A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Két évad között
Betűméret:
Mindenestre úgy érzem, nagyon is két évad között vagyunk.
Ezért is örültem meg a pécsi Jelenkor júniusi számában olvasható írásnak, melyben néhány mondat erejéig színházainkról is szó esik. A Pécsi Országos Színházi Találkozó (közismerten a POSZT) idejére megjelenő júniusi szám már évek óta a színházról szól. Drámát, tanulmányokat, interjúkat, előadáskritikákat tartalmazó szám afféle híd két évad között. Ezek közül számunkra különösen érdekes lehet az idei POSZT egyik szelektorának, a kritikus Urbán Balázsnak a beszámolója, melyben szó esik, valóban csak esik, mindössze néhány mondat erejéig a vajdasági színházakról.
A POSZT válogatójának beszámolója azért is figyelmet érdemel, mert az idén, az előző évektől eltérően, Pécsett nem volt vajdasági előadás. A Vidéki és határon túli színházak – a válogató szemével című szövegben két helyen olvashatunk rólunk. Mindkét esetben azt magyarázza a szelektor, előadásaink miért nem kaptak helyet a fesztiváli programban.
„Szabadkán és Újvidéken […] valódi népszínház működik, ahol minden műfaj megfér egymás mellett, s valamennyit képesek úgy művelni, hogy egy bizonyos színvonal alá biztosan ne kerüljenek. (Újvidéken ráadásul Kokan Mladenovićnak köszönhetően született egy némiképp egyenetlen színvonalú, de üdén eredeti, kifejezetten érdekes Tragédia-variáció is – inkább Madách apropóján, mint alapján.) Ez nem jelenti azt, hogy ezekben a teátrumokban kimagasló előadások sora jönne létre, de szinte mindenütt készülnek figyelemre méltó, vitára késztető produkciók, s érezhető, hogy a társulatok az esetleges kudarcokból is profitálni tudnak.”
Néhány sorral később a Kosztolányi Dezső Színházra vonatkozó sorok olvashatók:
„Az eleve sajátos profillal létrejött határon túli társulatok közül az Urbán András vezette Kosztolányi Színház (!) működik a legszélesebb repertoárral, s a leginkább összetéveszthetetlen, sajátos stílussal. Bár idei nagyszabású vállalkozásukat, a friss Tolnai Ottó-poémát, A kisinyovi rózsát túlontúl illusztratívnak és a korábbiaknál kevésbé izgalmasnak éreztem, ezen is megfigyelhető a munkamódszer sajátossága, ezen is megfigyelhető a munkamódszer sajátossága, az egyes képek kialakításának perfekcionizmusa, a színészi munka jelentősége.”
Ennyi.
Ha akarom dicséret, ami azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy akár a Tragédia, akár A kisinyovi rózsa műsorba kerülhetett volna. Elhiszem, hogy voltak ezeknél jobb előadások, azt is, hogy a POSZT koncepciójába (ha volt) egyik előadásunk sem fért be. Ugyanakkor a szelektori magyarázatot elégtelennek tartom. Kivált, ha a Tragédia esetében másutt ugyanattól a szerzőtől többek között ez is olvasható: „A jelenetek virtuózan szellemes teátrális ötletekkel telítettek, a ritmus sodró. Elor Emina lehengerlő lendülettel játssza Lucifert, az előadás egésze roppant szórakoztató” (Színház 2011/7).
Arra azonban az idézetek mindenképpen útmutatóul szolgálhatnak, hogy mi volt különösen jó, kimagasló Újvidéken és a Kosztolányi Dezső Színházban (hogy a Népszínház mivel nevezett, nem tudom) az elmúlt évadban (a szintén kiváló Béres Márta One-girl show későbbi, határidőn túli bemutató volt!), s egyúttal jelzésértékű lehet (minden fesztiváltól függetlenül) arra nézvést, milyen magasra kellene tenni azt a bizonyos színvonalat jelentő lécet, amit átugrani kell a következő évadban, színházanként legalább egy előadással.
Gerold László
(A képen Elor Emina Luciferként – Fotó: Mikus Csaba)
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
