Nagybecskereken, mint minden évben, ma is a holokauszt bánáti és nagybecskereki áldozataira emlékezve a gyaloghídnál gyűltek össze a közösség tagjai. A helyszínen Asiel Isak, szerbiai főrabbi mondta el a kádist, utána pedig az emlékezés virágait a Begába dobták. Nyolcvan éve, ezen a napon, 1941. augusztus 18-án deportáltak Nagybecskerekről 1288 zsidót, Belgrádba szállították őket dereglyén. Sván Ernő, nagybecskereki túlélő is részt vett a megemlékezésen, ő két éves volt akkor.

- Tele van a szívem és a szemem könnyekkel, amikor eljövök ide a hídra, és itt a megemlékezésen részt veszek. Hálát adok az Istennek, hogy megengedi minden évben, hogy itt legyek, és hogy emlékeim meglegyenek mindig, az összes zsidó testvérrel, akik nem élték túl a holokausztot - mondta Sván Ernő.

Az egybegyűltek azt követően a város központjában részt vehettek két helyszínen is, ahol Gunter Demnig, német művész elhelyezte a botlatóköveket. Az egyik helyszínen az Ivanji család egykori otthona előtt, hat botlatókő került elhelyezésre. Ivan Ivanji irodalmár, műfordító elmondta, hogy korai gyerekkorát töltötte Nagybecskereken, a gimnázium második osztályáig a főutcai lakóhelyükről járt a tanintézménybe, ezúttal az unokájának is megmutathatta egykori otthonának udvarát, ahol a kerékpárjaik álltak.

- Akkor azt hittem, hogy minden nagyszerű. Mindenki, akit ismertem, minden gyerek beszélt szerbül, magyarul és németül. Ahogy az öregek mesélték osztrák-magyar időben is mindenki beszélt mind a három nyelven. A barátaim Koszovóról mesélték, hogy az én generációm beszélt szerbül, albánul és törökül. És ma? Ma nincs szerb, aki tud magyarul, de vannak magyarok, akik szerbül nem tudnak - mondta Ivan Ivanji.

A városi múzeumban megnyílt egy tárlat is, a jelenlevők Viktor Elekre emlékezhettek, a holokauszt első nagybecskereki áldozatára, valamint a néhai cukorgyárat is megidézték, amelyet csak Elek gyárának ismertek egykoron, hiszen Viktor Elek, cseh zsidó volt az igazgatója. A tárlat szerzői Anica Draganić, Szilágyi Mária és Németh Ferenc. Mint a kiállításon elhangzott, két esemény adta az apropót a megrendezéséhez, egyik a tragikus esemény, Viktor Elek kivégzésének 80. évfordulója, a másik pedig az egykori cukorgyár beindításának 110. évfordulója.

Az eseményen jelen volt Yahel Vilan, Izrael nagykövete, Daniel Museni, Németország nagykövetségének képviselője, Nagybecskerek város elöljárói, a zsidó község tagjai, a holokauszt túlélői, illetve azok leszármazottai.