A keresztény alapokon nyugvó Európa délkeleti részének darabjaiként élünk. A zentai Művelődési Ház nemcsak Színház, vagy Eugén redoute neveken ismeretes, hanem átlényegülni is képes úgy, hogy évente egyszer – advent harmadik vasárnapján – mindannyiunk számára, istenhívőknek és nem istenhívőknek egyaránt, az önzetlen adakozás háza lehessen. Nem kell távoli kultúrákban keresnünk életünk értelmét: az egyházi nagy ünnepek előkészületi időszakaikkal, mint amilyen advent is, követendő mintát adnak mindannyiunknak, hogy testileg-lelkileg egészségesebben, emberségességünkben megújulva éljünk. Egyházi ünnepre készülni nemcsak egyház által konszakrált helyen lehet. Egy ilyen ünnephez ugyanúgy hozzátartozik az éppen otthont adó tér, mint az evangéliumi szó és tett, a zene, az egyén saját maga, vagy a közösség. Mindennek megvan a maga ideje – a csendnek is, mely lelkünkben ezekre reflektál. Az Evangélium mindennapi megélése, de már kivitelezésének óhaja is közelebb vihet minket ahhoz, hogy jobb emberek legyünk, hogy jobban oda tudjunk figyelni embertársaink bajára, hogy lelkiismeretünk befolyásolja cselekedeteinket, ne pedig az első ostoba, kívülről jött manipuláció.

Az alábbi interjúk az öt éve rendszeresen megtartott adventi jótékonysági hangverseny idei kimaradását követő űrben, spontán beszélgetés nyomán születtek. Interjúalanyaim az eddigi jótékonysági koncertek szervezői: Rácz Szabó István hobbizenész, valamint Milan Muškinja, a Zentai Vöröskereszt igazgatója.

Rácz Szabó István az általa létrehozott Retrosong énekegyüttes vezetője, a Cor Jesu Kamarakórus tagja. Templomban is gyakran hallani szólóénekét, amint erőteljes, felhangdús hangján felcsendül egy-egy zsoltár.

M.R.: Mikor kerültél először kapcsolatba egy jótékonysági koncert gondolatával, valamint kivitelezésével?

R.Sz.I.: A jótékonykodás, jó cselekedet gyakorlása hitemből fakad. Jézus szavait próbálom tettekre váltani: „Amit eggyel tesztek a legkisebbek közül, azt velem teszitek.” (Mt 25,40). Ez ösvény mellett próbálom élni az életem. Az első jótékonysági koncert megrendezése pár évvel ezelőtt egy szomorú eseményből adódott. Egy kisfiú balesetben elvesztette a kézfejét – a műkéz beszerzésére pedig nagy összefogással megmozdult az egész város... A vöröskereszt zentai szervezetével és a Retrosong énekegyüttessel jótékonysági koncertet szerveztünk. Közel ezer eurónyi adomány gyűlt össze azon az estén!

Ekkor született meg a gondolat, hogy minden Advent harmadik vasárnapján, azaz Örömvasárnap jótékonysági rendezvényt tartunk a zentai Művelődési Házban (vagyis a színházban), melynek bevételét teljes egészében a vöröskereszt kapja. A befolyt pénzből pedig karácsonyi csomagok készülnek a zentai szegény sorsú gyermekek számára. A rendezvény már 5 éves hagyományra tekint vissza. A jótékonysági esten fellépnek énekesek, prózamondók, ifjú művészek, akiket mind-mind a segíteni akarás hajt… Az est mindig teltházas.

M.R.: Milyen összeget sikerült bevételként nyugtázni évente? Milyen konkrét céllal? Kik jöttek el ezekre az eseményekre, személyenként átlagosan mennyit adakoztak?

R.Sz.I.: Az évek múltával minden évben nőtt az adományok összege. Ahogyan lett egyre népszerűbb a jótékonysági est, úgy lett egyre nagyobb a bevétel is. Az első adventi koncerten nem egészen 20.000 dinár gyűlt össze, míg a tavalyi rendezvényen már 58.000 dinár! A közönség soraiban éppúgy jelen vannak egyszerű nyugdíjasok, mint tehetős vállalkozók. A 2016-os évben 232 csomagot tudtunk szétosztani a zentai gyermekek között.

M.R.: Milyen problémák merültek fel az összeg elszámolásával, könyvelésével? Mikor érezted, hogy közel vagy a kudarchoz, hogy jogi huzavona vagy egyéb okok miatt elakadhat a jó szándék útja?

