A szerbiai Köztársasági Választási Bizottság kedden véglegesítette az idei szerbiai parlamenti választásokon induló pártok és pártszövetségek listáját. Összesen 19 listát hitelesített, így most már hivatalossá vált, hogy a március 16-ai szerbiai szavazáson a 19 szám egyikét karikázhatják be a választópolgárok.

A választásokon a hat vajdasági magyar párt közül öt szerepel. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) önállóan állított 250 képviselőjelöltet Pásztor István pártelnök neve alatt, a szavazócédulán az 5. lesz a sorban. A 11-es szám az Új Demokrata Párté, illetve a Boris Tadić által indított pártszövetségé, amelyben a Csonka Áron vezette Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) is kiemelkedő helyet foglal el. A 14. a Nemzeti Közösségek Listája, amelynek listavezetője Emir Elfić. Ezen a listán három magyar párt is szerepel: a László Bálint elnök vezette Magyar Remény Mozgalom (MRM), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) Rácz Szabó László elnökkel az élen és a Magyar Egység Párt (MEP), melynek elnöke Szmieskó Zoltán.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) egyik választási listán sem szerepel, sem önállóan, sem pártszövetségben. Mi vezetett ide és hogyan lesz tovább? Erről kérdeztük Csorba Bélát, a VMDP elnökét.

- Hat vajdasági magyar párt négyféleképpen viszonyul a szerbiai rendkívüli parlamenti választásokhoz, tehát magyar összefogás nem született ezúttal sem. A VMDP szerint miért?

- Ebben kulcsszerepe van a Vajdasági Magyar Szövetségnek, amely párt ezúttal ismét kísérletet tesz arra, hogy egyedül maradjon a vajdasági magyar politikai színtéren, ezért, szinte meg sem várva a választások kiírását, bejelentette, önállóan indul. Egyébként lépésük, ha nemzetpolitikai szempontból erősen megkérdőjelezhető is, teljesen logikus: kormányzati szinten is részeseivé kívánnak válni a szerb hatalomnak, ez viszont azt jelenti, hogy a VMSZ végleg búcsút mond a kisebbségi autonómiának, magyarán nyíltan is felvállalja azt az utat, amit például Romániában már hosszú idő óta az RMDSZ követ. Ezen az úton viszont semmi szükségük akadékoskodó, alkupozíciójukat nehezítő koalíciós partnerekre. De ebben sincs semmi új. Emlékezzünk csak: a sikert hozó VMSZ-VMDK-VMDP-s összefogás másnapján Pásztor skrupulusok nélkül félrevezette partnereit, és különbékét kötött imádata akkori tárgyával, Tadićtyal. Megjegyzem, már Kasza sem akart autonómiát, annak idején Tabajdi Csaba győzte meg, hogy a politikai versenyképesség miatt erre, mint akkoriban közkedvelt szólamra, a VMSZ-nek szüksége van.

- A VMDP a kezdeti tárgyalások után elállt a Nemzeti Közösségek Listáján való részvételtől is. Akkori közleménye szerint azért, mert ez a lista a programjában nem követeli a kisebbségi autonómiát és nem szavatolt biztos bejutó helyet magyar jelöltnek. Ez azt jelenti, hogy a szerbiai kisebbségek között is nehéz egyetértésre jutni?

