Két héttel a Tisza Néptáncegyesület egyik legnagyobb és roppant sikeres rendezvénye, az immár XI. Kukoricafesztivál után, amelyet az egyesület 10. születésnapja pattintott ki fantáziájukból, a magyarkanizsai néptáncosok egy újabb pazar rendezvénnyel, 20. születésnapjuk gálaműsorával kápráztatták el a helybelieket és a megjelent vendégeket. Meg is teltek a színház széksorai már negyed órával a kezdés előtt, olyannyira, hogy a később érkezők nem hogy ülő-, de még állóhelyet sem találtak maguknak.

Az ünneplő egyesületet, a táncosokat, szüleiket és a megjelent vendégeket a Magyar Nemzeti Tanács nevében az MNT kulturális bizottságának elnöke, Náray Éva köszöntötte, majd Fejsztámer Róbert magyarkanizsai polgármester köszönte meg az egyesület két évtizedes csodálatos munkáját, amihez az önkormányzat, és mint a Szekeres László Alapítvány kuratóriumának elnöke, az alapítvány további támogatását is megígérte.

A közönség több mint másfél órán át gyönyörködhetett az egyesület tánccsoportjainak Játéktól a szerelemig című káprázatos műsorában, amelyet – elnevezésének megfelelően – úgy állítottak össze, hogy néptáncos megfogalmazásban legyen benne minden a játéktól a szerelemig és a házasságkötésig. Tóth Ágnes, a Tisza Néptáncegyesület alapítója és elnöke elárulta, hogy ennek szimbolikus jelentése is van, hiszen maga az egyesület is a sejtmagból indult, Magyarkanizsán ugyanis a második világháború utáni néhány év óta senki sem foglalkozott néptánccal. Ebben a tekintetben fehér folt volt Észak-Bácska néptánctérképén. Ezt a foltot tüntették el 1996-ban néhányan, akik nagy lelkesedéssel láttak hozzá a szervezéshez és a táncosok toborzásához.

“A nulláról kezdve jutottunk el idáig, egészen a kiteljesedésig, a Tisza vonatkozásában azt is mondhatnánk, a forrástól a torkolatig. A játéktól a szerelemig terjedő hosszú időszaknak egyesületünkben konkrét példája is van. Két fiatal pár, akik egyesületünkben ismerkedtek össze, már hosszú ideje tartó kapcsolatban vannak, nem kizárt, hogy hamarosan házasságkötésre is sor kerül.” - mondta boldogan mosolyogva az elnökasszony. -“ A másik lényeges dolog pedig, ami műsorunk címét ihlette a néptánc szeretete. Magát az összeállítást Gazsó Tibor és párja, Varga Viola néptáncoktatók ötlete alapján maguk a táncosok, Mikuska Judit nagyszerű segítőm és jómagam raktuk össze. Gazsóek ma sajnos nem lehetnek itt, de ennek örömteli okai vannak: a Kukoricafesztivál idején megszületett első gyermekük. A produkcióba minden tánccsoportunk bekapcsolódott, nem is tudom, hányan voltunk, legalább nyolcvanan, sőt ha lelkes és nagyon megbízható kísérő zenekarunkat, az óbecsei Fokos zenekart is beleszámítom, talán kilencvenen is voltunk a színpadon. Azt viszont, hogy a húsz esztendő alatt hányan fordultak meg egyesületünkben, tényleg nem tudom behatárolni, de egészen biztos, hogy a szám ezer feletti. Hogy ez így alakulhasson, ahogyan az elhangzott, nagyon sok segítségre volt szükségünk. Ezer köszönet érte támogatóinknak, akik mindig mögénk álltak, ha szükségünk volt rájuk, és ezer meg ezer köszönet a táncosok szüleinek, akik nélkül nem ment volna. Száz szónak is egy a vége: Nagyon-nagyon csodálatos volt az idáig vezető út, végig, 1996-tól 2016-ig, különösen pedig ez az elmúlt két hét a Kukoricafesztiváltól idáig. A felkészülés, amikor a valamikori tiszás táncosok megérkeztek a próbára, és visszahozták közénk ugyanazt a lelkesedést, ugyanazt a lelkületet, amivel annak idején tanulmányaik folytatása, munkahelyi elfoglaltság vagy más egyebek miatt elmentek tőlünk.” - mondta Tóth Ágnes.

A jubileum tiszteletére újra színpadra lépett táncosok kivétel nélkül úgy nyilatkoztak, hogy roppant megörültek a felkérésnek. Pozder Márk, Kanyó Fruzsina, Nagy Dániel, Barkóci Enikő és a többiek is nagy örömmel vállalták az újbóli fellépéssel járó próbákat, sőt, ha idejük megengedi, hajlandóak lennének olykor-olykor újra “csatasorba” állni. Egyikük egy rekreatív néptáncsoport létrehozásának ötletét is felvetette, amin talán érdemes lenne elgondolkodniuk Tóth Ágneséknak.

Az egykori táncosok között volt Zöldi Rita óvónő is, aki két évtizeddel ezelőtt ott volt az első táncosok sorában. A gálaműsor nagyon meghatotta, bár a fellépést már nem vállalta.

“Attól féltem, hogy nem bírom ki sírás nélkül, annyira felemelő és megható, egyszerűen fantasztikus volt az egész műsor. Bennem csak az emlékek forogtak, míg a táncosokat néztem, annak viszont nagyon örülök, hogy ezen a szép jubileumon két kislányom első alkalommal életében néptáncosként színpadra léphetett. Remélem tovább viszik azt, amit a családban én kezdtem el.” hallottuk a boldog óvónőtől.

A csodás est zárójelentében minden néptáncos a színpadon volt. A majdnem száz táncos a Fokos zenekar tempós zenéjére szemet gyönyörködtető, szívet-lelket melengető, káprázatos néptáncprodukciót varázsolt a közönség elé, amelyért hangos ovációk és szűnni nem akaró vastaps volt a lelkes táncosok jutalma.

Bödő Sándor