A szabadságért vállalt áldozatokra, az 1956-os események vajdasági kapcsolódásaira és a menekülők megsegítésére irányult a figyelem a Szabadkai Népszínházban tartott ünnepi rendezvényen, amelyet a magyar forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából szerveztek. Az esten dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke mondott ünnepi beszédet.

A politikus Márai Sándor Mennyből az angyal című költeményének soraival idézte fel a forradalom szellemiségét. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az akkori események szereplői bizonytalan körülmények között hozták meg döntéseiket, és nem láthatták előre a szabadságküzdelem végkimenetelét. Hangsúlyozta: a bátorság és az önfeláldozás jelentőségét hét évtized elteltével is fontos megőrizni.

A megemlékezés során több, a vajdasági magyarsághoz kötődő történelmi személyiség életútja is szóba került. Dr. Pásztor Bálint Rajki Márton és Sörös Imre példáján keresztül beszélt azokról, akik a forradalom napjaiban a magyar szabadság ügyéért dolgoztak. A Zentán született Rajki Márton az újpesti forradalmi bizottság vezetőjeként a lakosság védelmét tartotta szem előtt, és igyekezett megakadályozni az önbíráskodást. A megtorlás áldozataként 1959-ben kivégezték. A temerini származású Sörös Imre élelmiszert vitt a budapesti felkelőknek, később pedig Ausztriából visszatérve segítette a menekülőket. Ő 25 éves korában halt meg.

Az ünnepi beszéd jelentős része az 1956-os forradalom következményeire, azon belül a Magyarországról elmenekülők sorsára összpontosított. Az elhangzott adatok szerint két év alatt közel húszezer magyar érkezett Jugoszláviába. Vajdaságban több településen alakítottak ki befogadóhelyeket, ahol az otthonukat elhagyni kényszerülők átmeneti szállást kaptak. Palics, Hajdújárás, Horgos és Magyarkanizsa is azok közé a települések közé tartozott, amelyek részt vállaltak az érkezők fogadásában.

A VMSZ elnöke kitért arra is, hogy a hivatalos politikai döntések és az emberek személyes hozzáállása nem minden esetben volt azonos. Miközben a jugoszláv hatóságok kezdetben több menekültet visszaküldtek, a helyi lakosok közül sokan igyekeztek támogatást nyújtani a rászorulóknak. Ennek példájaként említette Samu Mihályt, aki ingyenes szolgáltatásokkal és családja vendégszeretetével segítette a menekülteket.

A történelmi visszatekintésben Nagy Imre és társainak sorsa is helyet kapott. A magyar miniszterelnök és társai a budapesti jugoszláv nagykövetségen kerestek menedéket, ám később szovjet őrizetbe kerültek, majd Romániába szállították őket. Pásztor Bálint arra is emlékeztetett, hogy az 1944–45-ös vajdasági megtorlások emléke még jelen volt a magyar közösség életében, amikor 1956-ban a menekülők támogatásáról kellett dönteni.

A beszéd zárásában a közösségi felelősségvállalás és a magyar identitás megőrzésének fontossága került előtérbe. A szabadság nem kizárólag történelmi eseményekben mutatkozik meg, hanem az anyanyelv használatában, az iskolák és kulturális intézmények működésében, a vallás gyakorlásában és a nemzeti hovatartozás szabad megélésében is. Dr. Pásztor Bálint szerint a múlt tanulságainak átadása a fiatalabb nemzedékek számára is közös feladat.

A rendezvény kulturális műsorral zárult: a közönség az 1956 – Az októberi fény című előadást láthatta. A produkcióban a bácsfeketehegyi Kónya Táncegyüttes és barátai, a szabadkai Juhász zenekar, valamint Csorba-Bagi Valentina népdalénekes lépett fel. Az előadást Szakács Tamás szerkesztette és rendezte.