A kiállítást az akadémia névadójának, Nyers Istvánnak, a milánói Inter egykori gólgyárosának

Magyarkanizsán még soha nem látott tárgyi hagyatékából állították össze a szervezők, de az érdeklődők megtekinthették azokat a fotókat és emléktárgyakat is, amelyek az akadémia és a diákotthon elmúlt öt esztendejét idézték fel.

A kiállításmegnyitót követően a színházteremben ünnepi műsorral köszöntötték az első jeles évfordulót. Az eseményen az akadémia diákjai, tanárai, edzői, nevelői és vezetői mellett megjelent Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke, Schmitt Pálné Makray Katalin, olimpiai ezüstérmes magyar tornász, Pirityiné Szabó Judit, Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője, Lisztes Krisztián, a budapesti Ferencváros Torna Club utánpótlás szakágának helyettes vezetője, egykori magyar válogatott labdarúgó, Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944─45 Alapítvány képviselője, Nyilas Leonov Anita, a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke valamint Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa polgármestere és legközelebbi munkatársai.

Az egybegyűlteket elsőként Ft. Utasi Jenő atya, az akadémia egyik alapítója, egyben elnöke köszöntötte, aki elmondta, hogy elképzeléseik megvalósítására tíz évet tűztek maguk elé az akadémia indulásának napján.

„Most, focinyelven szólva, a félidőben elmondhatjuk, hogy a Jó Isten, a támogatók és a falubeliek jóvoltából sikerült elérnünk azt, amit akartunk, intézményünk ismert és elismert utánpótlás nevelő központtá vált. Ehhez persze szükség volt a szülők megértésére is, hiszen sokan közülük távolabbi vidékekről is elhozták Tóthfaluba gyermekeiket, ránk bízták őket, hogy a tanulás és a sport, elsősorban a labdarúgás terén is neveljük, képezzük és fejlesszük őket. A kérdésre, hogy egy katolikus pap miért vállalkozik labdarúgó akadémia alapítására, Utasi atya egyszerű választ adott: egyrészt nagyon szeretem a focit, másrészt a labdarúgás tömegeket érint meg, összehozza a fiatalokat, és hát az akadémia mellett létrehozott diákotthont is azzal a céllal létesítettük, hogy az ide járó gyerekeket szocializálja, közösséggé, mondhatnánk egy nagy családdá kovácsolja. Az ember, így jómagam sem vagyok teljességgel elégedett az eredményekkel, azzal viszont igen, hogy amit el szerettünk volna érni, azt jórészt sikerült is. A jövőt illetően azon fáradozunk, hogy a gyerekeket 16 éves korukig nálunk tartsuk, annál is inkább, mivel a FIFA átigazolási szabályai nagyon szigorúak. Amennyiben sikerülne a fejlett, nemzetközi labdarúgó akadémiákhoz hasonló feltételeket biztosítanunk a hozzánk járó fiataloknak, akkor mindenképpen azt szeretnénk, hogy teljesen kiforrott, kész labdarúgókat engedjünk útjukra Tóthfaluból. Ez lenne az ideális.” - fogalmazott Utasi atya.

Volford Tibor vezetőedző elmondta, hogy ma már hét edző veszi ki részét a szakmai munkából és vezeti a mintegy hatvan gyereket, az U13, U15, U17 és U19-es utánpótlás gárdát. A legidősebb korosztályból álló csapat már a vajdasági minőségi első osztályig jutott, és bíznak benne, hogy rövidesen az U15 és az U17-es korosztálynak is sikerülhet ugyanez.

„Öt év alatt rengeteget fejlődtünk szakmailag és felszereltségben is. A munkát – elsősorban az FTC-vel kialakított szoros kapcsolatoknak köszönhetően – a mai kornak megfelelő, modern eszközökkel is segítjük. Közülük is kiemelkedik a szerbiai Coerver® Coaching Srbija szervezet támogatása valamint a közelmúltban kapott videoelemző szoftver, a Match-meeting, amely lehetővé teszi, hogy mellettünk, edzők mellett, a szülők is figyelemmel kísérhessék gyermekeik munkáját és fejlődését. Ilyen szintű műszaki segédeszközöket ma már csak a legnagyobb klubok tudnak nyújtani neveltjeiknek.” - hallottuk a vezetőedzőtől.

A program folytatásában Lisztes Krisztián, Pirityiné Szabó Judit, Fejsztámer Róbert és Bata Ferenc, a tóthfalusi helyi közösség tanácsának elnöke is köszöntötte az évfordulót. A polgármester külön fontosságot tulajdonított az akadémia létezésének, amely nagyban hozzájárul a község egyik legkisebb településének, a még 700 lelket sem számláló Tóthfalunak a megmaradásához és fejlődéséhez. Ünnepi gondolatait Kiss Róbert segédedző, aki jelenleg még az akadémia tanulója is, valamint Vajda Antal nevelőtanár sem felejtette el megosztani az egybegyűltekkel. Valamennyien megállapították, hogy az intézményben szakmai és emberi vonatkozásban is kiváló munka folyik, az elképzelések megvalósítása jól halad, az együttműködés az érdekelt partnerek között magas szinten van, mindez pedig biztosíték arra, hogy a következő öt évben is töretlen lesz a fejlődés, amihez ők minden lehetséges támogatást megadnak, de persze szükség lesz a község és szélesebb közösségünk, sőt a nemzetközi közösség támogatására is.

A felszólalások és köszöntők után bemutatásra került egy rövidfilm az elmúlt öt év történéseiről. A műsort Berec Katinka nevelőtanár irányításával a diákotthon és a sportegyesület tagjainak valamint a tóthfalusi Tutti gyermekzenekarnak a közös fellépése zárta.

Az öt évig tartó első félidő, gyorsan elmúlt, Tóthfaluban azonban nem volt félidei szünet. Az akadémián már a második félidőre kitűzött célok megoldásán dolgoznak. A nehéz gazdasági helyzet felvillantotta előttük a részbeni önfenntartás szükségességét, aminek érdekében gazdasági tevékenységek, így facsemeték ültetésében, egy gazdasági udvar létrehozásában és az állattartás beindításában is gondolkodnak.

Szakembergárdájuk továbbképzésével folytatják a szakmai munka színvonalának emelését és a munkakörülményeken is javítani kívánnak. Ehhez lenne szükség a műfüves nagypályára, a tornateremre és az öltözőkre, amelyeket reményeik szerint széleskörű összefogással a képzeletbeli második félidőben sikerül megvalósítaniuk.

Tóthfalu, de maga az akadémia is, mindig mert nagyot álmodni, álmait pedig rendre meg is valósította. Bödő Sándor