Óbecsén a vasárnapi köztársasági választáson azok a választópolgárok voltak többségben (52%), akik nem mentek el szavazni, vagy pedig érvénytelenítve adták le szavazólapjukat.

Elégedetlenségüket ily módon kifejezve, ha akaratlanul is, ám a haladókat és azok koalíciós partnereit támogatták meg.

Választópolgáraink elégedetlensége számunkra napnál is világosabb, hiszen Óbecsén, az elmúlt 2 évben, saját bőrünkön éreztük a hatalmat gyakoroló haladó koalíciós társaság sikertörténeteinek csapásait, égető gondjaink megoldásának elodázását tapasztaltuk.

Ígéretek szaporítása, látszattevékenység jellemezte helyi vezetőinket, akik leginkább párthű kádereik elhelyezésévek voltak elfoglalva.

2008-ban a Magyar Koalíció kampánya már a kezdet kezdetén hamisan csengett. Hiába bíztunk a magyar szervezetek összefogásában, pillanatok alatt bebizonyosodott, hogy az önmagát legnagyobbnak valló vajdasági magyar párt frissen megválasztott pártelnöke addig vállalta a jófiú szerepét, míg mindannyian megtámogattuk elnökválasztási kampányában. Attól kezdve a történet már csak arról szólt, hogyan lehet a 93.000 magyar szavazattal folyamatosan üzletelni nélkülünk és hátunk mögött a politika piacán.

2012-ben felcsillant a Magyar Fordulat lehetősége, mely a taktikázó időhúzásban, az elvárások túlfecsegett sokaságában lehetetlenült el.

2014-ben, már a választások kezdetén, a legnagyobb vajdasági magyar párt (ma már nem is vagyunk egészen biztosak abban, hogy csak magyar, de jól jön a kisebbségi küszöb!) kizárólagossága, a többi magyar párt szegénysége, kishitűsége, a pártvezérek önmagukat túlértékelő zavara, és a sebtében összehozott választás túlságosan rövid előkészületi ideje akadályozta meg a magyar összefogást.

Hosszú ideje tart a folyamatos kiszorítósdi, a térdre kényszerített magyar tömegtájékoztatás pártközlönnyé silányulva, egypárti beidegződésekkel szolgálja kenyéradó gazdáit, akik az adófizetők pénzén működtetik egypárti demokráciájukat, kettős beszédüket, magyar érdekeket kiárusító játszmáikat.

Mára nekünk már csak az marad, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik szavazatukkal támogatták a VMDK-t!

A VMDK továbbra is az 1990-ben kijelölt úton halad, immár 25. évébe lépve, a délvidéki magyarság szolgálatában, hiszen „a magyar területi autonómia megvalósulása jelentené a tömbben és többségben élő magyarság számára kifosztottságának, kizsákmányolásának végét, gazdasági és szellemi élete kiteljesedésének méltó kezdetét. A magyar területi autonómia kisugárzása nélkül, a perszonális autonómia csupán az alattvalók szolgalelkűségének a karbantartását segíti elő.”

Útitársnak hívjuk Önöket, hívunk Titeket, ha már unják/unjátok a szóvirágokat, a süketelést, a mindenkori szerb hatalomhoz való simulást, miközben folyamatosan csorbulnak jogaink és lehetőségeink! Aki tenni szeretne valamit magyarságunkért, közösségünk talpra állásáért, az tartson velünk, VMDK-sokkal!

Óbecse, 2014. március 19.

VMDK Óbecse