozzanat erről a tájról kimarad. És ekkor is jön a „visszajelzés” az itteni emberektől…

– A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete a szórványban folytatott tevékenységéért tüntette ki. Mit jelent Önnek egyrészt maga az elismerés, mint olyan, másrészt mint konkrétan a szórványbeli tevékenységre vonatkozó díj?

– A szórványból történő tudósítást hatványozottan fontosnak tartom, mert az itteni emberek mindennapjairól is hírt kell adnunk. Azt gondolom, ha nem foglalkozunk ezekkel az emberekkel, az általuk rendezett programokkal, nem kísérjük végig a tevékenységeiket, akkor ki tenné meg helyettünk? Senki. Az itteni magyarságra gondolok, természetesen. Egy-egy tudósítás hallatán, lehet, hogy valakiben felmerül: milyen aprósággal, jelentéktelen dologgal foglalkozott a szerző, holott, ha mélyebbre látna, akkor nyilván rájönne, hogy az itteni embereknek a sok kis megmozdulás, rendezvény mennyire fontos, hisz a megmaradásukért küzdenek - nagyon sok esetben.

Éppen e díj kapcsán kapott telefonhívásokból arra lehetne következtetni, hogy vannak olyan emberek a környezetemből, akik még talán nálamnál is jobban örülnek ennek az elismerésnek, akik ugyancsak fontosnak tartják a munkámat. A visszajelzés állandó jellegű náluk.

Maga a díj elismerés, megerősítés. Tovább teszem a dolgom, igyekszek minél több eseményre eljutni, és tudósítani erről a tájról, és ahova csak eljutok, onnan hírt adok.

Rizsányi Attila