A Szerb Radikális Párt vezetőjének felmentése bizonyos tekintetben várható is volt, véli Dušan Reljić* politikai elemző. A Deutsche Welle rádiónak nyilatkozva azt is kifejtette, ki járhat ezzel jól.

Arra a kérdésre, hogyan magyarázza, hogy a várható sokéves börtönbüntetés helyett Vojislav Šešeljt tegnap felmentették Hágában, Reljić elmondta, a hágai Nemzetközi Törvényszéken az egykori Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök megítélésének vonatkozásában elég sok minden a feje tetejére állt. Néhány szerb és horvát tábornokot előbb elítéltek 30 évre, hogy azután másodfokon felmentsék őket. Ez azt jelenti, hogy ez a bíróság nem követett egy világos irányvonalat, s az ítéletek gyakran az egyes bírók véleményét tükrözték és nem a bíróság jogilag megalapozott álláspontját. A Šešelj tárgyalását követők közül is többen a kezdetektől fogva meg voltak győződve arról, hogy a vádirat téves. Mindenki, aki akkoriban Jugoszláviában élt, s aki nyitott szemmel és füllel járt-kel, Šešeljben mindig is azt látta, ami: közösnéges politikai bohóc, aki erőteljes kirohanásaival mérgezte a politikai légkört, s hihetetlen brutalitással viszonyult politikai ellenfeleihez. De maga az a gondolat, hogy ennek a politikai pojácának a háborús események idején volt mondanivalója, téves. Hiszen már akkoriban sem volt kétséges, hogy csak báb a hatalomtartók – a konkrét esetben Slobodan Milošević kezében.

Azzal kapcsolatban, hogy a hágai felmentő ítélet bombaként robbant a szerbiai belpolitikában, mégpedig a választási kampány kellős közepén, s hogy ez mekkora támogatottságot hozhat Šešeljnek, a múlt emberének, a politikai elemző azt válaszolta: “Minden felmérés azt mutatja, hogy pártja öt százalék körüli eredményt fog elérni. Ez elég lehet ahhoz, hogy bekerüljenek a szerb parlamentbe. Ez az ítélet megerősítheti a párt pozícióit, ezért valószínűleg nem öt, hanem hat, esetleg hét százalékot is elérhet. De ha egy kicsit elgondolkodunk azon, ki húzhat ebből hasznot, akkor a legnagyobb valószínűség szerint a jelenlegi kormányfő, Aleksandar Vučić lehet az, aki 20 évvel ezelőtt Šešelj közeli munkatársa, mondanám, politikai gyermeke volt. Ő ebből hasznot fog húzni. Egy veszélyes, ostoba kirohanásokat intéző szélsőjobboldalival a parlamentben, Vučić még inkább a demokrácia és az európai értékek védelmezőjeként mutatkozhat, s így nyugat-európai politikai partnerei számára fontosabb lehet, mint valaha. Ilyen értelemben az ítélet többet árthat a belgrádi politikai intézményrendszernek, mint amennyit használ.

Dušan Reljić a DW-nek nyilatkozva arra is felhívta a figyelmet, hogy az egykori Jugoszlávia területén, Szerbiában, Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában is vannak még olyanok, akik szívesen megismételnék a korábban vívott harcokat. Az elmúlt években, különösen a gazdasági válság kitörése óta, a jobboldali populizmus megerősödött az egykori jugoszláv tagállamok szinte mindegyikében jobban, mint a 2000. év után, amikor is Szerbiában liberális-demokrata kormány került hatalomra. Ma Belgrádban is, Zágrábban is olyan kormányok vannak hatalmon, amelyek az egykori háborús uszítók köpönyegéből bújtak elő, akik gyakran ugyanazt a retorikát használják az egymásközti viszonyok során, amely ösztönösen populista, s amely nem sokban különbözik a közelmúltban használt retorikától. Ebben az értelemben létrejött egy olyan politikai bázis, ami lehetővé teszi a Belgrád és Zágráb, de a Zágráb és Belgrád közötti viszony kiéleződését is. Ám lévén, hogy a régió már bekapcsolódott az uniós csatlakozási folyamatba, s a régió nagy része már a NATO tagja, ez azt jelenti, hogy a szóbeli kirohanások ellenére is Belgrádban és Zágrábban is béke lesz.

Arra a kérdésre, miszerint Szerbiának az unióba vezető úton a legnagyobb akadályt Koszovó kérdése jelenti, s ezen a téren a legújabb fejlemények tükrében történhet-e fordulat, a politikai elemző azt válaszolta, hogy nem tudja elképzelni, hogy a közeljövőben Szerbiában olyan kormány jöjjön létre, amely elismerné Koszovó függetlenségét. Éppen ezért az uniós csatlakozási folyamat még jó néhány évig el fog húzódni, s nem csak azért, mert Szerbiában és az egész régióban rendszerbeli reformokat kell végrehajtani és helyrehozni a gazdaságot, hanem azért is, mert Európa sem akarja ebben a pillanatban a további bővítést. Ebben az értelemben pedig nincs közvetlen nyomásgyakorlás sem Szerbiára, ráadásul Koszovót még nem ismerte el az unió öt tagállama, s az ENSZ BT két fontos tagja sem. (DW)

* Dr. Dušan Reljić a német Stiftung Wissenschaft und Politik külpolitikai intézet brüsszeli irodájának vezetője.