Az emberi jogok világnapját minden évben december 10-én ünnepeljük. 1948-ban az ENSZ Közgyűlése ezen a napon írta alá az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely deklarálta azokat az elidegeníthetetlen jogokat, amelyek minden embert megilletnek – nemtől, bőrszíntől, vallástól, politikai hovatartozástól függetlenül. Ennek emlékére az 1950. december 4-i ENSZ-közgyűlés december 10-ét az Emberi jogok napjává nyilvánította. A dokumentumot azóta több mint 500 nyelvre fordították le, ezzel pedig a történelem legtöbb nyelvre lefordított szövegévé vált.

Az emberi jogok olyan jogok, melyek minden emberi lényt megilletnek születésétől fogva. Spektrumuk igen széles, így az olyan alapvető jogok, mint az élethez való jog és azok, amelyek értelmet adnak emberi létezésünknek, mind beletartoznak. Ilyen többek között az élelmiszerhez és ivóvízhez, az oktatáshoz, a munkához, az egészséghez, valamint a szabadsághoz való jog.

Az emberi jog mint fogalom már 2500 évvel ezelőtt is megjelent a mai Irak területén. Kurus perzsa király rabszolgákat szabadított fel, és szabad vallásgyakorlást hirdetett birodalmában. 1215-ben a brit Magna Carta deklarált bizonyos emberi jogokat, és magát a királyt is a törvény hatálya alá helyezte. 1776-ban az Egyesült Államok Függetlenségi nyilatkozata kikiáltotta az élethez való jogot, a szabadságot és a boldogság kereséséhez való jogot.

Külön érdekesség, hogy 2011-ben az ENSZ az internethez való hozzáférést is alapvető emberi joggá nyilvánította, valamint talán kevesen sorolnák ide, de mindenkinek joga van a kikapcsolódáshoz és a fizetett szabadsághoz is.

Az emberi jogok szempontjából kritikusnak minősített régiókban általában a gyermekek alapvető jogai is sérülnek. Világszerte közel 300 ezer gyermek katona van belekényszerítve nap mint nap kisebb-nagyobb konfliktusba, 120 millió gyermek és serdülő soha nem kapta meg a lehetőséget, hogy iskolába járjon, vagy kényszerítették annak félbehagyására, és közel 160 millió fiatalkorú válik gyermekmunka áldozatává.

Tizenegy évvel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának kiadása után, 1959. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése a gyermekek jogairól szóló nyilatkozatot is. Azóta erre az időpontra, azaz november 20-ra teszik a gyermekek jogainak világnapját. A nyilatkozat alapvető célja: „hogy a gyermek gyermekkora boldog legyen”, s olyan konkrét jogokat fogalmazott meg, mint például a névhez, az állampolgársághoz és az oktatáshoz való jog. Kimondja, hogy a földkerekség minden gyerekének joga van a biztonsághoz, a tiszta ivóvízhez, élelmiszerhez, orvosi ellátáshoz, az egyszeri és megismételhetetlen gyerekkorhoz. Joguk van ahhoz is, hogy információt kapjanak az életüket érintő fontos kérdésekről, elmondhassák a véleményüket, mi, felnőttek pedig figyeljünk rájuk.

A nyilatkozat nem volt kötelező erejű, így harminc évvel később ugyanezen a napon, 1989. november 20-án az ENSZ Közgyűlése elfogadta a gyermekek jogairól szóló egyezményt, és 1990. szeptember 2-án lépett hatályba. A dokumentum a gyermek érdekét, mint „mindenek felett álló”, levezethetetlen értéket, alapjogként határozza meg.

A közös eszményből idővel olyan normává vált az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amelyik számon kérhető emberi jogi kötelességeket ró a tagállamokra. A nemzetközi közösség pedig minden más okmányénál meghatározóbb erkölcsi és normatív tartalmat tulajdonít neki.