Ötven éve, 1969. január 16-án gyújtotta fel magát a prágai tavasz eltiprása elleni tiltakozásul a prágai a Vencel téren az egyetemista Jan Palach, aki három nappal később belehalt sérüléseibe. Az MTVA Sajtóadatbankjának háttéranyaga:

Csehszlovákiában 1968 elején váltotta a pártállam élén a keményvonalas kommunista Antonín Novotnyt a reformista Alexander Dubcek, ezzel kezdődött a prágai tavasz, a rövid életű kísérlet "az emberarcú szocializmus" megteremtésére. A reformfolyamat irányítása gyorsan kicsúszott a kommunista párt kezéből, megszűnt a cenzúra, rehabilitálták a koncepciós perek áldozatait, feléledtek a korábban megszüntetett társadalmi szervezetek. Mindez kiváltotta a Szovjetunió nemtetszését, s miután a csehszlovák vezetéssel folytatott tárgyalások, figyelmeztetések nem jártak eredménnyel, a Varsói Szerződés csapatai 1968. augusztus 20-ról 21-re virradóra megszállták Csehszlovákiát. Az ezt követő "normalizálás" során a reformereket eltávolították a vezetésből, a reformokat visszavonták.

Az emberek nehezen törődtek bele a szovjet megszállásba és a visszarendeződésbe. Az akkor húszéves prágai egyetemista, Jan Palach úgy döntött, tiltakozásul saját magát áldozza fel. Palach a középiskola után történelmet és filozófiát szeretett volna tanulni, de csak a közgazdaságtudományi egyetem agrárgazdaság szakára jutott be. Szorgalmas, komoly és idealista diákként ismerték, 1967 nyarán Kazahsztánba utazhatott, a következő évben egy Leningrád közelében végzett nyári diákmunka egyik szervezője volt, jutalmul 1968 októberében franciaországi szüreten vehetett részt.

A prágai tavasz kezdete után sok összejövetelen vett részt, az egyetem hallgatói tanácsának egyik alapítója volt. 1968 nyarán elfogadták kérelmét, átiratkozhatott a Károly Egyetem filozófia szakára, de mire megkezdhette tanulmányait, az invázió véget vetett a reformoknak. Palach barátaival megszállás-ellenes feliratokat írt a falakra, tüntetéseken vett részt, diáksztrájkot szervezett. Visszaemlékezések szerint egyre többet fontolgatta egy radikális akció elkövetését, hogy felrázza a történtekbe beletörődni kezdő közvéleményt. Tervei között szerepelt a Csehszlovák Rádió elfoglalása, általános sztrájkfelhívás beolvasása, de végül az önégetés mellett döntött.

A történteket a szemtanúk vallomásai alapján rekonstruálták: az 1969. január 16-án a térre érkező fiú a szökőkút közelében levette a kabátját, előhúzott a táskájából egy éter feliratú üveget. A folyadékot magára öntötte és meggyújtotta, már lángoló ruhában átugrott a járda korlátján és az autók között a Vencel szobor felé futott. Amikor egy bolt előtt összeesett, a járókelők segítségére siettek, próbálták eloltani a lángokat. A még eszméleténél lévő Palach kérésére felolvasták táskájában lévő levelét, amelyben megindokolta tettét. A téren nagy tömeg gyűlt össze, a szökőkút közelében egy papírlapra egy szemtanú azt írta: Itt egy diák áldozta fel magát.

A kórházban másod- és harmadfokú égési sérüléseket diagnosztizáltak, testfelületének 85 százaléka megégett. Palach megerősítette, hogy nem öngyilkosságot követett el, hanem tiltakozásként gyújtotta fel magát. Az orvosok három napig küzdöttek az életéért, ezalatt csak anyja és testvére látogathatta, a halála előtti napon barátnőjét, majd az egyik diákvezetőt is beengedték, neki adta át a téren felolvasott levelét (búcsúlevelet nem írt). A közvéleményt úgy tájékoztatták, hogy utolsó szavaival azt kérte, mások ne áldozzák fel magukat.

A csehszlovák hírügynökség haláláról rövid hírben számolt be, nevét csak kezdőbetűkkel jelezték. A temetés, amelyen félmillió ember vett részt, rendszerellenes demonstrációvá változott, az elkövetkező napokban spontán tüntetések zajlottak, éhségsztrájkok kezdődtek. Példáját kérése ellenére többen követték, többek között február 25-én a Vencel téren egy 18 éves diák, áprilisban Jihlavában egy férfi gyújtotta fel magát. A 17 éves magyar Bauer Sándor szakmunkás-tanuló Palach tettének hatására 1969. január 20-án gyújtotta fel magát a pesti Múzeumkertben a zsarnokság és elnyomás ellen tiltakozva, és január 23-án halt meg.

A kommunista hatalom Palachot elmebetegként, a CIA ügynökeként próbálta beállítani, nevét és tettét a rendszer 1989. novemberi bukásáig elhallgatták, s ha egyáltalán leírták, ezt csak elmarasztaló értelemben tették. Miután sírja nemzeti zarándokhely lett, 1973-ban exhumálták és elhamvasztották. Hamvait szülővárosába, Vsetatyba küldték édesanyjának, aki csak fél év múlva temethette el, a maradványokat 1990-ben helyezték vissza eredeti prágai sírhelyükre. Palach halálának huszadik évfordulóján, 1989 januárjában Prágában diáktüntetések kezdődtek, ezek brutális szétverése indította el a kommunista diktatúra bukásához vezető folyamatot.

Az 1989-es bársonyos forradalom után Jan Palach nemzeti hőssé, az önfeláldozás jelképévé vált. A Vencel téren a Nemzeti Múzeum előtti járda kövei közül kereszt emelkedik ki önégetése helyszínén, a belvárosi Rudolfinum koncertterem előtti Jan Palach téren emlékművet állítottak a tiszteletére, a Károly Egyetem falán halotti maszkjának bronzmásolata látható. Halálának negyvenedik évfordulóján állították fel a Franciaországban élt Beck András 1969-ben készített Palach-szobrát a közép-csehországi Melníkben.

2013-ban Agnieszka Holland lengyel rendezőnő, aki maga is átélte az akkori eseményeket, Olthatatlan címmel készített három részes tévésorozatot a Palach halálát követő időszakról a család képviseletét felvállaló ügyvédnő szemszögéből, 2018-ban mutatták be Robert Sedlácek rendező Palach című játékfilmjét, amelynek forgatókönyvét Eva Kanturková, a Charta 77 egykori ellenzéki mozgalom szóvivője írta. (MTI)