Csak ma értesültem arról, hogy Matuska Márton az MNT-hez fordult a Magyar Szótól elszenvedett cenzúrázás miatti panaszával. Ugyanakkor én már több hónapja szilencium alatt vagyok a nevezett lapnál. A közlési tilalomnak mindenkor politikai okai vannak, s a tilalom elrendelője az éppen regnáló hatalom. Ez a hatalom nem a közlésre váró írás, mondanivaló esztétikai értékét méricskéli, hanem a szerző pártvonalhoz történő igazodását kéri számon. Az én „erkölcsi-politikai arculatom” könnyen megrajzolható az internetes közösségi oldalon tett bejegyzéseim alapján. Bevallom, nem vélekedek hízelgően nemzetinek föltüntetett képviseletünkről.

Van egy politikus, aki a magánéletben megélt sérelemért a közéletben, a kultúra területén, a híreszközök zsilipjének lebocsátásával vesz magának elégtételt.

Ez a politikus a VMSZ és az MNT megmondóembere, Lovas Ildikó, aki a személyes megbántottságát követő megtorlásaival nem egy-egy szöveg alkalmi megjelenését akadályozza meg, hanem bizonyos szerzőket egyszer és mindenkorra kitilt a délmagyar médianyilvánosságból. Én azzal sértettem meg a nevezett hölgyet, hogy a neten tárgyilagosan beszámoltam a szerzői estjén elhangzott téves állításairól. Ennek következtében a Magyar Szó szerkesztője, Gruik Ibolya – aki az említett irodalmi esten Lovas beszélgetőtársa volt – nyomban megszakította a szarajevói merényletről szóló – történelmi tárcasorozatom közlését. (Ugye, nem kétséges, hogy a politikus író bosszújáról és a szerkesztő stréberségéről van szó?)

Amikor kifelé megyünk a diktatúrából, már tud egymásról az ellenállók, az ellenzékiek, a regnáló pártot és médiáját, cenzúráját megvetők, elutasítók széles köre. Amikor viszont az uralmi párt és maffiaszervezettségű gépezete (a tiszai Délvidéken és napjainkban!) – a 'nemzeti' tanács és megélhetési politikusok, csicskások hada – lopakodva, majd egyre nyíltabban telepszik rá kultúránkra, közéletünkre, mi, a véleménymondás és beleszólás jogától megfosztottak, (kezdetben) bűntudattal hihetjük, hogy a sorból kilógva elégedett társaink tömegében csak magunkat okolhatjuk az oktalan lázadásért, rossz közérzetünkért. Ám Matuska Márton példájából látom; nem vagyok egyedül! Mielőbb el kéne készíteni a közlési tilalommal sújtott szerzőket és a cenzúra eseteit nyilvántartó listát!

Vicei Károly