Tűlevél
Következik a reneszánsz
Betűméret:             

VIRTUÁLIS BERUHÁZÁS. Ekkora örömet már régen nem okozott nekünk a kormány: közbenjárásával egy brit cég autóalkatrészeket gyártó üzemet létesít Újvidéken! Amint a lelkendező híradós beszámolókból megtudtam, a Delphi Packard nem kevesebb, mint kétezer dolgozónak ad majd munkát. Hát van ennél szenzációsabb hír ebben a munkanélküliséggel terhelt, válságokkal teli világunkban?

Igaz, nem most, azonnal léphetnek munkába az új dolgozók, hanem csak szakaszosan 2018-ig, ha minden a tervek szerint halad. Azért szakaszosan, mert egyelőre csak a gyárcsarnok van meg, az is kissé elhanyagolt állapotban, amint a tévéfelvétel tanúsítja: imitt-amott a sarkokban még ott van a korábbi üzemeltető után maradt törmelék. Ez azonban mit sem von le az esemény jelentőségéből, amit az tett igazán emlékezetessé, hogy a miniszterelnök is megtisztelte jelenlétével.

Mert mi sem természetesebb nálunk, mint hogy személyesen Aleksandar Vučić nyit meg minden fontosabb létesítményt, így hát ezt a – mint szavaiból kivehettük - korszakos beruházást is. „Harminc éve ez az első nagyobb beruházás Újvidéken a szerb kormány támogatásával”, hangoztatta a kamerák előtt, s mintha a szemüvege is bepárásodott volna a meghatottságtól. De lehet, hogy csak a huzattól, mert még nem minden törött ablakot sikerült beüvegezni. Én meg közben arra gondoltam, hogy mi lenne velünk és szegény városunkkal, ha nem lenne ilyen rátermett miniszterelnökünk? Aki, látva évtizedes lemaradásunkat, igyekszik gondoskodni fejlődésünkről.

„Ez az elhagyatott gyárcsarnok hamarosan fénnyel telik meg”, folytatta látnoki gondolatmenetét kormányfőnk, majd következett az a mondat, ami, gondolom, minden igaz lokálpatrióta szívét megdobogtatta: „Ez a befektetés a reneszánsz kezdetét jelenti Újvidéken és Vajdaságban!”.

Mindazt, amit eddig a reneszánszról tanultunk, Leonardo da Vincivel és a többiekkel, nyugodtan felejtsük el, mert az igazi reneszánsz most következik a haladókkal, Vučićtyal az élükön! Amint a munkások kitakarítják a csarnokot és elszállítják a sittet.

Ám még viccelődni sem lenne érdemes a kormánypárt otromba propagandahúzásaival, ha e legutóbbi eset nem lenne ennyire sértő a józanészre, és ha a média nem asszisztált volna nekik hozzá önként és dalolva. A nagy csinnadrattával beharangozott beruházásról ugyanis már másnap kiderült, hogy A. Vučić ezúttal is idegen tollakkal ékeskedett, akárcsak a most zajló kampányban már számtalan alkalommal, hiszen a Delphi Packard nem a kormánnyal, hanem a Matijević céggel, az ominózus gyárcsarnok tulajdonosával kötött szerződést. Vagyis két magáncég bizniszéről van szó, amit a haladópárt saját választási propagandájára és Vučić vajdasági promóciójára igyekezett kihasználni a közelgő választások előtt. És ha azt is tudjuk, hogy a kormány és Újvidék város – mint Vučić maga mondta - nem kevesebb, mint 18 millió euróval járul hozzá a brit vállalkozás létrejöttéhez, akkor nem is olyan olcsó mulatság az adófizetők számára ez a „reneszánsz”.

Azt már megszokhattuk, hogy a közszolgálatinak csúfolt szerb állami média rendre a nap eseményeként tálalja a kormányfő önpromóciós kirándulásait és gyáravatásait, és hogy kritikátlanul kiszolgálja a haladópártot a már javában zajló választási kampányban. Ám bosszantó, hogy az újvidéki „nagyberuházást” méltató hozsannázó kórusba a mi egyetlen napilapunk is bekapcsolódott, és hétvégi számában első oldalon, háromhasábos címmel tudósított róla. Mintha nem lett volna fontosabb esemény a jobb sorsra érdemes olvasó számára, mint az, hogy Vučić megnyitott egy virtuális beruházást. Amiből vagy lesz valami, vagy nem lesz, de akkor már ki emlékszik erre a cécóra?

Csak találgathatjuk, hogy lapunk esetében szerkesztői naivitásról volt szó (meghívót küldtek a szerkesztőségnek, hát el kellett menni és tudósítani róla…), vagy mindez a VMSZ és a SNS közötti, a választásokkal kapcsolatos, okkal feltételezett gentlemani megállapodás szellemében történt?

