A Szabadkai Felső Bíróságon szerdán újrakezdődött a horgosi Sárkány Irén pere, írja a Subotica.com portál. A Szabadkai Közkórház nővérét első fokon amiatt ítélték el, hogy ciánnal megmérgezte a kórházi kezelésen lévő férjét, aki ezután csakhamar elhunyt.

Az eset 2018. februárjában történt. Sárkány István felesége, a későbbi gyanúsított kíséretében érkezett a kórház sürgősségi osztályára hasi fájdalmak miatt. Az ügyeletes orvos megvizsgálta, a férfi veje pedig, aki a kórház alkalmazottja, vért vett tőle, illetve elkísérte röntgenre. A sebésszel való konzultáció után a család úgy döntött, hogy másnap visszajönnek a kórházba újabb vizsgálatokra. Amíg az orvos a jelentést írta, a férfi összeesett, s azonnal a reanimációra szállították. Az újraélesztés nem sikerült, Sárkány István elhunyt. A történtekkor jelen volt az áldozat felesége, aki a kórház másik osztályán dolgozott, s akinek a kezében egy fecskendőt láttak. Később megállapították, hogy a szerencsétlen férfi szervezetében nagy mennyiségű cián volt, s ez okozhatta a halálát.

A feleséget azzal gyanúsították, hogy megmérgezte a férjét, s idén március 8-án 13 év börtönre ítélték. A vád kevesellte a kiszabott börtönbüntetést, ezért fellebbezett, a védelem pedig amiatt fellebbezett, mert az elítélt továbbra is tagadta a gyilkosságot. A védelem fellebbezését részben elfogadták: újratárgyalják az ügyet, viszont a vizsgálati fogságból nem engedték szabadon a gyanúsítottat.

Az újratárgyalás során Sárkány Irén továbbra is tagadta, hogy elkövette volna a gyilkosságot. Most is azt mondta, hogy az infúzióba csupán vizet fecskendezett. Újra kihallgatták az ügyeletes orvost is, aki az mondta, hogy háttal volt a betegnek, aki le akart ülni, de összeesett. Víz folyt a szájából, azonnal hordágyra tették, s a reanimációra szállították. Nem kérte az áldozat vejétől, hogy vért vegyen apósától, s azt sem engedélyezte neki, hogy az infúziós tűt kivegye annak a karjából. A doktornő vallomása szerint nem vette észre, hogy Irénnek bármi is lett volna a kezében, illetve, hogy bármi gyanúsat is tett volna.

Kihallgatták az áldozat vejét, aki szerint, amikor apósa összeesett, a rendelőben még hárman tartózkodtak: az orvosnő, ő és az egyik kollégája. Azonnal a reanimációra szállították a beteget, de az nem adott semmiféle életjelet. Az infúzió közben kiszakadt a vénából, ezért azt egy másikba kötötték. A vő vallomása szerint közben káosz keletkezett. Nem vett észre semmit, hogy Irén bármit is tett volna, csak a doktornő hangját hallotta, aki azt kiabálta, hogy mit adott be neki?! Irén azt válaszolta, hogy vizet, a kollégája pedig azt mondta, hogy a szemébe is fröccsent, de nem okozott neki semmi panaszt.

Kihallgatták a kórház hivatalos személyét is, aki a jegyzőkönyv szerint a rendőrséget értesítette. Tagadta, hogy ő hívta volna a rendőrséget, s azt sem tudta, hogy ki értesítette a hivatalos szerveket az ügyről.

Habár mindenki azt mondta előzetesen, hogy kitart előző állítása mellett, a vád és a védelem is eltérésekre mutatott rá az újabb vallomások során.

A következő tárgyalást november 6-ára jelentették be.

Az első tárgyalás során a védelem azt próbálta védekezésül felhozni, hogy a vád szerint az infúzióba fecskendezett ciánnal ölte meg a nővér a férjét, de a vénában nem mutattak ki ciánt, magyarán nem így történhetett a mérgezés. A bíróság azonban ezt akkor nem vette figyelembe, s elítélte az asszonyt.