R.Sz.I.: Ilyen problémák nem merültek fel. A könyvelést mindig a Művelődési Ház és a Vöröskereszt aktivistái végezték. A jószándék útja pedig egyre szélesedett és egyre többen haladtak rajta. Sajnos az idén elmaradt a rendezvény, mivel a rövid Advent miatt más rendezvények szervezői rászerveztek az örömvasárnapi rendezvényünkre, így nekünk nem maradt időpontunk... Azonban a vöröskereszt zentai szervezetének, a rátermettségének és néhány jószándékú adakozónak köszönhetően az idén is karácsonyi csomagot fognak kapni a legrászorultabb zentai gyerekek.

M.R.: Milyen ötleteid vannak, hogyan lehetne felpezsdíteni Zenta adakozási kedvét, hogy a tehetősebb polgárok is aktívan bekapcsolódjanak a város jelenlegi (pl. vöröskereszt általi) karitatív megmozdulásaiba?

R.Sz.I.: Természetesen vannak ötleteim és nem csak jótékonysági estekben, koncertekben gondolkodom, Karácsony táján mindenki szíve nyitottabb az elesettek segítésére, főleg ha gyermekekről van szó! Zentán több karitatív dolog működik pl. az idősek napközijében a házi ápolás, az ingyen konyha, a vöröskereszt folyamatosan egész évben tevékenykedik, a zentai Rotary klub is igyekezik segíteni, ahol csak tud stb...

Persze az általános szegénység sok mindenre rányomja a bélyegét és megköt sok kezdeményezést, de születhetnek nagy dolgok azért így is. A zentaiakat nagyon könnyen oda lehet állítani egy-egy jó ügy mellé, pl. itt van a gyermekrendelő műanyagkupak-gyűjtőakciója. Az egész város gyűjti a kupakokat és az érte kapott pénznek már kézzelfogható eredményei vannak, új felszereléseket tudtak vásárolni a rendelő számára!
Egy új kezdeményezés pedig a mecénások csoportjának életre hívása, akik pl. a színházban nevükkel megjelölt széket kapnának s ezért cserébe vállalnák, hogy minden évben bizonyos összeggel támogatják a karitatív rendezvényeket is.

***

A Zentai Vöröskereszt elnökével nehéz ezen a héten interjút készíteni: tesz-vesz, szervez, társaival fáradhatatlanul rója a várost és a környéket. Egyik állomásán, a Szociális Központban éppen télapójárás – azaz munka közben, sikerül mégis röviden szóra bírnom.

M.R.: Tisztelt Milan Muškinja, két éve van alkalmazásban a Zentai Vöröskeresztnél. Mik az előzményei a szervezet mostanra kialakult karitatív tevékenységsorozatának Zentán, hogyan kezdődött el ez a folyamat?

M.M.: A Zentai Vöröskereszt 2013 óta szervez jótékonységi hangversenyeket, amikor is egy helybéli kisfiúnak segíthetett a szervezet, akinek egy gép leszakította a karja egy részét. Az akkori jótékonysági hangversenyen több mint 300.000 dinár adomány gyűlt össze a család részére azzal a céllal, hogy a kisfiú kezét, amennyiben lehetséges, ismét használhatóvá lehessen tenni. Ezen kívül a vöröskereszt szociálisan hátrányos helyzetben lévő családok megsegítésével is foglalkozik.

M.R.: Milyen konkrét adatokkal rendelkezik? Hogyan működik a vöröskereszt szeretetcsomag-rendszere, kik kapnak csomagokat, hová látogatnak el idén munkatársaival?

M.M.: Az idén 700 db, egyenként 17 kg-os csomagot osztottunk ki, ezek lisztet, cukrot, olajat, rizset, tésztát, babot, fűszereket és kész leveseket tartalmaztak. Emellett a vöröskereszt karácsonyi csomagok szétosztását is végzi rászoruló családokból származó gyermekek részére. Ezt az akciót pénteken (dec. 22-én, szerk. megj.) délelőtt 10 órakor a Kertek helyi közösségben kezdjük a Kéz a kézben sérült gyermekekkel foglalkozó szervezet tagjaival, majd délután 16.00 órakor lesz ugyanitt a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeknek szánt csomagoknak a szétosztása. 17.30-kor a körzeti I. helyi közösségben szintén ilyen jellegű csomagosztás lesz. Most, ebben a pillanatban (dec. 20-án, szerdán, 12.30 órakor, szerk. megj.) a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola tanulói éppen játékokat és ruhaneműt gyűjtenek a rászoruló gyermekeknek... Ezeket holnap vesszük át tőlük és a karácsonyi csomagokba tesszük, így minden gyermek, aki csomagot kap, talál egy olyan játékot is a csomagjában, amit a felsőhegyi gyermekek gyűjtöttek a számukra. Akik nincsenek a listán, de ismeretes számunkra, hogy rászoruló gyermekek, a Zentai Vöröskereszt irodájában kapják meg a csomagjaikat a jövő héten.

