A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Könyvek, könyvek, könyvek
Rendhagyó születésnapi köszöntő
Betűméret:
Látható itt Szeli István első könyve, a Thurzó-emlékfüzet 1960-ból, a mindössze egynegyed ívnyi, Fendrik Ferenc munkásdalairól írt brosúra (Egy versíró szocialista a század elején), a doktori értekezésének (Hajnóczy és a magyar jakobinus összeesküvés délszláv vonatkozásai) és a könyv címlapja 1965-ből, a Zentai Füzetek 6. darabja, benne a Majtényi Zentán című dolgozat (ezt közli a Magyar Szó a száztíz éve született Majtényire emlékező 1929-es Kokain című novelláskötetének most kiadott hasonmáskiadás utószavaként), majd követik egymást időrendben Szeli István „igazi” könyvei, kezdve az Utak egymás felé című tanulmánykötettel (1969), amely beszédes címéhez híven előlegezi szerzője későbbi kutatási, érdeklődési területei közül az összehasonlító irodalomtörténet, a stíluskritika, a vajdasági irodalmi hagyomány iránt mutatkozó hajlamát, s bezárva a tíz évvel ezelőtt megjelent, vallomás, tanúság, számadás alcímet viselő Emlékezések könyvével, amit – talán, hogy a szülőhellyel kezdődő kör bezáruljon, három azonos című kiadvány (Tájkép- és portrévázlatok Zenta honlapjára) – tesz teljessé.
Az önmaga és a vajdasági magyar irodalomkutatás számára kijelölt Utak…-tól az Emlékezések…-ig ívelő, kötetekkel mérhető, könyvekben látható opusban olyan tanulmányok követik egymást, mint a Hungarológiai műhely és A regionalizmus változatai fejezetcímek alá sorolható nemzeti és nemzetiségi irodalom tárgykörébe tartozó tanulmányok (1974), Szeli István életét és pályáját döntően befolyásoló történelemre utaló, válogatott tanulmányokat, kritikákat, cikkeket tartalmazó, immár a teljes érdeklődési palettát elénk táró Történő történelem (1981), melynek fejezetcímei – Rousseau-tól Herderig, Évfordulók, Irodalmunk alakulástörténete, Irodalmi alkalmak (könyvek, díjak, viták), Megemlékezések (visszatérő műfaja lesz), a mai magyar irodalommal kapcsolatos írásokat tartalmazó Műalkotások és eszmeiségek, Nyelv és társadalom kapcsolatát taglaló, s végül a Magyar Tanszék, a Hungarológiai Intézet, általában az oktatásügy és a tudomány kérdéseivel foglalkozó Közéleti napló – önmagukért beszélnek. Ezek a kutatási területek bővülnek, kapnak újabb, árnyaltabb tartalmat Szeli István későbbi köteteiben, köztük a Belgrádban szerbül, Pesten pedig magyarul kiadott A magyar kultúra útjai Jugoszláviában (1979; 1983) című tárgyát is, módszerességét s alaposságát is tekintve mind a mai napig alapműként használható, történelmi hosszmetszetet és társadalmi keresztmetszetet nyújtó, a kisebbségtudat gyökereit kereső, a kisebbség és nemzetiség fogalmi s tartalmi viszonyát vizsgáló, a kultúrák kölcsönösségét kimutató, a kisebbséget mint ideológiát, a nacionalizmust mint a kisebbségtudat következményét fejtegető, az anyanyelv polgári és szocialista szemléletét összevető, a kisebbségi irodalom nemzetiségivé alakulása, a művelődés alapjainak változása iránti érdeklődést tanúsító és a vajdasági magyarság intézmény- és intézetrendszerét feltérképező kötet. Továbbá a szellemi leépülésre figyelmeztető Az erózió ellen (1980), majd az addigi kiadványokkal szemben személyesebb hangot megütő Hosszú útnak pora… (1991), melynek vallomásjellege folytatódik a nyelv és irodalom részletkérdései iránti érdeklődést mutató, többek között az irodalomkritikus másodvirágzását példázó Nyelvünk, kultúránk, nyelvi kultúránk (1997), s a már említett, felerészt a Tanár Úr pedagógusi emléktarsolyából vett, portrékba foglalt köszöntőket tartalmazó, felerészt pedig kultúránk sírkertjét idéző kegyeleti írásokat egybegyűjtő Emlékezések könyve (2001).
És folytathatnánk a sort a szerb nyelvű válogatott tanulmánykötetekkel, illetve az 1955-ös kiadású első gimnáziumi tankönyvünkkel (Bevezetés az irodalomelméletbe), amelynek fedőlapja éppen úgy hiányzik ebből az alkalmi kiadványból, mint hiányzanak a Bori Imrével együtt írt/szerkesztett, középiskolás nemzedékeket tartalmas útravalóval ellátott Az irodalom élete/könyvei (ha másként nem, egy oldalon bélyegméretben lehetett volna közölni mutatóban néhány fedőlapot!) vagy a zombori születésű nagy magyar nyelvész, Bárczi Géza ifjúkorát bemutató életrajzi esszével (1996), stb., stb.
Könyvek, könyvek, könyvek.
Kultúránk megkerülhetetlen tartópillérei.
Kilencven év értelme.
Gerold László
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
