Az általuk "kitenyésztett" kommunista vajmagy, népétől elrugaszkodott értelmiség köszöni, megvan még. Nem így hívják, mert kommunista nem vész el, csak átalakul.

Hát ha más nem, akkor én saját halottamnak tekintem. Egyszer próbált a kánonnal szembe menni, amikor a párt- és rendszerellenes verseimet a Hídban közölte és azt egy hónappal a az Új Symposion betiltását követően szintén betiltották (elsőre: kivonták őket az eladásból, másodjára eljárást indítottak). Az 1972-es szeptemberi Híd esetében is előkészítették a vádemelést, de leállították Major elvtárs felfelé ívelő karrierjére tekintettel. A rákövetkező évek ezt beigazolták: 1973 - a Forum igazgatóhelyettetse, 1974-től tartományi párttitkár, meg ami még a fetiekben olvasható. Rám meg rámparancsoltak, tünjek el, akár külföldre is, ha nem lapulok meg, legközelebb leverik rajtam azt is, amit Major miatt nem sikerült... Különben jól ismertük egymást - a szemben lévő ajtó mögött dolgozott (Híd), de Jónapot - Viszlát volt a legtöbb közöttünk. Meg a kötelező mosoly. Ezzel is búcsúznék tőle.

Valahol valaki, nagyon találóan, a vajdasági magyarok egyik komiszárjának nevezi (Erdélyi Károlyt a másiknak). Amit ő és elv-társai, valamint az általa patronált magyar értelmiségiek műveltek a vajdasági magyarsággal, annak következményeit ma látjuk, tapasztaljuk csak igazán.

Közzétettek egy karrier-önéletrajzot. Miért is hírértékü a közösség számára?

Megírta visszaemlékezéseit? Nyilván sokat adhatna hozzá meghasonlásunk történetéhez, ha lenne, aki megírná, szegény Hornyiknak nem adatott meg a hosszabb élet...