Portéka
Tragédia redivivus
Betűméret:             
Általános jelenség manapság Madách Imre művének, Az ember tragédiájának újraélesztése, visszatérése az irodalmi, színházi és általában a művelődési életbe. Felfedezik, felfedezzük ezt a pontosan százötven éve kiadott művet. Értelmezik. Játsszák. Úgy, ahogy mi ma olvassuk, színpadon tolmácsoljuk. És fordítják. Amint ezt a 2009-ben megjelent újabb szerb (fordító: Sava Babić) és a napokban kiadott horvát nyelvű kiadás (Čovjekova tragedija) tanúsítja.
A Tragédia iránt megnyilvánuló újrafelfedezés sajátos mód, de semmiképpen sem véletlenül, gyakran a fiatalok érdeklődésének eredménye.
Azt követően, hogy Lukács György cikkével indult hadjárat nyomán 1948 elején a kommunista hatalom Madách művét haladásellenesnek nyilvánítva leparancsolta a Nemzeti Színház műsoráról, hat évi szilencium után a pesti Madách Gimnázium diákjai vállalkoztak a Tragédia bemutatására. (Zárójelben: közülük többen – Lengyel György, Pós Sándor, Balogh Géza, Kézdy György – a magyar színházi élet jelentős alakjai lettek!) Míg a magyarországi színjátszás nem vagy alig tudott szabadulni a mű megjelenítésének hagyományos konvencióitól, miközben több külföldi előadás, pl. grúz, észt, fehérorosz színházakban a tradícióval mit sem törődve mai drámaként vitték színre a Tragédiát, addig Pesten a fiatalok társulataként ismert Huszonötödik Színház a mű egyetlen színére, a londonira épülő avantgárd előadást hoz létre, amely a BITEFen is sikerrel szerepel. A sor folytatható. Akár az Újvidéki Színház Színes Szilánkok diákszínjátszóinak előadásával, vagy több olasz előadással, melyeket a római színművészeti akadémia hallgatói játszottak.
Ma már Madách műve olyan világirodalmi közkincs, amelyben újabb és újabb nemzedékek fedeznek fel számukra fontos aktuális létkérdéseket, amely által szembesülhetnek világukkal és önmagukkal.
Vélhetőleg a most megjelent horvát nyelvű Tragédia, amely a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Karának Hungarológiai Tanszékén tanulók három szemeszternyi fordítói szemináriumi munkájának eredménye (szemináriumvezető, a könyv sajtó alá rendezője és Madáchról, a műről s ennek horvát vonatkozásairól a legfontosabb tudnivalókat tartalmazó előszó szerzője: Franciska Ćurković-Major): is ezt a sort gazdagítja, jóllehet a dicséretes és szép eredményt példázó vállalkozás elsősorban oktatási célt szolgál. Hogy a hallgatók anyanyelvükön olvassák, ismerjék meg Madách drámai költeményét, amely, bízzunk benne, a horvát fiatalok számára is több (lesz) kötelező iskolai olvasmánynál.
A gyakorlati feladatok mellett jelentős drámatörténeti vállalkozás Tragédia könyvben publikált horvát nyelvű fordítása. Míg szerb nyelven több fordítása is van a műnek, addig horvátul a dráma 1914-es zágrábi bemutatójára elsősorban a Milan Bogdanović jegyezte fordításról tudunk (nyomtatásban nem jelent meg), illetve az első prágai szín mintegy nyolcvan sornyi részletéről, amely a fordító Enver Čolaković antológiájában (Zlatna knjiga mađarske poezije, 1978) olvasható. Hiányt pótol a tanárnő vezette fordítói szeminárium immár könyvben is olvasható eredménye.
Mivel egy figyelmet felkeltő jegyzet feladata nem lehet a fordítás alaposabb érdemi vizsgálata (a közeljövőben feltétlenül meg kell tenni!), ezúttal – mintegy ízelítőként – csupán néhány, az idők folyamán jellegzetes, szállóigévé vált sor fordítását fogom itt bemutatni. Nem megítélés szándékával, csak érdekességként:
A gép forog, az alkotó pihen – Stroj se okreće, stvoritelj odmara.
Ah, élni, élni: milly, édes, mi szép! – Ah, živjeti, živjeti, kako li je lijepo i
slatko!
Küzdést kívánok, diszharmóniát – Želim borbu, nesuglasje.
A tett halála az okoskodás – Pametovanje je smrt djelovanja.
Hová lesz énem zárt egyénisége – Kamo će nestati zatvorena osobnost mog
ega.
Nem az idő halad, mi változunk – Ne prolazi vrijeme, mi se mijenjamo.
Vezess új útra, Lucifer, vezess – Vodi me novim putem, Luciferu, vodi.
Minő csodás kevercse rossz s nemesnek a nő – Kako li je žena čudna smjesa
lošeg i plemenitog.
Anyának érzem, óh, Ádám, magam – O Adame, osjećam da ću postati majka.
Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál! – Rekoh, čovječe: bori se – i vjeruj.

Ez utóbbi, egy esetleg szerb-horvát összevetést sugalló érdekes vizsgálódásra, bővüljön a kör, Sava Babić fordításában: Rekoh ti, čoveče: bori se i – uzdaj!
Gerold László
(A képen Zichy Mihály illusztrációja Az ember tragédiájához)
A Portéka 7 éve - illusztráció
2016. OKTÓBER 13.
[ 18:50 ]
Színházi hol mi - illusztráció
2016. SZEPTEMBER 30.
[ 11:57 ]
Naplóm, naplóm, mondd meg nékem... - illusztráció
2016. SZEPTEMBER 17.
[ 15:04 ]
Status quo - illusztráció
2016. AUGUSZTUS 27.
[ 12:08 ]
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
Beolvasás folyamatban
TÁMOGATÓNK
Ministerelnökség | Nemzetpolitikai Államtitkárság - logóBethlen Gábor Alap - logó