Sokszor elhangzott már, hogy az új médiatörvények értelmében július 1-jéig magánosítani kell az állami tulajdonban levő médiaházakat, így több olyan önkormányzati alapítású vajdasági sajtószervet, rádiót is, amelyek magyarul is tájékoztatnak. Köztük van a Szabadkai Rádió is, amelynek magánosításáról már hosszú évek óta beszélnek, mostanáig azonban nem egészen volt világos, miért is lenne képtelenség pályázatok útján működtetni a rádiót, amennyiben az önkormányzatnak, pontosabban a szavazópolgároknak igénye van a helyi szintű közszolgálati tájékoztatásra. Az új médiatörvények meghozatala óta gyakorlatilag felesleges arról tanakodni, mi lenne, ha nem történne meg a privatizáció, inkább az lehetne szempont, hogy elméletileg a magánosítás nem feltétlenül jár együtt negatív következményekkel, sőt akár pozitív hozadéka is lehet, amennyiben a profitorientáltság (értve a profit alatt a minőségi tájékoztatással elnyerhető pályázati eszközöket is) jegyében a műsorminőség javítását kezdeményezte volna egy új tulajdonos (például a részvényeket átvevő dolgozók).

Viszont a magánosítási folyamat elhúzódása miatt – az illetékesek nyilatkozatai szerint – jelenleg az a helyzet állt fel, hogy egészen egyszerűen kifutnak az időből, nem kerülhet sor az eladásra, vagy pedig a részvényeknek a dolgozókra való átruházására, ami viszont a törvény értelmében a rádió megszüntetését vonja maga után. A kérdés most talán az, hogy vajon ki vagy kik miatt jutott el a helyzet idáig, ki miatt nem ejtették meg időben a magánosítást. Németh Ernő, a rádió magyar szerkesztőségének vezetője szerint elsősorban a Magyar Nemzeti Tanácsnak és a Vajdasági Magyar Szövetségnek kellett volna segédkeznie abban, hogy a rádió fennmaradhasson, viszont elkeserítő a szintén általa ismertetett adat, hogy a dolgozók egy jelentős hányada már most hátat fordított az intézménynek, máshol keres boldogulást. Ebből adódik egy újabb kérdés: mennyiben segíthette volna a rádió megmaradásának ügyét, ha a munkavállalók közössége fontosabbnak tartotta volna a rádiót, s a sajtószerv érdekében a vészharang évek óta tartó kongatásán túl vagy helyett közösen lépett volna fel.

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke pedig a Pannon RTV-nek nyilatkozva éppen arra mutatott rá, hogy a főszerkesztő, aki egyben az MNT Tájékoztatási Bizottságának is az elnöke, a hónapokkal ezelőtt megígért, az üggyel kapcsolatos dokumentumát csak a minap készítette el és adta le. „Németh Ernő, a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának az elnöke. Vele mindig közvetlen kapcsolatom volt. Ő hónapokkal ezelőtt ígérte, hogy egy olyan anyagot fog összeállítani, amelyet a testületnek meg kell tárgyalnia. Én azt sajnálom, hogy a mai napon (kedden) érkezett meg az az anyag, amelyet ő fontosnak tartana, hogy a tájékoztatási bizottságon megtárgyaljunk” – fogalmazott Hajnal Jenő.

Németh Ernő ugyanakkor azt idézte fel, hogy amikor a VMSZ által támogatott Magyar Összefogás lista az idei év munkatervét fogadta el, abban december 31-ét jelölték meg a probléma megoldásának végső határidejeként, ő pedig akkor jelezte, a július 1-jén lejáró magánosítási határidő miatt ez már késő lesz. „Én már akkor is mondtam, hogy ez nem lesz jó, mert július 1-jén megszűnik a rádió. Az volt a felelet, hogy fél év, másfél év múlva visszatérünk erre a problémára. Erre én azt mondtam, hogy akkor már nem lesz mire visszatérni, mert ezek az emberek addigra el fognak menni a Szabadkai Rádiótól” – magyarázta a Pannon RTV-nek a főszerkesztő, aki egyben az MNT Tájékoztatási Bizottságának is az első embere, tehát elvileg ő határozza meg, milyen témákkal mikor foglalkozzon a testület. Szerinte egyébkén hálózatba kellene szervezni a privatizálás előtt álló önkormányzati alapítású közszolgálati médiaházakat. „Néhány frekvencián lefedjük egész Vajdaságot, és mehet tovább a műsor. Ugyanúgy ahogy eddig, illetve a szórványban sokkal több magyar adást, magyar tartalmat kínálva az ottani hallgatóknak” – vázolt egy opciót Németh Ernő.

Hajnal Jenő egyébként úgy látja, amit közvetlenül meg lehetett tenni a rádió érdekében, azt az MNT megtette, ugyanakkor a tanács médiastratégiájában előirányzott médiaházban ezek a helyi adók is helyet kapnának. „Amiben tudunk segíteni, az a médiastratégiánkból adódik. Ez pedig azt jelenti, hogy egy olyan vajdasági médiaházat kell kialakítani, amelyben a jövőben ilyen helyzet nem teremtődhet” – fejtegette az MNT-elnök.

Maglai Jenő, Szabadka polgármestere arra mutatott rá nyilatkozatában, hogy a törvény szerint az önkormányzat június 30-a után nem pénzelheti a Szabadkai Rádió működését, amennyiben az állami tulajdonban marad. Szavaiból az derül ki, hogy a város egyáltalán nem zárkózna el a rádió pénzelésétől, csak éppen ez a kialakult helyzet – azaz a privatizáció elmaradása – miatt nem lehetséges.

„Nem kizárt, hogy köztársasági törvénymódosításra kerül sor, és meghosszabbítják az önkormányzat lehetőségét a pénzelésre. Akkor az önkormányzat erre nyitott lesz. Ha ez nem fog megtörténni, akkor a médiaház sorsa elég kétséges, mert komolyabb költségvetési támogatás nélkül nehéz túlélni a mai világban csak a piacról” – mondta a szabadkai polgármester, közvetetten arra is rávilágítva, hogy jelen esetben nem a magánosítás, hanem éppen annak elmaradása miatt válik lehetetlenné az önkormányzati finanszírozás. S amennyiben Szabadka valóban hajlandó áldozni a tájékoztatásra, akkor a probléma csak az, hogy valaki(k)nek a hibájából nem sikerült megfelelő új tulajdonost találni, vagy pedig átruházni a részvényeket a dolgozókra, amennyiben azok egyáltalán hajlandóak a pályázati rendszerben megmérettetni a munkájukat. Ha viszont az MNT egy egészen új tájékoztatási rendszer létrehozását tervezi, amely magába olvasztaná a Szabadka Rádió magyar szerkesztőségét is, nehéz eldönteni, hogy a nyilatkozatokban egymásra mutogató felek célja valóban a rádiónak a jelenlegi formában való megtartása volt-e.

Rizsányi Attila