Tragédia redivivus
Betűméret:
Általános jelenség manapság Madách Imre művének, Az ember tragédiájának újraélesztése, visszatérése az irodalmi, színházi és általában a művelődési életbe. Felfedezik, felfedezzük ezt a pontosan százötven éve kiadott művet. Értelmezik. Játsszák. Úgy, ahogy mi ma olvassuk, színpadon tolmácsoljuk. És fordítják. Amint ezt a 2009-ben megjelent újabb szerb (fordító: Sava Babić) és a napokban kiadott horvát nyelvű kiadás (Čovjekova tragedija) tanúsítja. A Tragédia iránt megnyilvánuló újrafelfedezés sajátos mód, de semmiképpen sem véletlenül, gyakran a fiatalok érdeklődésének eredménye.
Azt követően, hogy Lukács György cikkével indult hadjárat nyomán 1948 elején a kommunista hatalom Madách művét haladásellenesnek nyilvánítva leparancsolta a Nemzeti Színház műsoráról, hat évi szilencium után a pesti Madách Gimnázium diákjai vállalkoztak a Tragédia bemutatására. (Zárójelben: közülük többen – Lengyel György, Pós Sándor, Balogh Géza, Kézdy György – a magyar színházi élet jelentős alakjai lettek!) Míg a magyarországi színjátszás nem vagy alig tudott szabadulni a mű megjelenítésének hagyományos konvencióitól, miközben több külföldi előadás, pl. grúz, észt, fehérorosz színházakban a tradícióval mit sem törődve mai drámaként vitték színre a Tragédiát, addig Pesten a fiatalok társulataként ismert Huszonötödik Színház a mű egyetlen színére, a londonira épülő avantgárd előadást hoz létre, amely a BITEFen is sikerrel szerepel. A sor folytatható. Akár az Újvidéki Színház Színes Szilánkok diákszínjátszóinak előadásával, vagy több olasz előadással, melyeket a római színművészeti akadémia hallgatói játszottak.
Ma már Madách műve olyan világirodalmi közkincs, amelyben újabb és újabb nemzedékek fedeznek fel számukra fontos aktuális létkérdéseket, amely által szembesülhetnek világukkal és önmagukkal.
Vélhetőleg a most megjelent horvát nyelvű Tragédia, amely a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Karának Hungarológiai Tanszékén tanulók három szemeszternyi fordítói szemináriumi munkájának eredménye (szemináriumvezető, a könyv sajtó alá rendezője és Madáchról, a műről s ennek horvát vonatkozásairól a legfontosabb tudnivalókat tartalmazó előszó szerzője: Franciska Ćurković-Major): is ezt a sort gazdagítja, jóllehet a dicséretes és szép eredményt példázó vállalkozás elsősorban oktatási célt szolgál. Hogy a hallgatók anyanyelvükön olvassák, ismerjék meg Madách drámai költeményét, amely, bízzunk benne, a horvát fiatalok számára is több (lesz) kötelező iskolai olvasmánynál.
A gyakorlati feladatok mellett jelentős drámatörténeti vállalkozás Tragédia könyvben publikált horvát nyelvű fordítása. Míg szerb nyelven több fordítása is van a műnek, addig horvátul a dráma 1914-es zágrábi bemutatójára elsősorban a Milan Bogdanović jegyezte fordításról tudunk (nyomtatásban nem jelent meg), illetve az első prágai szín mintegy nyolcvan sornyi részletéről, amely a fordító Enver Čolaković antológiájában (Zlatna knjiga mađarske poezije, 1978) olvasható. Hiányt pótol a tanárnő vezette fordítói szeminárium immár könyvben is olvasható eredménye.
Mivel egy figyelmet felkeltő jegyzet feladata nem lehet a fordítás alaposabb érdemi vizsgálata (a közeljövőben feltétlenül meg kell tenni!), ezúttal – mintegy ízelítőként – csupán néhány, az idők folyamán jellegzetes, szállóigévé vált sor fordítását fogom itt bemutatni. Nem megítélés szándékával, csak érdekességként:
A gép forog, az alkotó pihen – Stroj se okreće, stvoritelj odmara.
Ah, élni, élni: milly, édes, mi szép! – Ah, živjeti, živjeti, kako li je lijepo i
slatko!
Küzdést kívánok, diszharmóniát – Želim borbu, nesuglasje.
A tett halála az okoskodás – Pametovanje je smrt djelovanja.
Hová lesz énem zárt egyénisége – Kamo će nestati zatvorena osobnost mog
ega.
Nem az idő halad, mi változunk – Ne prolazi vrijeme, mi se mijenjamo.
Vezess új útra, Lucifer, vezess – Vodi me novim putem, Luciferu, vodi.
Minő csodás kevercse rossz s nemesnek a nő – Kako li je žena čudna smjesa
lošeg i plemenitog.
Anyának érzem, óh, Ádám, magam – O Adame, osjećam da ću postati majka.
Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál! – Rekoh, čovječe: bori se – i vjeruj.
Ez utóbbi, egy esetleg szerb-horvát összevetést sugalló érdekes vizsgálódásra, bővüljön a kör, Sava Babić fordításában: Rekoh ti, čoveče: bori se i – uzdaj!
Gerold László
(A képen Zichy Mihály illusztrációja Az ember tragédiájához)
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]



A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár




