Portéka
A zsák és a szög(ek)
Betűméret:             
Rotyog a kis vajdmagyar közéleti üst: benne a Magyar Szó és főszerkesztője, körülötte sokan, mindenki kezében főzőkanál, amivel vagy belekavar az üstbe, vagy valakinek a fejére akar csapni. Ahogy ez már lenni szokott olyan esetekben, mint ez a mostani, amikor a politika erejét fitogtatva olyasmibe piszkál bele, amihez nem ért, de amihez nagyon is ragaszkodik, mert azt hiszi, joga van hozzá, mint mindenhez, s mert általa hatalmát akarja/lehet demonstrálni.
Nem hiszem, hogy most éppen erre lenne szüksége a vajdasági magyarságnak, kivált – ahogy ez gyakorta történt, s az MNT „jóvoltából” egyre gyakrabban ismétlődik – nem ilyen otromba formában, ahogy a VMSZ és leányvállalata, a MNT irányította Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület (TJGYT) – magyarán: igazgató bizottság, ahogy egykoron mondtuk, hogy mindenki értse – tette, amikor a lap főszerkesztőjének leváltását javasolta az alapítónak, amely történetesen, ó, micsoda véletlen!, a TJGYT-ét létrehozó, kinevező hatóság is. Vagyis kifejezetten unter uns zajlik minden, a hatalom önkörében, amelynek eszébe se jutott volna, hogy a TJGYT kültagjai – akik szám szerinti fölényben vannak az intézmény delegálta beltagokkal szemben, s ily módon azt tesznek, amit akarnak, pontosabban, amire utasítják őket, ahogy ezt a mostani egyhangú szavazás példázta – ne csak párttagok vagy pártszimpatizánsok legyenek, olyanok, akik függő viszonyban vannak a hatalomtól, hanem az újságcsináláshoz értő szakmabeliek is.
Látszat demokrácia, ami valójában egypárti diktatúra, amit a főszerkesztő leváltására tett javaslat – a sebtében összerántott MNT-üléssel együtt – indoklásában felhozott vádpontok félreérthetetlenné tesznek.
Tény, hogy a TJGYT által felhozott hibák szinte kivétel nélkül valóban mulasztások is, csakhogy nem valószínű, hogy mind, elsősorban a tartományi Házelnök mellőzése, ami nem is igaz, sőt, valóban olyan főbenjáró vétek lenne, ami ilyen drasztikus intézkedést követelne. S az is igencsak vitatható, hogy minden esetben valóban szakmai mulasztásokról lenne szó. Vagy inkább másról? Például arról, hogy a lap valakiknek a tyúkszemére lépett, s ezért most bűnhődnie kell. Nem lehet erre nem gondolni. Mindenekelőtt azért, mert a „vádirat” szerint a főszerkesztő egyik bűne, hogy önállóan próbált gondolkodni, holott ez közszolgálati lap esetében megengedhetetlen. Kérem???? Itt bújik ki a az egyik, de kétségtelenül legnagyobb szög a zsákból. (Vannak kisebb szögek is, erről később!) Ebből látszik, miféle lapot akarnak a TJGYT és munkaadói. Számukra nem az a kérdés tehát, hogy az informálás mellett elkerülhetetlen véleményformálás önálló és független legyen, az Olvasó majd eldönti, hogy ezzel egyetért vagy nem, bízzuk rá, hanem, hogy ne legyen. A sajtónak igenis irányítania kell a közvéleményt, bármennyire is nem szeretné ezt a politika, mert attól tart, hogy a sajtó szempontjai nem azonosak az övéivel, s ettől tekintélye, hatalma csorbát szenved. Uraim, ezt sajnos tudni kellene elviselni!
Dicséretes, hogy a főszerkesztő leváltását szorgalmazó TJGYT-vélemény említést tesz arról, hogy a lap „nem számolt be olyan, a vajdasági magyarság szempontjából jelentős és nagy horderejű, anyaországi és szerbiai-vajdasági közpénzekből finanszírozott beruházásokról, mint a csantavéri Bartók ME felújítása”, hogy „nem méltó módon, az épület fotója nélkül számolt be a királyhalmi Művelődési Otthon felújításáról, a Kosztolányi Dezső Színház és Lifka Art Mozi” felújításáról. Persze. Csakhogy szerintem ennél nagyobb mulasztás, hogy nem foglalkozik oknyomozó írásokban a Népszínház építésével, a többszázezer eltűnt téglával, vagy azzal az ígérettel, hogy – ha jól emlékszem – március végére elkészül a sebbel-lobbal megszavazott Vajdasági Magyar Nemzeti Színház létrehozásának elaborátuma, ami mind a mai napig nem történt meg, hogy nem viszonyult kritikával a Márai-program vajdasági vonatkozásaihoz… Soroljam tovább? Minek. Tudom miért? Mert ezek a témák kellemetlenek a VMSZ és az MNT számára. Hasonlóképpen leleplező a TJGYT vádiratában, hogy – amint idéztem – köldöknéző módon kizárólag szabadkai vagy Szabadka környéki mulasztásokat említ. Mintha más városok, régiók nem is léteznének. Számukra, úgy látszik, valóban nem is léteznek.
Ezzel már azt is jelezni kívántam, hogy az újság valóban nem olyan, amilyen lehetne, amilyen egykoron volt. Ez kétségtelen. De arról sem lenne szabad megfeledkezni, hogy az előző főszerkesztés alatt sem volt olyan, sőt, sok tekintetben, gyengébb, mint most, s akkor a TJGYT nem tett „szakmai” kifogásokat. De kivált arról nem lenne szabad megfeledkezni, hogy a lap több éves szakmai hanyatlásáért elsősorban nem a főszerkesztő okolható, hanem az a nagyokos VMSZ-intézkedés, amely szétvert egy koherens, működőképes szerkesztőséget, azzal a céllal, hogy megszüntesse függetlenségét és így hatalma alá vonhassa. Megtette. Az eredmény az, ami a TJGYT által a párt nehezményez. Következésképpen nem a főszerkesztőt kellene meneszteni és a szerkesztőségét büntetni, hanem azoknak kellene lemondaniuk, akik ezt az állapotot előidézték, most pedig pártfunkcionáriusként és TJGYT-tagként ítélkeznek.
Minden baj, hiba forrása a Magyar Szó néhány évvel ezelőtti önkényes és önfejű, hozzá nem értő átszervezésében keresendő!
Gerold László
A Portéka 7 éve - illusztráció
2016. OKTÓBER 13.
[ 18:50 ]
Színházi hol mi - illusztráció
2016. SZEPTEMBER 30.
[ 11:57 ]
Naplóm, naplóm, mondd meg nékem... - illusztráció
2016. SZEPTEMBER 17.
[ 15:04 ]
Status quo - illusztráció
2016. AUGUSZTUS 27.
[ 12:08 ]
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
Beolvasás folyamatban
TÁMOGATÓNK
Ministerelnökség | Nemzetpolitikai Államtitkárság - logóBethlen Gábor Alap - logó