A gyönyörű, tavaszias időjárás ellenére a szokásosnál kevesebben indultak a magyarkanizsai természetjáró Egyesület mai, Magyarkanizsa és Zenta közötti Tavaszváró gyalogtúráján, amelyet az egyesületi tagok elsősorban Sándor-napi gyalogtúraként ismernek.

Annak idején ezt a túrát az akkori egyesületi elnök, a mai túra vezetője, Berec Sándor találta ki, névnapjához kötődően pedig saját, a zentai Pánában lévő gyümölcsösében látta vendégül az oda érkező túrázókat. Innen a Sándor-napi gyalogtúra elnevezés. A kezdeményezés hagyománnyá vált, és mivel a tavasz első napja is mindig az eseményhez közel van, a túra később a Tavaszváró gyalogtúra nevet is megkapta.

Vasárnap délelőtt 9 órakor Magyarkanizsa főteréről 32-en indultak neki a mintegy 17 kilométeres távnak, a város határáig azonban még vagy tízen csatlakoztak hozzájuk. Mivel a hazatérést Zentáról mindenkinek magának kellett megoldania, többen is kerékpárjukat tolva tették meg az utat. A társaság Adorjánig a magyarkanizsai réten, a hepehupás, traktornyomokkal barázdált, helyenként sáros dűlőutakon gyalogolt, Adorjántól Zentáig viszont a tiszai töltésen sétált végig. Az egyetlen pihenőre, mint minden évben, ezúttal is az adorjáni helyi közösség épületében került sor, ahol a túrázók pihentek egy kicsit, felfrissítették magukat a folytatáshoz és bekaptak néhány falatot is.

Berec Sándor túravezető szerint azért jöttek most kevesebben erre a szép túrára, mert az egyesületi tagok közül szombaton többen is részt vettek a szegedi Sóstó-túrán, másrészt meg éppen a szegedi túra miatt szombatról vasárnapra áttett időpont nem felel meg mindenkinek. Az említett okok miatt a túravezető elégedett volt az érdeklődéssel és a résztvevők számával is, akiknek indulás előtt kellemes túrázást, a célállomáson pedig szívélyes vendéglátást ígért.

A túrázók között akadtak egészen fiatalok, de idősebbek is, a legtöbben a 30-40 évesek voltak, főleg olyanok, akik az egyesület szinte minden túráján ott vannak. A társaság kedélyes beszélgetést folytatott a túra alatt, barátkoztak, ismerkedtek egymással és a vidékkel, ami egy-egy ilyen gyalogtúra alapvető célkitűzése.

A zentai gyümölcsösbe fél 2 tájékán érkeztek meg az első túrázók, de 2 órára mindenki célba ért, a túravezető pedig beváltotta a vendéglátásra tett ígéretét. Hazafelé néhányan kerékpárral tették meg az utat, volt aki autóbuszra szállt, akadtak olyanok is, akikért eljöttek autóval, a kitartóbbak azonban visszagyalogoltak Magyarkanizsára, ami azért, valljuk be, már komoly teljesítmény.

Bödő Sándor