Magyarországról, Bulgáriából és Szerbiából mintegy ötvenen álltak rajthoz a szánhúzó kutyák nemzetközi versenyén, amelyet már negyedik éve a magyarkanizsai kempingtábor területén tartanak meg. Noha, ahogy az elnevezésük is mondja, szánhúzó kutyák versenyéről van szó, nálunk csak hó nélküli versenyek megszervezésére van mód, mert nincs az a szervező, aki biztosan tudná, hogy egy adott napon, amikor a versenyt tartanák, lesz-e éppen hótakaró. Emiatt a magyarkanizsai már majdnem idényzáró versenynek számít, hiszen az itt megjelent versenyzők, kutyáik és gazdáik, a tél folyamán versenyek sorozatán vettek részt olyan, főleg alpesi országokban, ahol nem kell attól tartani, hogy nem lesz elég hó a szánhúzáshoz. A versenyévad egyébként áprilisban ér véget, úgyhogy a Magyarkanizsán megjelent mezőny legfeljebb még egy-két, ugyancsak hó nélküli versenyen találkozhat addig.

A magyarkanizsai strandtól délre húzódó terület ideális versenylehetőségeket kínál a hó nélküli versenyek megszervezésére, a Tisza március eleji hirtelen áradása azonban majdnem megtréfálta a szervezőket, kis híján el kellett halasztani a versenyt. Szerencsére a vízszint emelkedése az utolsó pillanatban leállt, a verseny idejére már apadásnak is indult a folyó.

„Természetesen állandó figyelemmel kísértük a vízszint alakulását, de a vízügyi illetékesek megnyugtattak bennünket, hogy a tetőzés nem lesz olyan magas, hogy ezt a kempinget illetve a versenypályát elöntse a víz. A versenyt megelőző hetekben hullott sok csapadék azonban megtette a hatását, a pálya középső szakasza, a helyreállítási próbálkozásaink ellenére sáros maradt, nem volt könnyű végigmenni rajta, de a nehéz terepekhez szokott versenyzők nem ijedtek meg saját árnyékuktól és becsülettel végigküzdötték magukat a négy és fél kilométerese távon” - nyilatkozta a verseny után Domonkos László szervező, aki – igaz inkább bemutató jelleggel - hatos huskyfogatával ugyancsak végigment a pályán. Jómaga és kocsija igencsak sáros lett, a kutyák már kevésbé.

A versenyzők férfi és női kategóriában kutyásfutásban (canicross), egy- vagy kétkutyás kerékpáros versenyben (bikejöring) és egy- vagy többkutyás fogathajtásban (scooter) léptek pályára, végül pedig a legkisebbek, a jövő nemzedéke is bemutatkozott. A kutyák, különösen az ösztöneikben is a szánhúzáshoz, a munkához szokott huskyk és malamutok már a verseny előtt igencsak idegesek voltak, egy-egy induláskor az ott maradottak óriási nyüszítésbe és toporgásba fogtak, vitte volna a lábuk őket is, ha nincsenek kipányvázva. A versenyen természetesen bármilyen kutyával részt lehet venni, így aztán az érdeklődő közönség szebbnél-szebb kutyafajtákban gyönyörködhetett, a kisgyerekek pedig meg is simogathatták őket, ami maga volt a boldogság a kutyusok és a kicsinyek számára is. Voltak ott dobermannok, vizslák és egyebek is, de mind kivétel nélkül teljesítette a gazda által kívánt feladatot.

A nemesvámosi Konc-Görgey Tünde állatorvos magyar agaraival canicrossban, azaz kutyás futásban indult. Férjével, a magyarkanizsai származású, ugyancsak állatorvos Konc Gáborral együtt nagy megszállottjai a magyar agaraknak. Rendszeresen részt vesznek a magyarkanizsai versenyen, ami nekik jó felkészülési lehetőség az agárversenyekre, amelyeken a közismerten kiváló futó agarak egy mesterségesen irányított mű nyulat üldöznek. Tündéék tenyészetéből már Európa-bajnok agár is kikerült. A tegnapi versenyen Tünde második lett a mezőnyben, Gábornak azonban - hazai pályán - nem sikerült túl jól a szereplése. Minden versenyen ott van velük a 4 éves Sára Boglárka és az egyéves Kincső is, olyannyira, hogy Bogi – a kanizsai nagyszülők legnagyobb örömére – vasárnap rajthoz is állt a legkisebbeknek meghirdetett versenyben és nyert. Tegyük hozzá, a szervező házaspár kétéves Ádám kisfiával szemben, aki ugyancsak követni akarja szülei nyomdokait.

A magyarkanizsai Sordje Rebecca Tyson nevű dobermannjával futott, és mint utóbb kiderült, a felázott, tócsákkal tarkított pályán meg is nyerte a női canicross versenyt.

„Ez az időjárás már meleg ezeknek a kutyáknak, de attól még végigfutják a távot. A mostani pálya futásra jó, mert ki lehet kerülni az akadályokat, kerékpárral vagy sccoterrel már akadnak gondok. Az idén volt a legnehezebb a pálya, de simán teljesítettük.”

A szervezők, Domonkos László és párja, Karl Ágnes segítőikkel együtt nagyszerű munkát végeztek ezúttal is. A külföldi versenyzők szép élményekkel távoztak Magyarkanizsáról, és ami nem mellékes, senki sem ment haza üres kézzel. A legjobbaknak, de minden résztvevőnek jutott valamilyen ajándék valamilyen emlék erről a versenyről, ami elsősorban a fáradhatatlan szervezők érdeme, akik egyre több támogatót találnak a nálunk még mindig újnak és szokatlannak számító, de egyre népszerűbb és egyre tömegesebb versenyükhöz. Az sem mellékes persze, hogy a nehéz talajú versenyen nem történt sérülés, kutyák és hajtóik is épségben értek célba, egyedül sáros felszerelésükkel lesz némi gondjuk hazatértük után.

A verseny növekvő népszerűségét igazolja még az a körülmény is, hogy vasárnap a magyarkanizsai kempingtáborban szépszámú érdeklődő kísérte figyelemmel a küzdelmeket. Nagyon sokan elhozták gyermekeiket is, hogy azok kinn a szabadban, sok más gyerek és a szebbnél szebb kutyák társaságában, ne pedig a tévé előtt ücsörögve töltsék el a szép, napos vasárnap délelőttöt. Köszönet érte a Sleddog Sport Klubnak és lelkes vezetőinek!

Bödő Sándor