Padlás

Bácskai fiatal művészek kiállítása Topolyán

Megbecsülést érdemel, hogy a topolyai Paletta civil szervezet vezetője, Crnogorac Éva, ötödik éve hívja föl a figyelmünket a bácskai fiatal művészekre. Hiánypótló ez a vállalkozás, hiszen megteremti a fiatalok közösségét, ismerkedési lehetőségre ad alkalmat, átjárhatóságot biztosít a műfajok és a nemzetiségek között.
Egy kiállításról van szó, amely az idén a Padlás címet kapta, és pénteken este nyitották meg a topolyai Művelődési Házban. Az est egyik szervezője a gunarasi Klájó Adrián, aki az újvidéki Bogdan Šuput Formatervező Középiskola diákja. A kiállítás megnyitóján a verseivel is megismerkedhettünk.
A Paletta civil szervezet egész évben a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatását élvezi. Ennek az estének a topolyai Művelődési Ház és a Higijena G3 fodrászszalon segítette a létrejöttét.
A kiállítás művészeti középiskolások és egyetemisták munkáit dicséri. Mindannyian bácskaiak, de nem mindannyian a Paletta tagjai. Bízunk benne, hogy ezután azok lesznek. Klájó Adrián ötlete volt az, hogy legyen a kiállítás címe Padlás. Ő ezt így értelmezi: merjenek az emberek fölnézni, fölmenni a padlásra, ugyanígy merjenek az elméjükbe is mélyebbre hatolni, mert kincsekre találhatnak.
Több műfajt fedezhettünk föl a kiállításon: volt divatperformansz, a falakon, a posztamenseken, a pannókon pedig fotogramokat, linómetszeteket, fényképeket, naplókat, olajfestményeket, kollázsokat, könyvillusztrációkat, szobrokat, grafikákat láthattunk. A kiállítók között van Andrejević Velimir, Buljovčič Nikoletta, Fekete Dénes, Horváth Lívia, Jakišić Damjan, Jelić Vanja, Kiss Eleonóra, Klájó Adrián, Kovács Hargita, Petromarkov Aleksandra, Petrović Klaudia, Szenti Lilla és Vass Szabolcs. Reméljük, sokat fogunk még hallani róluk, és tanulmányaik befejezése után visszatérnek szülővárosukba, hogy öregbítsék annak hírnevét.
Van egy magyar musical, tulajdonképpen félig mese, félig musical. Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter írta. Ez A padlás. Ezen a padláson minden megtörténhet, akárcsak a mesékben. Sokáig egy fantasztikus színész játszott benne, Kaszás Attila, aki ezt énekelte a darabban: „Hát itt ez a hely, / amit sokszor boldogan elhagynék. / És itt ez az élet, / amit sokszor nem nagyon értünk még.” Neki sajnos nem volt hosszú élete, korán ment el közülünk, de munkássága előtt mindenki fejet hajt. Legyen ez nekünk is egy intő jel, hogy az est címéül választott padláson, ahol minden megtörténhet, az életünkben, az elménkben, nézzünk szét, tegyünk rendet, mert soha sem tudhatjuk, mit hoz a következő pillanat, és éljük úgy az életet, ahogyan a musical írói sugallják: „Nekem semmi kedvem elhajózni erről a világról, nekem itt még rengeteg dolgom van. (...) Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim.” Tegyük hát rendbe, mint ahogyan a pár hétig nyitva tartó kiállításon végigvonuló motívumok is sugallják, a madarakkal, a virágokkal, a természettel, az emberekkel és a ruhásszekrényünkkel való viszonyunkat.
(A képen Crnogorac Éva, a szerző és Klájó Adrián - fotó: Búcsú Péter)
Gazsó Hargita

Tweet

Szóljon hozzá!

Hozzászólások (Beta*)

Neve

E-mail címe

Kommentje

1500 / 1500

Biztonsági kód:


* teszt / fejlesztési fázisban