DRÁGA BÁRSONYSZÉK. Egyelőre csak Boris Tadić volt államfő, a Szociáldemokrata Párt (SDS) vezetője hiszi azt, hogy A. Vučić elveszítheti a választásokat (amennyiben az ellenzéknek sikerül egy oszlopba tömörülnie), a többi szereplő tisztában van vele, hogy ez teljesen valószerűtlen. Ennek a felismerésnek tudható be, hogy - a radikálisok és más ultranacionalisták kivételével - az összes kisebb párt igyekszik közel kerülni a főesélyeshez. A legújabb fejlemény az, hogy a nyugdíjaspárt (PUPS) elpártolt Ivica Dačić szocialistáitól (akikkel eddig egy pártszövetséget alkottak), és választási szövetségre lépett a haladópárttal. Ezzel mind a két fél megtalálni vélte a számítását: a SNS a nyugdíjasok szavazatára ácsingózik, a PUPS pedig arra számít, hogy a haladók slepjéhez csatlakozva biztosan bejut a parlamentbe, és néhány kormánypozíciót is bezsebelhet.

Elemzők szerint Milan Krkobabić, a nyugdíjaspárt körmönfont vezetője megszimatolta, hogy Dačićéknak nem túl jól áll a szénája Vučićéknál, és könnyen megtörténhet, hogy kimaradnak az új kormányból, így ők is lecsúszhatnak a zsíros minisztériumi állásokról, ha velük maradnak. Elég csak belelapozni a belgrádi lapokba, hogy meggyőződjünk e feltételezések megalapozottságáról. Szinte nincs nap, hogy ne lenne pengeváltás a szoci és a haladó funkcik között, ez utóbbiak nyíltan követelik a szocialisták kirekesztését a leendő kormányból. Ivica Dačić ugyan a partnerség folytatásáról álmodozik, a napokban azonban maga A. Vučić jelentette ki, hogy nincs feltétlen bizalma a szocialistákban. Ez vezethette a nyugdíjaspártiakat a végső elhatározásra, hogy faképnél hagyják Dačićot, és bekopogtassanak a SNS-hez.

Annak ellenére is megtették ezt, hogy – mint kiderült – kevesebb képviselői helyre kaptak igéretet a SNS-től, mint amennyit Dačić ígért nekik egy héttel korábban, s amit ők keveseltek. Drágán fizettek, de valószínűleg bejön a számításuk, mert egyszázalékos támogatottságukkal, amennyit a legutóbbi közvéleménykutatás jelez, másképpen aligha juthatnának a remélt bársonyszékekhez.

BANÁNHÉJ. A líbiai szerb nagykövetség két munkatársának tragikus halála alaposan felbolygatta a közvéleményt. Slađana Stanković és Jovica Stepić, mint tudjuk, abban a légitámadásban vesztette életét az elmúlt hétvégén, amelyet az amerikai légierő intézett az Iszlám Állam nevű terrorszervezet líbiai bázisa ellen, ahol elrablóik fogva tartották őket. A két követségi alkalmazott novemberben esett a terroristák fogságába, amikor Oliver Potežica nagykövet kíséretében Tripoliból Tunéziába tartottak. A támadók kettejüket hurcolták el, a nagykövet és családtagjai különös módon, vagy szerencséjüknek köszönhetően megúszták a veszélyes kalandot.

Az eset kapcsán számos kérdés vetődött fel, és még több a találgatás. Belgrádi elemzők azt feszegetik, hogy miért nem rendelték haza a nagykövetség személyzetét a Líbiában kirobbant polgárháború kezdetén, amikor az összes európai állam ezt megtette? Miként volt lehetséges, hogy Potežica nagykövet a külügyminisztérium tudta nélkül vágott neki a veszélyes utazásnak a lázadók által ellenőrzött területen át, hogy egy másik államba utazzon, ami az előírások szerint szigorúan tilos? Továbbá: ha igaz Ivica Dačić kormányalelnök és külügyminiszter állítása, hogy tudták, hol tartják fogva a két túszt, erről miért nem tájékoztatták az amerikai titkosszolgálatot, amellyel együttműködtek az ügyben? Így ugyanis elkerülhető lett volna a tragédia.

Találgatások szerint a terroristák tulajdonképpen Potežica nagykövetet akarták elrabolni, és csak tévedésből hurcolták el a két munkatársat. Olyan feltételezések is napvilágot láttak, hogy a nagykövet törvényellenes és milliós nagyságrendű fegyvercsempész ügyekbe keveredett, ezért lett volna a támadók célpontja.

A „hazafias” szerb sajtó ismét az amerikai „agresszorokat” kárhoztatja, de mind hangosabbak azok a követelések is, hogy vizsgálják ki a nagykövetnek és főnökének, Ivica Dačićnak a felelősségét is. Könnyen lehet, hogy a szocialista politikus számára ez a szövevényes ügy lesz az a bizonyos banánhéj, amin menthetetlenül elcsúszik.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban