A húsvét utáni ötvenedik napon, az idén május 20-án ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét, az egyház születésnapját, pünkösd napját.

A húsvét és a karácsony után a harmadik legnagyobb keresztény ünnep neve a görög pentékoszté (ötven) szóból ered. Az ószövetségi zsidó népnél eredetileg aratási hálaadó ünnep vagy az első zsenge ünnepe volt, majd a mózesi törvény emléknapja lett, amikor arra emlékeztek, hogy Isten szövetségre lépett népével, Mózes törvényt hirdetett. Az ünnepet sávuótnak, a "hetek ünnepének" nevezik, mert hétszer hét nappal pészah után ünneplik.

A keresztény egyház születésnapját jelentő pünkösd történéseit megörökítő Újszövetség részletesen leírja, miként szállt le azon a napon a Jézus Krisztus által mennybemenetele előtt megígért Szentlélek a tanítványokra. A Szentlélek kiáradt az apostolokra, betöltötte őket megvilágosító, lelkesítő, szeretetet sugárzó kegyelmével, hogy képessé váljanak Jézus Krisztus missziós parancsának teljesítésére, és ők különféle nyelveken kezdtek beszélni. Péter apostol prédikálásának hatására sokan megtértek, belőlük alakult meg az első keresztény gyülekezet, a jeruzsálemi ősegyház.

A püspöki szinódus 305-ben rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt Szentlélek eljövetelének megünneplését. A katolikus egyházban a II. vatikáni zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd a húsvéti misztérium beteljesedése. Bár pünkösdhétfő a zsinati liturgiareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, számos országban - 1993 óta Magyarországon is - munkaszüneti nap.

A néphit szerint ha pünkösdkor szép az idő, akkor jó lesz a bortermés. Európa jelentős részén már a középkor óta tartanak pünkösdi vagy májuskirály-választást, ez a legismertebb pünkösdi hagyományunk. A királyt, amint arról Jókai Mór is írt Egy magyar nábob című regényében, lovasversenyen választották, ezt néhol egyéb erőpróbák is kiegészítették. Egy XIX. századi szokásleírás szerint a győztes „egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig”. Mivel csak egy évig tart az uraság, a mulandóságára, értéktelenségére utalva alakult ki a rövid, mint a pünkösdi királyság szólásunk. Jellegzetes pünkösdi szokás a pünkösdi király vagy királyné körmenete: a legkisebb lányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal királynőnek öltöztetik, és rózsaszirmot hullatva házról házra járnak köszönteni.

Árpádházi Szent Erzsébet nevét is említik a pünkösdi köszöntők szövegében. Az ő alakjához számos legenda fűződik, az egyik legismertebb az úgynevezett rózsacsoda, amelyet először XIV. századi forrás említ. Szent Erzsébet neve gyakran szerepel a pünkösdi énekekben. Az összefüggés bizonyára a pünkösdirózsa és Szent Erzsébet legendájának egyik motívuma, a rózsacsoda következtében alakult ki.

Az ablakokba, vagy a ház kerítés-lécei közé tűznek zöld ágakat, nyíló virágokat. Azért teszik ezt, hogy nehogy belecsapjon a házba a villám. Van, ahol a lányos házakat díszítették fel zöld ágakkal, virágokkal.

„Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja…”

A pünkösdi hagyományokból tehát a lányok sem maradtak ki, a pünkösdölés szereplői általában ők voltak, bár néha legényekkel együtt járták pünkösdvasárnap a falut házról-házra, bekérezkedés után énekelve, táncolva. A különböző vidékeken többféle típusa élt a szokásnak: központi szereplő lehetett a pünkösdi királynő, aki ruhájával is kitűnik a többiek közül; hasonlíthatott lakodalmas menethez; és az is előfordult, hogy nem választottak külön kiemelkedő szereplőket. Ha a pünkösdölésben lányok és legények egyaránt részt vettek, általában közös táncmulatság zárta a napot.

Hasonló, bár különálló szokás a pünkösdikirályné-járás vagy cucorkázás, ahol általában öt lány járt házról-házra, köztük a legkisebb (akár egész kicsi, 4-5 éves) volt a kiskirályné, őt vezették a többiek, termékenységvarázslással összekötött köszöntőt énekelve. A szokásnak a különböző vidékeken különféle formái alakultak ki, pl. Udvarhelyszéken a hesspávázás, Nyugat-Magyarországon a törökbasázás (itt egy 12-15 éves fiút öltöztettek be török basának, nadrágját szalmával tömték ki, felsőtestét zöld ágakkal, virágokkal díszítették, néhol láncokkal megkötözve vezették végig a falun; a szokáshoz törökökkel kapcsolatos mondani hagyomány fűződik), vagy a Dunántúl egyes részein a rabjárás (amikor is a pünkösdölő lányok lábuknál összeláncolt fiúkat vezettek, így kértek adományokat „a szegény katonaraboknak”). A pünkösdi népszokásoknak, az egyébkoriakhoz hasonlóan, szintén volt adománygyűjtő funkciója, általában tojást és pénzt kaptak érte.

Mulatságok, párválasztás

A pünkösdi hagyományok közé tartozik a párválasztásnak is, ilyenkor általában bálokat szerveztek a falvakban, Kalotaszegen például háromnapos táncot rendeztek. Csallóközben vámkereket állítottak, a bírságokból, vámból szerzett pénzt közösen mulatták el. Az udvarlási szokások közé tartozott, hogy a legények pünkösd hajnalára pünkösdi rózsát tettek a leány ablakába, vagy például Egerben a legény egy 8-10 éves, ünneplőbe öltözött kislánnyal mátkatálat küldött a választott lánynak, melynek közepén koszorúba font kalács és egy üveg bor volt kendővel letakarva, s ha a lánynak is tetszett a legény, hasonló tálat küldött vissza. A küldöncöt néhány krajcárral jutalmazták.

Jóslás, varázslás

Pünkösdkor a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágakat helyeztek, hogy a gonosz, ártó szellemeket távol tartsák; néhol ilyenkor állították a májusfát is. Időjárás- és termésjóslás is kapcsolódik az ünnephez, bár a különböző tájegységeken meglehetősen ellentétes jelentésekkel: Gyimesben például a pünkösdi eső jó termést jelent, Baranyában viszont nem kívánatos az eső, inkább a szép idő, ami bő bortermést hoz. A pünkösdi harmatnak szépségvarázsló erőt tulajdonítottak: a lányok napfelkelte előtt a kertben harmatban mosdottak, hogy szép legyen a bőrük.