Tűlevél
Barbárok kontra usztasák

Egy időre talán fellélegezhetünk: átmenetileg elhárult az eszkaláció veszélye a szerb-horvát kapcsolatokban, ami akár kereskedelmi háborúhoz is vezethetett volna a két ország között. Zágráb a hétvégén megnyitotta a Szerbia felé eső határátjárókat és Szerbia is feloldotta a horvát áruk tilalmát. Az ötnapos blokád nemcsak a kamionsofőröknek meg általában az utazóknak okozott rengeteg bajt és kellemetlenséget, hanem sokmilliós kára származott belőle a két országnak és az érintett cégeknek is.

De vajon mennyire lesz tartós ez a „tűzszünet”, ami nyilvánvalóan Brüsszel követelésére született meg? Előzőleg ugyanis Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője telefonált Zoran Milanović horvát kormányfőnek, ugyanakkor Johannes Hahn regionális politikáért felelős európai biztos figyelmeztette Zágrábot, hogy a blokáddal megszegte az együttműködési és stabilizációs megállapodást. Milanović azonban a belgrádi állami tévének nyilatkozva tagadta az uniós beavatkozást, és azt állította: önállóan döntöttek a zárlat megszüntetéséről, mert elérték céljukat, és Belgrád most már nemcsak a horvát, hanem a magyar határ felé is „küld” migránsokat. Az érvelés azonban erősen sántít, hiszen a tudósítások szerint a menekültek továbbra is Horvátország felé özönlenek, majd onnan a horvát hatóságok „önzetlen” közreműködésével Magyarország felé. Közben Milanović nem mulasztotta el hozzáfűzni, hogy bármikor ismét hasonló megtorló intézkedésekhez folyamodhatnak Szerbiával szemben.

Zágráb ugyanis kitart amellett az állítása mellett, hogy Belgrád titkos alkut kötött Budapesttel a menekülthullám átirányításáról a magyar határról a horvát határra, ennek következménye az, hogy a közel-keletiek újabban Horvátországot árasztják el. Csak pénteken tízezren érkeztek, az elmúlt egy hét alatt pedig összesen 73 ezren, s ez megoldhatatlan feladat elé állította az ekkora tömeg fogadására fel nem készült horvát hatóságokat. A szövetkezésre vonatkozó vádat mindkét ország tagadja, de az vitathatatlan, hogy a macedón határon fekvő Preševóból korábban szervezetten szállították őket a magyar határ menti észak-bácskai városokba, ezt maga Orbán Viktor kormányfő is felrótta a szerb hatóságoknak. Most viszont a menekültekkel teli buszok Šid felé veszik az irányt. A helyzet a röszkei átjárónál kirobbant súlyos incidenst követően megtartott legmagasabb szintű szerb-magyar találkozó után változott meg, amikor a magyar fél ahhoz a feltételhez kötötte az ideiglenesen lezárt horgos-röszkei átjáró megnyitását, hogy Szerbia távol tartja a menekülteket ettől helytől. Ha hitelt adunk a magyar és a szerb kormány állításának, és tényleg nincs titkos alku, akkor csak két magyarázat lehet az új helyzetre: vagy a bevándorlók információs rendszere annyira kiváló, hogy képesek azonnal reagálni az új körülményekre és megtalálni a legoptimálisabb megoldást, a legkönnyebben leküzdhető határokat, vagy a magyar határzár és a szeptember 15-étől megszigorított törvényes intézkedések valóban ilyen mértékben visszarettentik őket ettől a határszakasztól.

Ki-ki eldöntheti, hogy kinek hisz és melyik magyarázatot fogadja el.

Ám mindettől függetlenül a horvát kormányt semmi sem jogosíthatja fel arra, hogy feladja az uniós tagállamok számára kötelező szabályokat, és a migránsokat regisztrálásuk és ellátásuk helyett egyenesen a magyar határra szállítsa. Vagy ahogyan Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter fogalmazott szombati nyilatkozatában: „tömegével hordják őket Magyarországra”. A magyar tisztségviselő szerint a horvát miniszterelnök ilyen viselkedése „méltatlan egy 21. századi kulturált európai politikushoz” – a cseppet sem diplomatikus minősítés válasz volt Milanovićnak arra a diplomáciában ugyancsak szokatlanul éles kijelentésére, hogy Magyarország "egy mocskos falat húzott a határra, amely Európa szégyene”.

