Az egykori holland békefenntartók közel harmada számára Srebrenica egyet jelent a kudarccal, a bűntudattal és a poszt-traumatikus stressz szindrómával: 1995-ben az ENSZ megbízásából négyszáz holland katonát küldtek a polgárháború sújtotta Bosznia területére, hogy megvédjék a Srebrenicában tartózkodó bosnyákokat. Ehelyett az egység tehetetlenül nézte végig, ahogy a területre bevonuló szerb katonák több ezer muzulmán férfit és fiút hurcoltak el. Ezt sokan azóta sem tudták feldolgozni - olvasható a dpa német hírügynökség csütörtöki írásában.

"Srebrenica tönkretette az életem" - mondta a holland Derk Zwaan, aki 19 éves fiatalként, szavai szerint "szinte még gyerekként" vett részt vett az ENSZ kéksisakosainak kelet-boszniai bevetésén, és húsz évvel a borzalmas események után is poszt-traumatikus stressz szindrómával küzd.

A kelet-boszniai Srebrenica a boszniai háború idején az ENSZ védelme alatt állt. A boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el a várost, és a tétlenségre kárhoztatott békefenntartók szeme láttára elhurcolt mintegy nyolcezer muzulmán férfit és fiút a következő napokban brutálisan lemészárolták. A vérengzést a Nemzetközi Törvényszék népirtásnak minősítette, a történteket a II. világháború óta Európában elkövetett legszörnyűbb mészárlásnak tartják.

Srebrenica a nemzetközi közösség kudarcának szimbólumává vált, és ezt a kudarcot sokak számára a Dutchbat nevű holland egység testesíti meg. A hollandok ugyanis harc nélkül adták meg magukat a szerbeknek. Emiatt "gyáváknak" titulálták őket, akik a vádaskodások szerint tétlenül nézték a tömeggyilkosságot. Miközben azóta a srebrenicai mészárláskor történteket meglehetősen árnyalták a kutatók, a hollandokra ragasztott szégyenfolt megmaradt.

Zwaan, a Dutchbat 3 nevű egyesület elnöke úgy vélte, nem tehettek volna semmit sem. "Mindegyikünknek tíz tölténye volt összesen" - magyarázta. Hozzátette, hogy a francia ENSZ-csapatok által ígért légi erősítés elmaradt. "Cserbenhagytak minket. Az ENSZ és a saját kormányunk is" - mondta keserűen az egykori holland katona.

Az életerős, barátságos férfi utrechti házában nyilatkozott a dpa munkatársának. Őszintén beszélt arról, hogy éveken keresztül terápiára járt, és még ma is gyógyszereket szed, hogy kigyógyuljon depressziójából.

Az egykor Srebrenicában szolgálatot teljesítő holland egység tagjainak mintegy harminc százaléka hozzá hasonlóan járt: betegek, munkaképtelenek, alkohol- vagy drogfüggők. Néhányuknak a házassága ment tönkre. Néhányan egyáltalán nem tudtak túllépni a történteken: önkezükkel vetettek véget életüknek.

"A menekültek nyomorúsága, a halálfélelem vagy az állandó fenyegetettség érzése: ezek az emlékek senkit nem eresztenek" - fejtegette Zwaan. "A legrosszabb az a tehetetlenség volt, hogy katonaként semmit nem tehettünk" - panaszolta a férfi.

A bevetés után nem kaptak pszichológiai segítséget a holland kéksisakosok, és szakértők úgy vélik, ez a fő oka annak, hogy ennél az egységnél viszonylag magas a poszt-traumatikus stressz szindróma aránya.

Sőt, nemhogy segítség nem volt, a dpa szerint a srebrenicai eseményeket követően a horvát fővárosba, Zágrábba küldték a sokkos állapotban lévő katonákat, hogy részt vegyenek a védelmi minisztérium grillpartiján. Az esemény díszvendége Vilmos Sándor akkori holland koronaherceg, jelenlegi király volt.

A súlyos betegség első jelei már röviddel hazájába való visszatérése után mutatkoztak Zwaanon. "Hiperaktív, ijedős, agresszív, depresszióra hajlamos voltam, túl sok alkoholt ittam" - mesélte. Később a férfit munkaképtelenné nyilvánították a hatóságok.

Ezt követően kétszáz másik társával együtt beperelte egykori munkaadóját. 2013-ban a holland legfelsőbb bíróság a védelmi tárcát kártérítés megfizetésére kötelezte. Ezt azonban nem követte eltartási kötelezettség.

Geert-Jan Knoops, Zwaan ügyvédje elmondta, a minisztérium semmilyen felelősséget nem vállal a történtekért, és bármiféle további eljárást kizár. "Ez a magatartás azonban még tovább ront a veteránok helyzetén" - tette hozzá.

Zwaan ugyancsak úgy véli, önmagában a kártérítés nem segít. "Szeretnénk tudni az igazságot" - szögezte le, és feltette a húsz éve válasz nélkül hagyott kérdést: "Miért kellett Srebrenicának elesnie? Miért hagytak minket cserben?"

Az egykori katona azóta tizenegyszer tért vissza a kelet-boszniai városba, hogy választ találjon a kérdéseire. Teljesen magával ragadta az, mennyire szívélyesen üdvözölték a bosnyák lakosok. "Ez az ország egy kicsit már az én hazámmá is vált" - hangsúlyozta meggyőződéssel a hangjában. (MTI/dpa)