A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Súlycsökkenés nemzeti alapon
Betűméret:
Ha valakinek kétségei lennének afelől, hogy a magyar közösségek gyorsuló asszimilációja a szomszédos államokban kiemelt célkitűzés, az nézzen szét maga körül.A Vajdaságban négy évvel ezelőtt már figyelmeztettünk: az „egypártok” helyi többségi elit részéről történő bedarálása nem egyszeri téves politikai akció. Amikor 2008-ban Pásztor István a Magyar Koalíció (MK) „vezető ereje” a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a saját nevében vállalta a Tadić-féle Demokrata Párt (DS) által felkínált, s balkézre kötött megállapodást, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) részéről már jeleztük: ez a döntés nem szolgálja a vajdasági magyarság alapérdekeit, elsősorban az autonómiatörekvéseket. És mit ad Isten, igazunk lett. A nemzeti tanácsokról szóló törvény 2008-as tervezetét, amely még tartalmazta az MK közös autonómiakoncepciójának néhány fontos pontját, a többi között a kisebbségi választói névjegyzék közokiratként, hivatalos állami szervek részéről történő létrehozatalát, egy éves gyanús csend után felváltotta a ma is érvényben levő törvény javaslata.
A javaslat szövege hű tükre a VMSZ teljes behódolásának. A 2009 nyárvégi nemzeti tanácsokról szóló törvény alkalmazása vezetett el a mai se nem legális, se nem legitim nemzeti tanácsok felállításához.
Ezzel kapcsolatban most csak annyit, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsba (MNT) „törvényes úton” becsempészett DS-es képviselők a 2012. évi választások nyitányában immár nyíltan követelték, hogy ők is részt vehessenek a magyarországi pénzek elosztásában. Merthogy ők is vannak olyan jó magyarok, mint az MNT VMSZ-es tagjai. Ami végül is pont így igaz. Csupán a rendszerrel (a törvénnyel) van baj, amely lehetővé tette ezt a vitát.
S valóban, az elmúlt években bebizonyosodott: a korszakváltás (a kisantant országainak EU-csatlakozása) nyomán lassan semmivé válik az „egypártok” tényleges érdekérvényesítő képessége. Semmivé, mert a szomszédok az EU-csatlakozás után gyorsan kimutatták a foguk fehérjét. Ebben a kérdésben Szerbia sem kivétel. Több befolyásos politikus itt úgy gondolja, hogy az EU felé baktató Szerbia szinte feltétel nélküli támogatása voltaképpen az EU Magyarországra mért megfellebbezhetetlen kötelezettsége. Amiben bennfoglaltatik, hogy megelégszik a jelenlegi hatalom EU-kompatibilisnak kikiáltott kisebbségi „standardjaival”.
Hogy a szerb politikusok krémje mekkora önbizalommal rendelkezik, jól látható abból az egyszemélyes vesszőfutásból is, amelyet az elmúlt napokban a szavazatlopás miatt lamentáló Pásztor István számára szerveztek.
Aki élvezhette a Pannon RTV családi televízió képsorait szabadkai Tadić-Pásztor találkozóról, s látta a jelenetet, amint a szerb politikus búcsúzóul megpaskolja Pásztor arcát, nos, annak nem lehetnek kétségei afelől, hogy a „Nagy Testvér” szindróma immár a vajdasági magyar televízióban is megjelent. S hogy a politikai befolyást jelző barométer láthatatlan, mégis jól érzékelhető skáláján a VMSZ újabb szomorú lecsúszást produkált. Szavazóinak további épülésére.
De, a befolyáscsökkenés vészes folyamata nem kerüli el a másik igencsak hetyke „egypártot” sem. A minap, a romániai kormányváltás nyomán felcsapó nemzeti indulatok közepette maga a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke nyilatkozta, hogy a Marosvásárhelyi Ítélőtábla Marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetemet (MOGYE) érintő döntése után „egyre bonyolultabbá válnak a dolgok”, és ha a bíróság felfüggesztheti a kisebbségek számára elnyert jogokat, azt jelenti, hogy mindazt le lehet rombolni néhány nap alatt, amit 22 év alatt felépítettek. Mit lehet erre mondani? Mindent, ami gyenge lábakon áll, bizony azt könnyen le lehet rombolni.
Mi lehet a közös oka az RMDSZ és a VMSZ szinte egy időben zajló „megkövezésének”? Hacsak nem maga a szisztéma, amelyben eddig a magyar „egypártok” stratégiai partnerként, amolyan csatlós versenypártként szerepeltek. S amely most összeomlani látszik.
