Az újvidéki polgári gyűlések és a blokádban lévő egyetemisták is tiltakoznak az újvidéki vasútállomás előtetőjének leomlásában elhunytak emlékművének tegnap közzétett terve ellen. Szerintük az áldozatok családjait nem vonták be a folyamatba, a hatalom pedig emlékművel próbálja elfedni a felelősség kérdését.

Az újvidéki polgári gyűlések tiltakoznak az újvidéki vasútállomás előtetőjének leomlásában elhunytak emlékművére elfogadott terv ellen – írja a 021.rs. Közleményükben azt állították, hogy a terv bemutatása „a rezsim képmutatásának csúcsa”, és szerintük az emlékművel is azt próbálják sugallni, mintha a tragédia véletlen baleset lett volna, amelyért senki sem felelős.

A polgári gyűlések szerint az emlékmű terve provokáció az újvidékiek és Szerbia polgárai felé. Úgy fogalmaztak:

miközben a tizenhat áldozat családjai már másfél éve várják az igazságot, a nyilvánosság pedig arra, hogy kiderüljön, ki írt alá, ki épített és ki hibázott, a hatalom „márványt és betont” kínál válasz helyett.

A közlemény szerint nem olyan emlékműre van szükség, amely „csendes emlékeztetőként” és személyes értelmezésekre épülő térélményként működik, hanem olyanra, amely méltó módon adózik az áldozatok emlékének, és világosan figyelmeztet arra, hogy a hatalmi korrupció többé ne ölhessen ártatlan embereket.

A 021.rs emlékeztetett arra, hogy az emlékmű tervét tegnap tették közzé. Az alkotás a vasútállomás és az autóbusz-állomás közötti platón kapna helyet, szerzője Goran Čpajak akadémiai művész, az építészeti megoldásban pedig Zoran Tucić működött közre.

Az emlékmű ellen korábban Dijana Hrka, az egyik áldozat édesanyja is felemelte a szavát. Azt kifogásolta, hogy a terv elfogadása előtt senki sem egyeztetett az áldozatok családjaival, és arra kérte a hozzátartozókat, hogy nyilvánosan is mondják el véleményüket.

A tervet a blokádban lévő belgrádi egyetemisták is élesen bírálták. Közleményükben azt írták: nem engedik, hogy a hatalom „betonba öntse az igazságot”. Szerintük miközben a 2024. november 1-jei tragédia felelősei továbbra sem kerültek elszámoltatásra, a hatalom „emlékjel” címén újabb milliós megbízásokat oszt ki hozzá lojális szereplőknek.

A hallgatók külön kifogásolták, hogy a nyertes terv egyik alkotója Goran Čpajak, az Iparművészeti Kar volt dékánja, aki korábban nyíltan támogatta a Szerb Haladó Párt listáját. Szerintük olyan alkotó nem készíthet emlékművet azoknak, akiket a rendszerszintű korrupció ölt meg, aki maga is legitimálta ezt a rendszert.

A diákok szerint a tervet érdemi nyilvános vita, szakmai egyeztetés és az áldozatok családjainak bevonása nélkül fogadták el. Úgy vélik, az emlékmű nem a kegyelet helye lenne, hanem olyan építészeti paraván, amely fizikailag is elfedné a tragédia helyszínét, és elterelné a figyelmet a felelősség kérdéséről.

Közleményükben azt is kifogásolták, hogy a kiválasztott megoldás központi eleme, a masszív kőlap formájában szerintük zavaróan emlékeztet arra a betontömbre, amely az áldozatok halálát okozta. Ezt a hallgatók „esztétikai cinizmusnak” nevezték.

A Bravo polgári mozgalom szintén bírálta a tervet. Álláspontjuk szerint az a hatalom, amelynek felelőssége felvetődik a tizenhat ember halálához vezető tragédiában, nem lehet illetékes arra, hogy emlékművet állítson az áldozatoknak. A mozgalom arra is emlékeztetett, hogy a pályázatot tavaly a széles körű közfelháborodás miatt már egyszer leállították.

A tiltakozók szerint az áldozatok emlékének megőrzése nem választható el az igazság feltárásától és a felelősök megnevezésétől. Mint az egyetemisták fogalmaztak: nem fogják engedni, hogy a hatalom emlékművel zárja le azt, amire a társadalom még mindig válaszokat vár.