M.R.: Csomagokon kívül milyen más jótékonykodási akció zárkózik fel Önökhöz? Mondjon az idei évre egy példát!

M.M.: Egyik adományozónk, aki névtelen szeretne maradni, vállalkozott, hogy saját gyermekei kíséretében csatlakozik hozzánk. Együtt hat rászoruló családot fogunk meglátogatni, ahol 2-3 gyermek van és a szülők munkanélküliek. Ebből kifolyólag a legalapvetőbb kiadásokat, mint pl. a villanyszámlát sem tudják fizetni... Adományozónk gyermekei a látogatás alkalmával minden családnak egy-egy 10.000 dinárt tartalmazó borítékot fognak átadni.

M.R.: A Retrosong már öt éve aktívan részt vesz az Adventi jótékonysági hangverseny lebonyolításában. Idén sajnálatos módon nem kerül megszervezésre ez a rendezvény. Tudna erről mesélni? Hogyan próbálják áthidalni azt az anyagi űrt, ami ebből kifolyólag keletkezett?

M.M.: A jótékonységi hangversenyt az elmúlt két évben, a Retrosong együttessel karöltve, abból a célból szerveztük, hogy ezekre a csomagokra pénzt gyűjtsünk. Az idén ez a hangverseny – úgymond – egy magasabb hatalom miatt elmaradt: nem tudtak biztosítani termet az esemény megszervezéséhez... Ennek dacára, szervezetek és magánszemélyek segítségével mégis összejött a szükséges pénzösszeg, hogy megvásárolhassunk 106 csomagot... A fennmaradó csomagokat a jövő héten Keviben és Bogarasban osztjuk szét. Tornyos az idén kimarad, ők tavaly kaptak csomagokat.

M.R.: Zenta viszonylag kis település, a polgárok mégis adakoznak abból, amijük van, még ha a tehetősebb polgár adakozási kedve nem is egyenesen arányos az anyagi lehetőségeivel. Felmerült városunkban egy mecénás-rendszer bevezetésének kérdése. Mi a véleménye erről az új kezdeményezésről?

M.M.: Igen, a zentai polgárok adakozóak, folyamatosan hozzák be hozzánk azokat a ruhákat, amelyeket gyermekeik kinőttek, de jó állapotban vannak és tiszták. Mi ezeket összegyűjtjük és minden önkéntes véradási akció alkalmával, amit Tornyoson, Keviben és Felsőhegyen bonyolítunk le, legalább 150-200 kg ruhaneműt viszünk magunkkal, amit önkénteseink óvodákban, iskolákban és rászoruló családok körében osztanak szét. Megemlíteném, hogy idén Zenta község területén minden elsős kisdiák kapott tőlünk egy-egy csomagot, mely az alapvető higiéniai eszközökön kívül (2 törülköző, fogkrém, fogkefe, szappan) tanfelszerelést (íróeszközöket és füzeteket) is tartalmazott.

A minket segítő, jószívű emberek adtak ötletet nekünk, hogy mecénások útján próbáljunk szert tenni adományokra. Egy lehetséges példa, hogy a színházban széket, azaz kis névtáblával ellátott ülőhelyet lehetne vásárolni pl. egy évre, a karitatív adományt pedig mondjuk a vöröskereszt kapná. Ily módon ismét a rászoruló gyermekeken tudnánk segíteni...

Minden adományt szívesen fogadunk a jövőben is, és amennyiben sikerül a színház vezetőségével egyeztetnünk, akkor megrendezzük a jótékonysági hangversenyt ezután is, ahogyan azt az elmúlt években tettük.

***

Zenta viszonylag kis település. Polgárainak adakozási kedve, mint az adventi jótékonysági koncertek is mutatják, töretlen... Az átlagpolgár számára azonban a nagyvonalú adakozás legtöbbször megvalósíthatatlan álom marad. Miként alakulhatna ki versengés a tehetősebb polgárok közt az újonnan létesülendő mecénás státuszért? Bizonyára kiépíthető egy járható út. Össze lehetne kapcsolni a kultúra támogatását a karitatív megmozdulásokkal – megérdemelten címlapra kerülnének leendő mecénásaink! Két jogász és egy községi tanácstag felelősségteljes kommunikálásán és munkáján múlik a továbbiakban a szükséges jogi háttér megteremtése. A mecénás-ügy nem csak személyes presztízskérdés, hanem Zenta jövőbeni érdeke is. Rácz Szabó István gondolatai útravalóul szolgálhatnak mindazoknak, akik a város körforgásában működő, leendő mecénásként képzelik el a jövőt:

„Jó cselekedetre, karitatív dologra mindig számtalan lehetőség van. És, mint nagyon sokminden, ez is lélekben, szívben és fejben dől el. Tedd a jót és általa gazdagodni fogsz!”

Miklós Réka