Idén 15 éves lesz a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. Nagy ünnepséget nem terveznek, de megemlékeznek majd az évfordulóról a Magyar Kultúra Napja kapcsán szervezendő zentai, központi ünnepségen január 24-én, illetve az azt megelőző kulturális fórumon. Mindezt Gondi Martina igazgató mondja, akit az eddigi eredményekről és a további célokról kérdezünk, picit már a jubileum kapcsán.

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézetről azt kell tudni, hogy elsősorban közgyűjteményi és információs szolgáltatásokat végez, a magyar közművelődési élet egyik főszervezője és a tudományos kutatások kezdeményezője és vezetője a Délvidéken. Feladata a vajdasági magyar nemzeti közösség kultúrájának dokumentálása, kutatása és bemutatása; szakkönyvtárak és internetes adatbázisok kialakítása és működtetése; szakmai képzések szervezése, illetve információszolgáltatás, tanácsadás.

- Honnan és hová jutott el a VMMI az elmúlt másfél évtized alatt? - kérdezzük Gondi Martinát.

- Nagyon képlékeny szerencsére ez a világ, átalakulnak az intézményeink is. A Vajdasági magyar Művelődési Intézet is úgy jött létre, hogy utána rakódtak rá azok a plusz feladatok, amelyek megvoltak a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségnél, de nem volt rá elég humán erőforrás. Én azt gondolom, hogy fontos az, hogy újabb és újabb intézmények jöhessenek létre. Egyrészt ezek foglalkoztatni tudnak egy csomó szakembert, ami nagyon fontos, de ezek az intézmények a feladatokat szegmentálni is tudják. A népművészet területén is szükségünk van külső szakemberekre, mentorokra, de a tudományosság területén is, hisz valamennyire a VMMI is csippenget erről a területről. Szerintem nagyon jelentősek azok a kiadványok, amelyek nálunk megjelennek, mert egy hiányterületet fednek le, de elsősorban nem az én tisztem ezt megítélni.

- Az elmúlt 15 évben a többi magyar intézmény felfedezte-e Önöket? Nagymértékben tudnák a munkájukat segíteni, hisz digitalizálnak például. Mely intézmények vannak a VMMI-vel a legszorosabb kapcsolatban?

- Nagyon fontos lépés, hogy a VMMI a szerbiai intézmények felé tudjon nyitni, azaz az állami intézmények felé. A múzeumokra, levéltárakra, könyvtárakra gondolok, hiszen ezekben a közgyűjteményekben óriási kincsek vannak. Sajnos a digitalizálás, hiába van róla törvény Szerbiában, nem megy egyik napról a másikra. Szakemberek kellenek hozzá, infrastruktúra. Véleményem szerint ebben nekünk különösen fontos feladatunk van, hiszen azokat a gyűjteményeket tudjuk menteni, ahol erre engedélyt kapunk, ahol erre nincs megfelelő humán erőforrás vagy technológia. Nagyon fontos, hogy ezeket a kapcsolatokat kiépítsük és elmélyítsük. Minden olyan intézménybe, ahová be tudunk jutni, azért tudunk bekerülni, mert Hajnal Jenő neve ezen intézményvezetőknek is nagyon sokat mond, de ez is egy nagyon hosszú távú folyamat volt, hogy eddig eljutottunk.

- És a magyar szervezetek mennyire ismerik a VMMI tevékenységét?

- Ez egy nagyon jó kérdés! Én nagyon sok kritikát kaptam ezzel kapcsolatban az igazgatóbizottság részéről is és azt gondolom, hogy ezek jogos felvetések. Sajnos nagyon keveset tudnak rólunk ezek a szervezetek, pedig volt egy komoly terepbejárásunk 2007-ben és 2008-ban, és azóta is a terepen vagyunk a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséggel együtt. Mégis azt tapasztaljuk, hogy ha valakinek problémái vannak egy pályázat megírása, vagy egy program lebonyolítása kapcsán, esetleg egy szakmai tartalom lekérése miatt, vagy mert nem tudja, hogy honnan hívjon egy nemezelőt, hogyan kell megcsinálni egy játszóházat, mit jelent a népi gyerekjáték, hogyan kellene megcsinálni egy Mikulás ünnepséget, mégsem a VMMI-hez fordulnak. Pedig elsőként mi kellene, hogy az emberek eszébe jussunk, például akkor is, amikor valamilyen digitális tartalmat keresnek. Előfordulhat, hogy valaki kutat valamit, de nem találja meg digitálisan - teszem azt - a Matica srpskában meglévő könyvet. Ilyen esetben hozzánk is fordulhatnak, megkérhetnek bennünket, hogy azt digitalizáljuk, mert megtehetjük. A fejekben tehát még mindig nem úgy vagyunk, mint egy össz vajdasági magyar könyvtár, hisz mi vagyunk az egyetlenek, akik azt a funkciót látjuk el. Mi csak a vajdasági magyar köteteket – irodalmat, szakirodalmat – őrizzük. Mi vagyunk az egyetlenek, akik ezt csináljuk. Ez volt a fő funkciónk, amikor a VMMI létrejött. A második fő funkciónk, ennek a digitális örökségnek a mentése. Ezt nagyon sok helyen elmondjuk, látható a www.adattar.vmmi.org oldalon. A honlap még mindig funkcióban van, nagyon sokan használnak, kutatók is, de sajnos mégsem vagyunk eléggé a köztudatban, én is ezt gondolom.

Gondi Martina szerint most egy ideális állapot van a Kárpát-medencében az intézet fejlődésére. Ha kitűznek egy célt, akkor meg tudják találni a hátteret és a szükséges eszközrendszert az elképzelések megvalósításához.

Ünnepelni szerencsére idejük sincs, hisz a Hagyományok háza hálózat vajdasági feladatai miatt is rendkívül leterheltek. Most már van egy komoly raktáruk, s ennek kapcsán is újabb és újabb feladatok jelentkeznek. A raktározási funkciót is most tanulják úgy, ahogy a digitalizálás módját is korábban meg kellett tanulniuk. Összesen 11 munkatársa van az intézetnek, ennyi ember között kell szétosztani a feladatokat, de örömmel dolgoznak, s remélik, hogy még több munkájuk lesz, hogy egyre több vajdasági magyar szervezet keresi meg majd őket, hogy segítséget kérjen saját tevékenységéhez.