_{(Belgrádi tudósítónktól)}

Két héttel ezelőtt nyitotta meg kapuit az IKEA multinacionális bútorkereskedelmi hálózat első áruháza Belgrádban, azóta is az 50 dináros hot dog meg a 60 dináros fagyi keltette a legnagyobb visszhangot. Az első négy napban mintegy hetvenezer polgár látogatta meg a svéd cég bútor- és lakásberendezési termékeit. A legnépszerűbb termék az Oftast étkészlet volt, amelyből 18 ezret adtak el. Háromszázzal többet, mint a hot dogból.

A The Economist londoni hetilap például úgy számolt be az eseményről, hogy az IKEA megnyitásának Belgrádban szimbolikus jelentése van, a 25 év utáni visszatérése tulajdonképpen az elodázott tranzíciót jelképezi Szerbiában. A svédek negyed évszázaddal ezelőtt már megpróbálkoztak betörni a szerbiai piacra, ám a háború kitörése miatt visszavonultak. A szerbiai hatalom már néhány éve beszél a svéd cég jöveteléről és annak előnyeiről a hazai piacon. S végül most, amikor több év tervezés, megbeszélés, készülődés és várakozás után kiépült és megtelt a mintegy 30 ezer négyzetméteres áruház, a pompás megnyitót követően a várt lelkesedés valahogy elmaradt a nyilvánosságnál. A polgárok nyilván nem érezték és értették meg azt, amire Aleksandar Vučić államelnök ráérzett ezzel az új külföldi beruházással. Nyilván az áruház megnyitásában kizárólag az elnök látja az új nagy lehetőségeket, amelyeket mindenképpen meg akart osztani az egész országgal.

Így került sor arra, hogy Vučić elnök két nappal a megnyitó előtt egy napilap hasábjain megjelent szerzői írásába foglalta bele örömét és üzente meg gondolatait és meggyőződését az olvasóknak a világhírű hálózat jelentőségéről. Mert amit ő jónak lát, az Szerbia számára is jó. Írásában az elnök tudatta velünk, hogy a svéd cég tíz millió eurós, különösen fontos zöldmezős beruházást és 416 új munkahelyet hozott Szerbiának, s idő kérdése, mikor fogja az „egyszerű polgár” megtapasztalni az életszínvonal és -minőség javulását a cégnek köszönhetően. Ami pedig az elnök szerint a legfontosabb: az IKEA megváltoztatja a gondolkodásmódot. Minden egyes emberét és az egész társadalomét. Eddig a legnagyobb befolyással lesz a korábbi kisstílű mentalitásunkra, a kollektív restségünkre, és arra az életfilozófiára, amely szerint az ügyeink elvégzésére mindig másra várunk. A cég és annak alapítója, Ingvar Kamprad a bizonyítékok arra, hogy a „munka, a szorgalom és a szerénység a lehetetlent is meg tudja valósítani”, fogalmazott az elnök a napilapban. Egyszóval, vetítsük rá a céget Szerbiára, és a siker garantált!

Nos, ez így leegyszerűsítve nagyon jól hangzik, de az elképzelésnek akad néhány „szépséghibája”. Mégpedig:

Egy ország nem kereskedelmi hálózat.

A szakértők becslése szerint az IKEA megjelenése a szerbiai piacon mintegy 30 százalékos jövedelemcsökkentést idéz majd elő a bútoriparban, ezért versenyképesebb hazai gyártókra lesz szükség. Az állam feladata lesz azután elősegíteni a hazai áru külföldi piacra vetését, a jobb munkafeltételek és az időszerűbb munkaeszközök biztosítását. Mert csak a minőséges és olcsó termék konkurens.

A Vučić-féle elképzeléshez egy jól működő rendszerre van szükség. Igen, változtatni kell a gondolkodásmódon, a mentalitáson, a kulturális és a társadalmi értékeken, ezzel már régóta tisztában vagyunk. De ez nem elegendő, a normatív kereteket is meg kell teremteni a sikeres üzleteléshez. Szavatolni kell a jogállamot, amelyben a hatalom megbecsüli az intézményeket, ahol független az igazságügy és elenyésző a korrupció, ahol mindenki betartja a játékszabályokat.

Tóth Elvira