Az idei romániai és erdélyi népszámlálás előtt ismét napirendre került az időről időre felbukkanó kérdés: magyar-e a székely, és ha igen, akkor hogyan? A vita elméletileg érdekes, gyakorlatilag veszélyes és káros.

„Én székely ember vagyok, székely az anyám, székely az apám, de a népszámláláson magyarnak vallom magam” – jelentette ki nemrég a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke. Kelemen Hunor leszögezte, derék dolog a regionális öntudat ápolása, de ezt nem népszavazáson kell demonstrálni.

A téma azután merült föl, hogy kiderült, az idei romániai és erdélyi népszámlálás kérdőívén a román nemzetiségnél hét, a németnél hat, a cigánynál egyenesen tizennégy alkategóriát is meg lehet jelölni. Nyomban fel is habzott az időről időre felbukkanó belmagyar vita székelyek és magyarok mibenlétéről, azonosságáról vagy különbözőségéről. Ennek nyomán a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt egyesülésével létrejött, de formai okokból a román bíróság által be nem jegyzett Erdélyi Magyar Szövetség két, az RMDSZ frakciójában ülő parlamenti képviselője, Kulcsár-Terza József és Zakariás Zoltán kezdeményezte, hogy a népszámlálási kérdőíven a magyar nemzetiségnél szerepeljen a székely és a csángó alkategória. Az RMDSZ eleinte ugyan támogatni látszott a felvetést, ám végül kihátrált mögüle. A román hatalom viszont méltányolta a kérést, így a magyar nemzetiség alkategóriájaként megjelölhető a székely. A csángók viszont csak az egyéb etnikumok között kaptak helyet.

Eddig a hír. Fontosabb, amit mögötte és körülötte találunk, ha nemzetpolitikai megközelítéssel felfejtjük a problémát. Igazuk van ugyanis azoknak, akik meg akarják jeleníteni a székely identitást, de igazuk van azoknak is, akik ezt rendkívül veszedelmes megosztásnak tartják mégoly jóakaratú, becsületes szándék esetén is. Rendre találkozni ugyanis azzal az állítással, hogy a székelyek nem magyarok, hanem egy másik nemzet, amelyik magyar nyelven beszél. Ennek a felfogásnak kétségtelenül van történelmi előzménye, hiszen az 1437-es kápolnai unió (az Unio Trium Nationum, azaz a Három nemzet egyesülése) az erdélyi magyar nemesség, a székely lófők és az erdélyi szászok egyezsége volt, és Erdély címerében is külön jelképek jelenítik meg a magyar és a székely rendeket; előbbieket a turul, utóbbiakat a nap és a hold.

Ám a székelységet az említett kápolnai unióra hivatkozva külön nemzetnek nevezni megtévesztő, hiszen a XV. században egészen mást jelentett ez a fogalom. A székely eredettudat töretlenül a hun örökségig vezeti vissza magát, és ezt genetikai vizsgálatok igazolják. Ez azonban éppenséggel azt bizonyítja, hogy a székelység a magyarság szerves alkotóeleme. A hun eredet ugyanis az egész magyarságnál megtalálható, amint azt a Magyarságkutató Intézet legutóbbi archeogenetikai eredményei feketén-fehéren bebizonyították. Vitathatatlan tény, hogy a székelység a magyarság egy különösen egyedi néprajzi csoportja hagyományosan sajátos jogállással, szokásrenddel, önigazgatással, némileg a hajdúkhoz, a palócokhoz, vagy éppen Koppány népéhez, az öntudatos somogyiakhoz hasonlatosan, de nem külön nemzet.