A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Volt egyszer egy Symposion
Betűméret:
A maga idejében élénk érdeklődést és tiltakozást is kiváltó Symposion, ahogy évekkel később irodalomtörténetében Bori Imre írja, „alapjaiban bolygatta meg a jugoszláviai magyar irodalom színképét”. Zömében a három évvel előbb nyílt újvidéki Magyar Tanszék hallgatóiból verbuválódott, Tolnai Ottó, Bányai János, Domonkos István és a két jogász, Koncz István és Fehér Kálmán összetételű szerkesztőség, illetve a hónapról hónapra bővülő munkatársi csapat új művészeti/irodalmi szemlélet propagálásával kívánt olyan szellemi közeget kialakítani, mely lényegesen különbözik attól az „adomázó, vidékies, önelégült” szemlélettől, ahogy a három év anyagából válogatott, beszédes című Kontrapunkt című kötet előszavában Sinkó Ervin írja, s amit a sympósok, hogy ismét Borit idézzem, a „bezárkózás, a tóparti és a templomtorony-perspektíva, a tévesen értelmezett regionalizmus” vádjával illettek. Ennek a szemléletnek elfogadtatása szükségszerűen masszív ellenállásba ütközött. Viccek születtek a Symposion számlájára az Újvidéki Rádió szombati Vidám estjeiben és a Dolgozókban meg a 7 Napban, író-szerkesztők írtak névtelen leveleket. Szinte szitokszó lett a Symposion, ami csak fokozta a munkatársak harci kedvét, elszántságát, és hozzájárult ahhoz, hogy mozgalommá, nemzedékké kovácsolódjanak. Az játszódott le, amit Sinkó Ervin Ady Endre Csaba uj népe című költeményének két versszakával olyan pontosan érzékeltetett: „Egy riadó zúgott föl, / Amott egy izzó gondolat / S kihúzta kardját hüvelyéből / Ezer ébredt eszme-lovag. // És egymásfelé már csörtettünk, / Mint rég eljegyzett cimborák, / Festő képét, poéta versét: / Fölkínáltuk egymás borát.”
És ebben a fölkínálásban a szerkesztő, Tolnai Ottó első számban közölt esszéje volt a pohárköszöntő. Igen, esszé és nem vers, holott, ha a Symposionról és az Új Symposionról esik szó, elsősorban költőkre és versekre, meg regényekre és kritikákra szoktak emlékezni, hivatkozni. Hogy az első szám első oldalán, ahogy a következő néhány számban is, mégis esszé volt olvasható, azt a Kerecsényi Dezsőtől vett idézet indokolta: „Az esszé (olyan) magatartás”, melyben a tudat gazdagodását kiváltó intellektuális nyitottság legjobban megmutatkozhat. Ezt kívánta közhírré tenni a szerkesztői vezércikként olvasható, jelképes című Első esszé szerzője, aki nevek hosszú sorával igyekezett bizonyítani a „legkedvesebb műfaj” nyújtotta teljes, ahogy Babits Mihály, a „könyvek Casanovája” írta, a vágyott tökéletes szabadságot. Többek között Ivo Andrić, Lukács György, Bartók Béla, Rilke, Halász Gábor, Radomir Konstantinović, Wilde, Gide, Jovan Hristić, Tomislav Ladan, Antun Šoljan, Montaigne, Kosztolányi Dezső, Buttler, Sveta Lukić, Németh László, Isidora Sekulić neve utal arra a sokszínű, megannyi árnyalatot felcsillantó, végtelen esszétengerre, melynek „mormolása erősít, tisztít” mindenkit, aki vállalja a melléklet gerillaharcként folytatott szellemi ellenzékiségét jelentő új irodalmi beszédmódot és gondolkodást, s a vele harmonizáló vizuális formanyelvet.
Ehhez kínált, adott lehetőséget az irodalom, a filozófia, a színház, a film és a képzőművészet új tájait megismerő, feltáró szellemi világutazás, amely egy ifjúsági lap mellékletéből három év múltán Új Symposion néven olyan folyóirattá formálódott, amit Radnóti Sándor „nagy merész kaland”-nak mondott, Konrád György számára a „legjobb magyar avantgárd folyóiratot” jelentette, s amiről Esterházy Péter és a szlovákiai Tőzsér Árpád is többször elismeréssel nyilatkozott. Vagy ahogy Parászka Boróka, a jeles romániai közíró fogalmazott: „…valószínű, hogy sokan tudják: mi volt ez a kiadvány. Az egyik leg. A legnevesebb, legmerészebb, legfrissebb magyar nyelvű kulturális kiadvány, amely a hetvenes években mindenképpen, de bizonyos értelemben a nyolcvanas években is: a magyar sajtótörténet egyik legfontosabb kiadványa volt”. Az Új Symposion jelentette ugyanis a magyarországi, de főleg a romániai körülményekkel szemben a gondolkodás és publikálás szabadabb formáját, vészkijáratot adott a nyilvánossághoz jutni nem tudó demokratikus ellenzéknek (nem véletlenül zárolták a közkönyvtárakban!), s mert ide „akadálytalanul áramlott be a nyugati kultúra”. És ebből, tegyük hozzá, bár megpróbálták ezt később többen, melldöngető nemzeti érzelmekre hivatkozva, a kozmopolitizmus vádjával elvitatni, vagy a hatalom biztosította kiszorítósdi eszközével eliminálni, a vajdasági magyar közgondolkodás, szellemi élet, irodalom is bőségesen profitált.
Ahhoz, hogy az Új Symposion elfoglalhatta irodalomtörténeti helyét a magyar kultúrában, szükség volt – mint az esszére, amely „pikáns előétel az irodalom gazdag bankettjén” – arra az felkészülésre, ami a folyóirat előszobájának nevezhető mellékletben történt, abban a félévszázada indult Symposionban, amelyre most ennél a gyors jegyzetnél, irodalmunk alakulásának fontos állomásaként és számos írónk, költőnk, kritikusunk pályáját alapfokon máig meghatározó indulásként, sokkal méltóbban illene emlékezni, kivált, ha annyira szívünkön viseljük jelenünket befolyásoló múltunkat, mint ezt úton-útfélen hangoztatjuk.
Gerold László
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
