Meglepően hamar viszály alakult ki a magyarországi önkormányzatokban az ellenzéki, új tagok körül. Számos helyen, akár a Fővárosi Közgyűlést, akár az egyes ellenzéki vezetésű kerületeket nézzük, hirtelen régi-új arcok jelentek meg, visszaforgatva az idő kerekét. Mert Draskovics Tibor és Atkári János is helyet kapott a szakértelemre hivatkozó ellenzéki pártoknál, ez pedig valóban riasztóan emlékeztet a 2000-es évek elejére. Visszaszivárogtak a régi barátok, pozícióba kerültek az önkormányzatoknál, nagy fizetésemeléseket szavaztak meg maguknak, majd belső ellenzékként olyan tevékenységbe kezdtek, amely egyértelműen célozza a 2022-es országgyűlési választásokra való felkészülést. Azaz minden fontos fejlesztési terv, amelyet meg lehet esetleg akadályozni, az mostantól kérdéses. Ráadásul egyáltalán nem szakmai oldalról, hanem minden esetben politikailag megindokolva. Ez nem is meglepő, hiszen olyan rövid idő telt el, hogy az új polgármesterek nem is lehetnek teljesen tisztában a nekik juttatott lakókörzetek valós helyzetével. Viszont megjelent egy furcsa, új jelenség, amikor diplomáciát folytatnak a polgármesterek.

Karácsony Gergely tiltakozott az ellen, hogy Recep Tayyip Erdogan török államfő Budapesten tárgyalt Orbán Viktorral. „Nincs az a diplomáciai (sic!) cél, ami legitimálná azt, hogy egy ország miniszterelnöke háborús bűnösökkel bájologjon” - írta az új budapesti főpolgármester közösségi oldalán, s jelezte, hogy kihelyezte a kurd zászlót dolgozószobája ablakába. Ugyanezzel a módszerrel élt Baranyi Krisztina is, Ferencváros friss vezetője. A kurd közösség az ő szemükben a „jó”, a törökök pedig a „rosszak”. Hiszen a világ ilyen egyszerű. Nem tudom, mennyit foglalkozik a két polgármester a Közel-Kelettel, de jó eséllyel csak felültek arra a vonatra, amely olyan szépen meg van olajozva a közösségi oldalakon. Miszerint a török elnök diktátor, a kurdok pedig hősiesen harcolnak hazájukért. Pedig a kurdok az évtizedek során mintegy negyvenezer embert öltek meg Törökországban, különböző terrorcselekmények során csaptak le teljesen ártatlan járókelőkre, az összes török kormány pontosan ugyanúgy harcolt a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) ellen, mint most Erdoganék. A törökországi kurdok nem állnak egy emberként a PKK mögött, a szíriai háborúban pedig épp elégszer vádolták – esetenként joggal – etnikai tisztogatással a vállukon vörös csillagot viselő kurd pesmergákat. Mert a saját állam megteremtése azt is megkívánja, hogy a területen sok kurd és kevés arab éljen, ezt pedig elsősorban erőszakkal lehet megvalósítani.

Persze az is igaz, hogy rengeteg a női parancsnok a kurd alakulatokban, hiszen ez egy nagyon egyenjogúságra törekvő, kommunisztikus csapat, ahol minden egyes embernek kötelessége részt venni a küzdelemben. Ezt fordítják le Nyugat-Európában feminista sikernek, persze úgy, hogy soha egyikük se járt a kurdok földjén. Mert azért az mégis szörnyű veszélyes.

A török elnök elleni tüntetés hamar arról kezdett szólni, hogy Orbán Viktor parolázik diktátor barátjával, azaz a magyar kormányfőnek van politikai felelőssége, amiért Erdogan itt van, és nem utasítja el a társaságát. A diplomácia márpedig nem erről szól. Nincsenek barátságok. Vannak jobb és rosszabb emberi viszonyok, de ez az, ami szinte teljesen mellékes. Diplomáciával országok foglalkoznak, nem önkormányzatok. Azzal semmi baj nincs, ha egy polgármester másként gondolkodik egy világpolitikai kérdésről, mint a kormányzat. De alapvetően nem ez a feladata. A ferencvárosi polgármester egyértelműen túllépi hatáskörét, ha beleáll egy diplomáciai adok-kapokba, olyan álláspontot képvisel, amely az övé és csak az övé, ennek terjesztésére felhatalmazása nincs. Nincs mögötte nagy kurd tömeg, akiket képviselni akar, esetleg segít nekik. Egyszerűen az a zászló alapja, hogy ezzel is megpróbál egyet ütni Orbán Viktoron, a kormányon, s minden erejével küzd, hogy az ország vezetése sikertelen legyen. Ez pedig így nagyon rossz közeljövőt jósol. Mert felülírja a józan észt a nagy politikai érdek, olyan alapállással kezdve az összes ügyet, hogy abban esetleg kormánybuktató potenciál rejtőzik. Karácsony Gergely felbuszozott a Várba, hogy megmutassa, a nép egyszerű gyermeke, majd utána kiderült, miben kell változtatni az eredeti fejlesztési terveken. Az atlétikai stadion építését személyesen nem támogatja. Magyarország megszerezte a nagy diplomáciai versenyfutás során a világbajnokság megrendezésének jogát, a budapesti főpolgármester pedig talán megoldja, hogy ne tudják megépíteni a szükséges infrastruktúrát. Biztos nagyon boldog lesz, ha ő viseli a blamázst.