Ilyentájt, a magyar államalapítás ünnepén rendre eszembe jutnak Szent István király intelmei fiához, Szent Imre herceghez. Talán azért, mert az én nemzedékem nem tanult róla az iskolában, a mondandó és annak elemzései már felnőtt korban kerültek a látókörünkbe, aki pedig a sajtóban dolgozott, annak újságot írva és szerkesztve szinte kötelező így, augusztus 20-át ünnepelve.

Az államalapítás minden nemzet számára a legnagyobb tett, korunk fogalmaival élve a nemzeti önmegvalósítás csúcsa és alapja egyben, aminek elérése után az állam fenntartása és megmaradása legfontosabb kötelezettségként marad az utókorra. Egy állam fennmaradása pedig kőkemény politika, mint ahogy az volt Szent István idejében is, ezért is fogalmazott meg ő maga – vagy egyik közeli embere segítségével – fontos gondolatokat az ország irányítására készülő fia számára. Ezek mind maradandó értékek ezer év után is, zűrzavaros jelenünket nézve azonban most leginkább azt a fejezetet érzem legfontosabbnak, amelyben az igaz ítéletről és a türelem gyakorlásáról van szó, mégpedig különösen azt a részt, ahol Pál apostolt idézve mondja: „tanúsítsatok mindenki iránt türelmet”.

A világháború szélét horzsoló globális jelenben óriási politikai megosztottságra következtethetünk ott is, ahol a véleménykülönbségek kifejezése nem fegyverekkel történik, csupán a világhálóra tevődött át. Tehát Szerbiában is, ahol viszont mindez kiegészül a kilenc hónapja tartó tüntetésekkel, s így már nem a parlament, hanem a nagyvárosok utcái és terei váltak a politikai nézetek tömegdemonstrációk általi kifejezésének a helyszíneivé.

A nagy lelkesedéssel tartott, sorozatos utcai megmozdulásokkal 2000-ben hatalomra juttatott demokraták vezetése okozta lehangoló csalódások után az utcai demonstrációknak még a látványától is borzongok, de ez az én bajom. El kell ismerni, hogy a tiltakozó megmozdulások a politikai akarat kifejezésének demokratikus eszközei és olykor indokoltak is, hiszen látványos kontrollszerepet töltenek be, ami kétségkívül befolyásolja a hatalom lépéseit. Jó esetben ezek a lépések engedményeket, kompromisszumokat, a követelések teljesítését jelenítik meg, jelezve, hogy a hatalom jobb politikára törekszik, figyelembe véve a választók adta jeleket. Ezek a mostani tüntetések Szerbiában is így indultak, de közben folyamatos és egyre több lett a követelés, és bár volt engedmény is, később e követelések és engedmények mentén mégis a szerb társadalom teljes megosztottsága rajzolódott ki, s ez most már nemcsak a szerb nemzet ügye, hanem mindenkié, aki Szerbiában él. A többségi szerb nemzet a saját történelmét írja, mint 1920 után is (Vajdaságban még nem többségként), s akkor egymásközti ellentéteknek az árát mások is tragikusan megfizették.

Egy stabil ország, és nyugodt élet mindenki érdeke. Tüntetések és ellentüntetések árnyékában – ahova a magyarokat is be akarják vonni – nincs stabilitás, nincs nyugodt élet és a türelem is fogy. Fogy a hétköznapokban és fogy azoknál az embereknél, akik dolgaink menetére hatnak. Pedig kellene a türelem az eddig elmaradt párbeszéd elindításához, mindenekelőtt a választási szabályok együttes alakításához, hiszen jól látni a növekvő feszültséget, amit jó esetben választásokkal lehetne feloldani. Az ellenkező eset következményeiről jobb ki sem mondani a szavakat. A hatalmi struktúrából érkező jelek szerint is készülnek az új választásokra, s most kell igazán a türelem, hogy a politikai súllyal rendelkezők együttesen kidolgozzák a teljes politikum képviselői által elfogadott mérvadó választási szabályokat.

István király intelmei között a néphatalmi demokratikus rendszerekre is rávetítendő üzenet a mához is szól: a türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Érettség, bölcsesség, önfegyelemmel áthatott rálátás kell ahhoz, hogy az aktuális politika résztvevői különbséget tudjanak tenni a két fogalom, a királykodás és a zsarnokoskodás között, és ennek alapján mindenki iránti türelemmel cselekedjenek. És kell türelem nekünk is, a hétköznapokban is. Augusztus 20-án Budapesten a Szent István-bazilika előtt bemutatott szentmisén hangzott el a mondat Marton Zsolt váci megyéspüspök ünnepi üzenetei között: „Tanuljuk el István királytól a béketeremtés kultúráját!“.