A következő napok sem kecsegtetnek megnyugvással a magyar-horvát kapcsolatokban: Magyarország arra készül, hogy a visegrádi négyekkel való konzultálás után Horvátország felé is életbe lépteti a határzárat, az addigra elkészülő kerítés mellett az átjárókon is kaput állít, megakadályozza az illegális határátlépéseket és szigorúan alkalmazza az uniós előírásokat. Ami azzal a elkerülhetetlen következménnyel jár, hogy bevándorlók ezrei rekednek a határ horvát oldalán.

Mi lesz a horvát válasz? A sokat emlegetett, de nyilvánosságra nem hozott C-terv szerint állítólag visszaterelik őket Szerbiába. Kiszivárgott értesülések szerint a biztonsági szolgálat embereivel való bizalmas megbeszélésen Milanović olyan ötleteket adott, hogy ebben az esetben a mit sem sejtő migránsokat az éjszaka leple alatt a szerb határra viszik, és útnak indítják őket. A horvát média úgy tudja, hogy már egy D-terv is elkészült, eszerint Horvátország is kerítést épít a szerb határon, és az eddig kritizált magyar módszert alkalmazza. A belgrádi bulvársajtó erről máris úgy számol be, hogy Horvátország „hermetikusan” le akarja zárni a határt, és mindaddig zárva tartja, amíg Belgrád vissza nem irányítja a migránsokat a magyar határra. Szerbia nemcsak attól fél, hogy nyakán maradnak a menekültek tömegei, hanem attól is, hogy a zárlat és a kerítések elszigetelik az uniós partnerektől, aminek beláthatatlan gazdasági következményei lehetnek.

Hogy ezek a fejlemények mekkora felfordulást idézhetnek elő, milyen feszültséget gerjesztenek a térségben, azt egyelőre senki sem tudja megjósolni. A szerb lapok kommentárjai máris a kilencvenes évek hangulatát idézik, amikor össztüzet zúdítanak a horvát vezetőségre. „Az usztasa banda zárlat alá vett bennünket!”, „Erőszakkal visszatoloncolják a migránsokat Szerbiába”, „Éjszakánként asszonyokat és csecsemőket dobnak át a határon”, „Egy őrült háborúba sodorja Horvátországot!”, ilyen és ehhez hasonló címek jelentek meg az elmúlt napokban. Horvát részről sem kíméletesebbek: Milanović barbárokat emleget a határ túloldalán. A két ország között a balkáni háború óta nem voltak ilyen rosszak a viszonyok.

Ebben a helyzetben Belgrád mintha abban a csodában bízna, hogy a hideg idő beálltával csökkenni fog a menekültáradat, s ez megnyugvást hoz. Azokra a feltevésekre alapoznak, hogy a népvándorlás titkos stratégái a zord időjárási viszonyok és a határzárak miatt más útvonalakat választanak: Macedónia és Szerbia helyett Albánia és Montenegró tengerparti vidékein át közelítik meg Horvátországot. Olyan feltevések is napvilágot láttak, hogy Albániából tengeri úton szállítják őket Olaszországba, vagy a horvát tengerpartra, például Dubrovnikba. A Slobodna Dalmacija cikke szerint az ottani hatóságok már felkészültek egy ilyen forgatókönyvre, és a menekülteket a partoktól legtávolabb fekvő Lastovo szigetre irányítanák, ahol az egykori jugoszláv haditengerészet elhagyott kaszárnyáiban helyeznék el őket.

Egy másik feltételezett útvonal Bulgárián át vezetne, és Romániában ágazna kétfelé: az egyik Magyarországon át vezetne Ausztriába és Németországba, a másik Ukrajnán és Lengyelországon át a skandináv országokba.

Ám hiába teszik ki egyre több európai országban a „Welcome!” helyett a „Megtelt” táblát, hiába emelnek kerítéseket, a menekültáradat minden jel szerint még jó ideig nem fog megszűnni. És miközben a leginkább érintett európai államok, mindenekelőtt a balkániak már-már a csatabárdot is kiássák miattuk, ők megállíthatatlanul nyomulnak a célországok felé, és minden bizonnyal el is jutnak oda.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban