A kisebbségi pártok könnyen a következő szerb kormányalakítás kulcsszereplőivé válhatnak: ha egyik nagy politikai tömb sem szerez önálló többséget, akár néhány mandátum is eldöntheti, ki tud 126 képviselőt maga mögé állítani. Ebben a helyzetben a VMSZ és más kisebbségi listák tárgyalási súlya látványosan megnőhet.

Szoros választási eredmény esetén a kisebbségi listák képviselői dönthetik el, melyik politikai tömb tud parlamenti többséget kialakítani Szerbiában. A Danas által megszólaltatott elemzők szerint ha valamelyik oldalnak négy-öt-hat mandátum hiányzik a 126 fős többséghez, a kisebbségi pártok alkupozíciója jelentősen megerősödhet.

Az október 25-i előrehozott parlamenti választásra eddig több kisebbségi listát is hivatalosan kihirdetett a Köztársasági Választási Bizottság. Ezek között van a Vajdasági Magyar Szövetség – dr. Pásztor Bálint, a Rasim Ljajić – Emberien (SDP–CDP), az Usame Zukorlić – SPP – Mozgalom az Egyesülésért, valamint az Orosz Párt listája. Időközben az SDA Sandžaka – Sandžak őrzői listát is kihirdette a választási bizottság, kisebbségi státusszal.

A Danas-elemzése szerint az induló kisebbségi pártok jelentős része az elmúlt ciklusokban együttműködött a mindenkori kormánytöbbséggel, egyes pártok pedig miniszteri vagy államtitkári tisztségeket is kaptak. A mostani választás azonban eltérő helyzetet teremthet, ha egyik nagyobb politikai tömb sem szerez önállóan elegendő mandátumot.

Rasim Ljajić, az SDP–CDP lista vezetője a Danasnak azt mondta, nem tudja előre megmondani, hogy listája valóban a „mérleg nyelve” lesz-e, mert ez elsősorban a mandátumok számtani eloszlásától függ. Azt azonban egyértelművé tette, hogy olyan politikai erőt szeretnének képviselni, amely nélkül nem lehet parlamenti többséget létrehozni. Szerinte nem ugyanaz egyetlen képviselővel jelen lenni a parlamentben, mint több mandátummal ténylegesen befolyásolni a döntéseket.

Fahrudin Kladničanin politológus arra emlékeztetett, hogy a kisebbségi pártok az elmúlt két évtized nagy részében vagy közvetlenül részesei voltak a parlamenti többségnek, vagy szoros együttműködésben álltak a köztársasági hatalommal. Ezt elsősorban pragmatikus politikának tartja: a döntéshozatalhoz közel maradva infrastruktúra-fejlesztésekért, költségvetési támogatásokért, oktatási és kulturális ügyekért, kisebbségi jogokért és intézményi képviseletért tudtak fellépni.

Kladničanin szerint ez a szerep akkor válhat különösen fontossá, ha egyik nagyobb tömb sem éri el a parlamenti többséghez szükséges 126 mandátumot. Ha a kisebbségi listák összesen mintegy 15 helyet szereznének, nemcsak az lenne lényeges, hány képviselőjük van összesen, hanem az is, mely pártok között oszlanak meg ezek a mandátumok. Különösen a VMSZ-t és Rasim Ljajić Sandžaki Demokrata Pártját emelte ki olyan szereplőként, amely néhány képviselővel is komoly tárgyalási pozícióba kerülhet. Ez azonban elemzői forgatókönyv, nem a választási eredményre vonatkozó előrejelzés.

A kisebbségi politikai tér ugyanakkor korántsem egységes. Több kisebbségi párt önállóan indul, más szervezetek viszont a Hallgatói Listát támogatják. Júniusban létrejött például a Testvéri Szövetség 381 – Együtt az országunkért nevű kisebbségi koalíció is, amelyben bosnyák, montenegrói, vlach, magyar és más kisebbségi szervezetek vesznek részt, és amely korábban jelezte, hogy a választások utáni együttműködés lehetőségét sem zárja ki.

A Danas elemzése ezért elsősorban arra mutat rá, hogy szoros parlamenti erőviszonyok esetén a kisebbségi mandátumok politikai súlya jóval nagyobb lehet, mint az elmúlt választási ciklusokban. Hogy valóban szükség lesz-e ezekre a mandátumokra a kormányalakításhoz, csak az október 25-i választás és a végleges mandátumelosztás után derül ki.