Megtartotta hagyományos Szent János-napi borszentelőjét a Horgosi Termelők Klubja. A kereteiben működő Szőlészek és Borászok Egyesülete szervezésében a Bálint-teremben vasárnap este megtartott eseményre a horgosi Szent Orbán Borlovagrend tagjai egy-egy liter bort hoztak el minden idei borfajtájukból, hogy Gutási Ákos helyi plébános megáldja azokat és sor kerülhessen a borkóstolóra.

„Büszkén mondhatom, hogy egyre jobb eredményeket érnek el a horgosi borászok. Évről-évre fejlődünk, mind jobban elsajátítjuk a szőlészet és a borászat tudományát. Erről tanúskodik a rengeteg érem és serleg is, amelyeket a különféle versenyekről hozunk haza”, nyilatkozta Bíró Nándor, a Szőlészek és Borászok Egyesületének elnöke. „Mai rendezvényünkön a plébános megáldja borainkat, amelyeket azután ki-ki visszaönt abba a hordóba, amelyikből kivette, hogy ez az áldás az egész mennyiségre átterjedjen, hogy megőrizze a bort, a bor minőségét nagyon hosszú ideig. A papi ceremóniát követően borkóstolót tartunk, és én nagyon szeretném, ha a borokról ezúttal nem egy szakmai zsűri mondana véleményt, hanem mai vendégeink, mert a szakzsűri és a fogyasztó véleménye bizony gyakran eltér egymástól. Márpedig én – és gondolom ezzel nem vagyok egyedül – elsősorban az itteni fogyasztóknak szeretnék eleget tenni és előhozni a nekik tetsző finom ízeket az olyan gyönyörű szőlőkből, mint amilyenek az ideiek voltak. Talán egy évtizede nem volt már olyan szép szőlőnk, mint ebben az évben, nem csak szemre, minőségre sem. Remélem a meghívott vendégeink, akik között bajsai, temerini, bácsfeketehegyi és bácskossuthfalvi szőlőtermesztők és borászok is vannak, őszinte véleményt mondanak majd borainkról, ahogyan mi is tesszük, amikor hozzájuk látogatunk el. A borkóstoló mellett persze tartunk egy kis szakmai tapasztalatcserét, tanácskozást is, hiszen mindig van mit tanulni. Igaz, a borkészítést teljes egészében nem lehet a könyvből elsajátítani, a jó borhoz nagyon nagy szükség van az ember tapasztalatára, gyakorlati tudására is”, tette hozzá Bíró Nándor.

Vass Zoltán fiatal horgosi borász dédapja, nagyapja és édesapja hagyatékát viszi tovább a borászattal.

„Dédnagyapám nagy borász volt, a két világháború közötti időkben a Vass Pincészet a környék egyik legnevesebb pincészete volt. A 90-es években édesapám kezdte felújítani a gazdaságot, persze a korábbinál jóval kisebb méretekben, és ebbe, a hobbiszintűnek mondható szőlészetbe kapcsolódtam én bele. Jelenleg mintegy két hektáron termesztünk szőlőt. A hagyományosak közül megtalálható a kövidinka, a kadarka, az ezerjó, az ugyancsak hagyományos, de vidékünkön ritkák közül a furmint vagy éppen a kék frankos és a rajnai rizling. A fiatalok az újabb, illatosabb fajta borokat keresik, az idősebbek inkább a rizlinghez és a kövidinkához ragaszkodnak. Borlovagrendünk létrejötte, tehát 2011 óta a borok minősége érezhetően növekedett, amire azonban a piac nem reagált kellőképpen, nem szélesedett a borfogyasztók köre, de mi borászok tudjuk, hogy ez jobbra fog fordulni. Az alkoholos italok közül egyedül a bornak van akkora és olyan múltja, amelyhez a kultúra is köthető, amit a borkultúra megnevezés is alátámaszt”, hallottuk Vass Zoltántól.

Egy másik fiatal borász is elégedetten nyilatkozott az idei borokról. A magyarkanizsai Bálint Ákosnak Horgoson van a szőlőültetvénye és pincészete is, értelemszerűen a horgosi borlovagrendbe lépett be annak megalakulásakor.

„Az idei borok ilyenkor, december végén még fiatal bornak számítanak, érniük kell még, de azért már kóstolhatók, ezért is vagyunk ma itt. Családunk 15 éve kezdte a szőlészetet és a borászatot, a gazdaság szépen fejlődik, vannak már új, három-négy éves ültetvényeink is. Annyi bizonyos, nem lehet belőle meggazdagodni, de ha valaki szereti ezt csinálni, szeret a szőlőben, a pincében tevékenykedni, akkor megéri vergődni vele. Nem könnyű ugyan, de piacot is lehet találni, hiszen az emberek egyre inkább keresik a minőségi házi borokat, abból pedig a horgosi borászok bőséggel tudnak szolgálni", mondta Bálint Ákos.

Bödő Sándor