- A helyzet az, hogy az óbecsei megállapodást kizárólag a VMDP tartotta be. Az ellenzéki pozíciójú vajdasági magyar pártok együttes álláspontja ugyanis az volt, hogy a befutónak tekintett második helyhez ragaszkodunk. Az autonómia követelményét, mint mindenkivel szemben alkalmazandó alapértéket én javasoltam, egyedül az MRM-nek volt ellenvetése, de némi vita után ők is elfogadták. A megállapodást viszont partnerpártjaink huszonnégy órán belül felrúgták, és belementek egy olyan játszmába, amit a VMDP nem kívánt felvállalni, hiszen az Elfićen kívül senkinek sem hoz hasznot. Pártomban egyébként a kérdésben nem egyedül döntöttem, a VMDP Választmányának 23 tagja közül csupán egy vélte úgy, hogy akár ezt a rosszabb pozíciót is fel kéne vállalni. Persze valahol logikus azon pártok döntése is, akik ezt az utat választották, hiszen ha listájuk akár csak egy mandátumot szerez is, a parlamenti pártoknak járó támogatásból a koalíciós partnerek is részesülnek. Azt hiszem, alapjában véve ez volt a perdöntő motívuma annak, hogy a szabadkai megbeszélésen a magyar pártvezetők ellenállás nélkül meghátráltak, hiszen – például az anyagilag és infrastrukturálisan egyaránt jól eleresztett VMSZ-szel szemben - többnyire filléres gondokkal küzdenek. Ez utóbbi egyébként igaz az én pártomra is.

- Ezek után, a választásokat követően elképzelhető-e, hogy a vajdasági magyar pártok egymással bármiben is együttműködnek?

- Ezt majd az idő eldönti. Én ettől sokkal súlyosabb dolognak tartom, hogy a magyar autonómia kérdése teljesen marginalizálódott, és most már nemcsak a VMSZ-t terheli felelősség ezért, hanem a többieket is. Komolyan például aligha hihető, hogy a Tadić meg Čanak vezette tábor a magyar autonómiáért a kisujját is mozdítani fogja. Nem is értem, a VMDK mit keres közöttük.

Ugyanakkor viszont a parlamenten kívül is van élet, előbb-utóbb tartományi és önkormányzati választásokra készülhetünk, és a tapasztalat azt mutatja, hogy helyi szinten általában könnyebb kompromisszumra jutni kis és nagy kérdésekben egyaránt.

- Mégis, parlamenten kívüli pártként hogyan lehet javítani az itteni magyarok helyzetén? Tudom, voltak konkrét esetek, amikor felvállalták az egyes emberek, családok megsegítését, és amikor állást foglaltak a jogsértések alkalmával, de milyen messzire hallatszik egy parlamenten kívüli párt véleménye?

- Visszakérdezek: jó-e, és kinek jó, ha messzire hallatszik egy parlamenti párt véleménye, de zsíros pozíciókért cserében lemond a kisebbségi önrendelkezés követelményének megfogalmazásáról, hirdetéséről és az érte folytatott politikai küzdelemről? Ennek eredménytelenségét, bármit is hazudjon a kortesdagály, nap mint nap látjuk, pedig akik űzik, hatalmas pénzeket és politikai támogatást kapnak cserébe a kirakatpolitikáért.

- A választásokhoz visszatérve, parlamenti mandátumhoz jutni egy kisebbségi pártnak Szerbiában más okok miatt sem könnyű. Már a kezdet kezdetén itt az akadály: a kisebbségi pártoknak is 10 000 támogató aláírás kell a listaállításhoz és pénzbe kerül ezeknek az aláírásoknak a hitelesítése is. A VMDP hogyan változtatna ezeken a feltételeken?

- Csökkenteném a kisebbségi pártok számára kötelező aláírások számát. De már az is jelentős könnyítés volna, ha ingyenessé tennék, vagy legalább csökkentenék a támogató nyilatkozatok hitelesítésének összegét.

- Önök a minap arra szólították fel a magyar állampolgársággal is rendelkező vajdasági magyarokat, hogy a magyarországi parlamenti választásokon szavazzanak az Orbán Viktor vezette Fidesz-KDNP szövetségre. A szerbiai választásokon Önök szerint mely listára érdemes szavazni?

- Március elsején tartottunk választmányi ülést, ahol ezt a kérdést is körüljártuk. Meggyőződésünk szerint Szerbiában értékmentes, pőre hatalmi harc folyik, s igazi alternatívák nélkül – ez utóbbi a magyar politikai színtérre is érvényes –, ezért senki mellett és senki ellen nem kívánunk agitálni, a döntést a magyar választópolgárok affinitására, lelkiismeretére bízzuk.

Friedrich Anna