Az RMDSZ számára már megkezdődött a státuszsugorodás, a VMSZ ezt csak most várja, de a mélyebb elemzés számára mindennek már nincs jelentősége.
Persze tudjuk, emberi sorsokról van szó, a párt-holdudvar nagy veszteségeiről, mégis tovább kell lépnünk. Őszinte feleletet kell adnunk a kérdésre, hogy elmúlt húsz év távlatában mit hozott nekünk magyaroknak, a magyar nemzet egészének az egypártok „kormányzati felelősségvállalása”, talmi parlamenti jelenléte? Pontosabban, mit hozott mindez a nemzetrészeknek?
Ha nem történt volna meg a kettős állampolgársággal kapcsolatos valóban korszakváltó budapesti döntés, ma „a magyar kisebbséghez tartozó egyének” az egész Kárpát-medencében igencsak rosszul érezhetnék magukat. Nem, ez mégsem a teljes felelet. Hiszen sokan – mert nehéz küzdelmekben élik napjaikat – most is rosszul érzik magukat. Mégis, a kettős állampolgárság számukra is fény az alagút végén.
A tényleges kisebbségi érdekképviselet ellehetetlenülése a szomszédos országokban nem lehet ok arra, hogy feladjuk.
Lecsúszásunk okaira, s ha a kórisme helyes, a lehetséges kiútra is az egyik magyar származású német publicista Georg Paul Hefty mutat rá az egyik elemzésében.
– Magyarország még meg nem birkózott az 1920-as trianoni és az 1947-es párizsi békeszerződés következményeivel. Ez mutatkozik meg a kettős nemzetfogalomban. Az új magyar alkotmány is kettős értelemben használja a nemzet kifejezést; egyszer az államnemzet, másszor a kultúrnemzet jelentést tulajdonítja neki – fejtette ki a minap. A Frankfurter Algemeine Zeitung c. német konzervatív napilapban még hozzáteszi: „Magyarország nem tud lemondani a nemzetfogalom tág meghatározásáról, és nem tudja beérni azzal, hogy a fogalmat korlátozottan, az országhatáron belül élő lakosságra vonatkozóan használja. Ehhez egyrészt túl nagy a szomszédos államokban élő magyar kisebbségek aránya, másrészt az évtizedes, helyenként évszázados szembenállás miatt nem elég nagy a fogadókészség az ottani többségi lakosság részéről”. Ugyanakkor az EU „világosan elhatárolt állami hatáskörökre épül”, a „nemzetek és a nemzeti kérdések visszaszorítását” célzó törekvésbe pedig nem illik bele a „határokon átívelő aggodalom a szomszédos országokban élő lakosságrészek iránt”, vagy éppen „a saját állampolgárság megadása” más országok lakosainak.
A kiútra vonatkozóan ő sem ad receptet. Ezt nem is tehetné meg. A kiutat nekünk, a Kárpát-medencében élő magyaroknak kell megtalálnunk. Demokratikus módszereket alkalmazva elképzeléseinket oda kell helyezni a nemzetközi politika asztalára. Ami a húsz év tapasztalatait figyelembe véve nem lehetetlen.
Ágoston András (VMDP Hírlevél)
Szerbia 2000 óta 8,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást kapott az Európai Uniótól, amely ezzel az ország legnagyobb adományozója. Az uniós forrásokból vasutakat, energetikai beruházásokat, egészségügyi és környezetvédelmi projekteket, de kisvállalkozásokat és családi gazdaságokat is támogattak, miközben...
2026. JÚNIUS 1.
[ 12:48 ]
A szerbiai munkavállalók továbbra is többet dolgoznak, mint az Európai Unió átlaga, ennek ellenére fizetésük és életszínvonaluk elmarad a legtöbb európai országétól. Az Eurostat 2025-ös adatai szerint Szerbia továbbra is jóval az uniós átlag felett áll a ledolgozott heti munkaórák számát tekintve, írja a Danas.
Az...
2026. MÁJUS 31.
[ 17:33 ]
A tudósok továbbra is próbálják tisztázni az El Niño és az emberi tevékenység okozta felmelegedés közötti összetett kapcsolatot, mert együttes hatásuknak komoly következményei vannak a szélsőséges időjárási jelenségekre és a globális hőmérsékletekre nézve.
Ahogy közeledik a nyár, egyre nagyobb az esélye annak,...
2026. MÁJUS 28.
[ 20:42 ]
