ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Apróhirdetések
Helységnévtár
Madarat tolláról
Betűméret:
Aki naiv választó komolyan vette a riválisok egymásközti megbélyegzését, le hazaárulózását és lesarlatánozását gazdasági és egyéb ügyekben, az most magára vessen. Meg is érdemli az ámuldozást, hogy hogy kerülnek eme kérhelhetetlen ideológiai ellenfelek, mi több: halálos ellenségek egy kormánycsapatba, amely majd kimozdítja az ország szekerét a mély kátyúból?
Ha a kampányharcban tett hangzatos kijelentésekből és minősítésekből indulunk ki, az alakuló vörös-fekete koalíció sokkal inkább tekinthető a hatalom mindenáron való megszerzését célzó, skrupulusok nélküli kompániának, mint komoly, országmentő kormánynak.
Mi mással, mint a fékezhetetlen hatalomvággyal magyarázható például, hogy Tomislav Nikolić és Aleksandar Vučić haladói (SNS) azzal az Ivica Dačić SPS-vezetővel fogtak össze, akiről Vučić alig egy hónapja azt mondta, hogy még az a magasságos sem tudná rávenni őket a közös kormányzásra?
Vagy hogy Mlađan Dinkićet, a Szerbiai Egyesült Régiók (URS) többféle metamorfozison átesett vezetőjét is bevegyék a szövetségbe, akiről azt mondták, hogy a szerb gazdaság sírásója és hatalomra kerülésük esetén le fogják tartóztatni? Azt a Dinkićet, aki egy parlamenti vitában állítólag rühes kutyának bélyegezte a haladók gazdasági szakértőjét, Jorgovanka Tabakovicot, majd a sértést enyhítendő „hazug kutyára” módosította véleményét.
Tomislav Nikolić pedig, amikor megtudta, hogy Dinkić szomszédja lesz, kijelentette, hogy akkor inkább elköltözik abból az utcából.
Most viszont megbecsült hivatali kollegák lesznek az új kormányban, udvariasan magázni fogják egymást, a kormányülés szüneteiben együtt hörpölik a kaficát, és aziránt érdeklődnek egymástól, hogy hogy van a kedves család?
Ivica Dačić látványos pálfordulása is megér egy misét. Milošević tanítványa nem is próbálja menteni magát, amiért megszegte az eddigi partnerével, a demokratákkal kötött koalíciós megállapodását, és átállt a haladókhoz, hanem csak széttárja a karját, mondván, hogy ez az új politikai realitás. Ő maga is Boris Tadićra szavazott az elnökválasztáson, mondja, ám a nép Nikolićot juttatta győzelemre, és neki mit volt mit tennie, ehhez kellett idomulnia.
Azt már a szocik és a szélsőséges radik első összefogása óta tudjuk, hogy az SPS körülbelül annyira szocialista vagy szociáldemokrata, amennyire Amfilohije atya katolikus. Hogy számára az ideológia annyit sem jelent, mint a szentelt víz. Mind a két alakulat teljes mértékben át van itatva avitt balkáni nacionalizmussal, hogy semmilyen más „izmusra” nem marad hely.
Madarat tolláról, mondhatnánk: ilyen szempontból nagyon jól egymásra találtak, és ha valamilyen csoda folytán Slobo feltámadna, mint egy főnixmadár, nyugodtan beállhatna a csapatba.
Mondhatnánk, ízlés dolga, hogy a szerbiai választók többsége ezeket a pártokat és politikusokat részesítette előnyben, függetlenül attól, hogy mivel kábították őket a kampányban. A választók akarata szent, ha nekik ez kell, akkor ezt is kapják. Csakhogy erről a koalícióról nagyon nehéz elképzelni, hogy kivezeti az országot a válságból, amit mi, többiek is elvárnánk tőlük.
Úgy állnak neki a „kormányzásnak”, hogy semmi épkézláb programot nem tettek közzé. Ha csak annak nem tekinthetők a populista ígéretek, hogy „nem fagyasztjuk be a nyugdíjakat és a köztisztviselők fizetését”. És hogy fellendítik a gazdaságot.
Közben annak az Ivica Dačićnak kell majd idecsábítania a külföldi befektetőket, akinek annyira nincs tekintélye a külföldi fővárosokban, hogy az elmúlt négy évben bárki érdemleges külföldi államférfi hajlandó lett volna őt fogadni. Nyílt titok, hogy diplomáciai úton rimánkodott több uniós állam kormányánál és Washingtonnál egy hivatalos meghívásért, de még csak nem is válaszoltak neki. Márpedig olyan még nem volt, hogy egy szegény ország külföldi befektetések, azaz pénz nélkül ki tudott volna mászni a slamasztikából.
Ez a hiteltelenség óriási akadály lesz az uniós integráció terén is. Kevesen fogadnának ma arra, hogy Szerbia számára az év végéig kitűzik a csatlakozási tárgyalások időpontját, mint ahogyan korábban remélték Belgrádban. Brüsszelből nagyítóval fogják vizsgálni, hogy mit tesz a Nikolić-Dačić duo az európai felzárkózás érdekében.
Van még egy nagy gond: Koszovó. Nem, attól nem kell tartani, hogy az új hatalmi szövetség netán kardcsörtetésbe kezd a déli határoknál, annyi realitásérzést nem vitathatunk el tőlük. Ám elég néhány gesztus a patrióták, az ortodox egyház vagy a mitrovicai szélsőségesek felé, és máris elmérgesedhet a helyzet. Mint például a leendő kormányfőnek az a nyilatkozata, hogy nincsenek szerb erők a déli tartományban, hogy megvédjék a nemzettársakat, „de ő ezen fog majd dolgozni”.
Meg is érkezett prompt a válasz Pristinából: Belgrádnak lázálmai vannak, de abból nem lesz semmi, hogy a szerb erők visszatérjének Koszovóba.
A most befejeződött foci Eb eseményeire asszociálva tartok tőle, hogy Dacicék ígérete a fellendülésről annyira fog bejönni, mint az olaszok hencegése a spanyolok elleni döntő előtt: hogy négy gólt lőnek Casillas hálójába.
Közben ők kaptak annyit.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Nincs hozzászólás. Legyen az első!