A szerb és az albán vezetés közös javaslata, amely az uniós tagságra pályázó országok bevonását célozza az egységes piacba és a vízummentes schengeni övezetbe, a legjobb megoldás lehet a nyugat-balkáni és európai instabilitás megelőzésére – írta a Beta hírügynökség beszámolója szerint Tony Barber brit újságíró.

A Financial Times egykori európai szerkesztője és jelenlegi kolumnistája az Eualive brüsszeli portálon megjelent véleménycikkében úgy fogalmazott: a teljes jogú uniós tagság a közeljövőben valószínűleg elérhetetlen marad, ami tovább erősítheti az instabilitást egy olyan európai régióban, ahol ezt az Európai Unió a legkevésbé engedheti meg magának.

Barber szerint az Aleksandar Vučić szerb elnök és Edi Rama albán miniszterelnök által felvetett terv gyakorlati megoldást kínálhat, mivel az gazdasági integrációt biztosítana mind a Nyugat-Balkán, mind az EU számára, miközben elkerülné az olyan érzékeny intézményi kérdéseket, mint az Európai Bizottság összetétele, az Európai Parlament bővítése vagy a vétójog kiterjesztése.

A brit kommentátor emlékeztetett: hasonló elképzelések már Brüsszelben, Berlinben és Párizsban is napirenden vannak. Hozzátette ugyanakkor, hogy a javaslat nem helyettesítheti a teljes jogú uniós tagságot, amelynek továbbra is hosszú távú célnak kell maradnia a térség országai számára.

Barber arra is figyelmeztetett, hogy még az egységes piacba való belépés feltételeinek teljesítése sem lesz egyszerű, és további jelentős reformokra lesz szükség. Mint írta, bár a legfrissebb kutatások szerint a nyugat-balkáni országok nagyjából ott tartanak, ahol más tagjelöltek a csatlakozás előtt álltak, még mindig komoly erőfeszítésekre van szükség.

Kiemelte: az uniós bővítés olyan terület, ahol Európa képes saját érdekei szerint alakítani az eseményeket, ezért a Nyugat-Balkánnak prioritást kell élveznie. Felidézte azt is, hogy már egyetlen tagállam vétója is blokkolhatja az uniós döntéshozatalt, ami aggodalmat kelt a jövőbeni működőképességgel kapcsolatban.

„A bővítés elmaradása kiszolgáltatottá teszi a csatlakozni kívánó országokat a belső feszültségeknek és a külső befolyásnak, ami végső soron az egész kontinens biztonságát alááshatja” – írta Barber, hozzátéve: biztató, hogy az EU és egyes tagjelölt országok egyre kreatívabban közelítik meg a bővítés kérdését, ami akár öt éven belül új lendületet adhat a folyamatnak.