Meghalt Szöllősy Vágó László

Elhunyt Szöllősy Vágó László pszichológus, népművelő, intézményvezető, pedagógus, újságíró. Hosszú, súlyos betegség után, 76 éves korában ragadta el a halál.
Szöllősy Vágó László számos elismerés és kitüntetés tulajdonosa. Legutóbb augusztusban ismerték el tevékenységét, akkor vette át a rangos magyar állami kitüntetést, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje elismerést. A magyar kultúra ápolásáért elnyert díjat a budapesti Néprajzi Múzeumban Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes adta át (a képen). Az indoklás szerint Szöllősy Vágó Lászlót többek között a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségben végzett tevékenységéért illette meg a lovagkereszt. 1992-től, a szövetség megalakításától kezdve közel két évtizeden át ő volt annak főtitkára.
Szöllősy Vágó László már augusztusban is beteg volt. A Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok idei rendezvényén egészségügyi okok miatt nem vett részt.
Temetéséről később intézkednek, s értesítik majd a nyilvánosságot.
Szöllősy Vágó László Bácsgyulafalván született 1936. május 26-án. Általános iskolába Csantavéren, Kevin és Bácskossuthfalván járt. Tanítóképzőt Szabadkán, a közigazgatási tanulmányokat Belgrádban, andragógiai főiskolai tanulmányokat Zágrábban végezte, az egyetemi tanulmányait és doktorátust a szegedi egyetem BTK-n. Pszichológus, bölcsészdoktor minősítést nyert. Népdalkörvezető és népzeneoktató kiegészítő szakon Budapesten diplomázott Érdeklődési köre a pszichológia mellett művelődéstörténet, népművelés, népzene volt. Élete során volt tanító, tisztviselő, középiskolai tanár, főiskolai előadó, újságíró. Halálakor a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület művészeti vezetője, a Durindó és Gyöngyösbokréta Fesztiváltanácsának elnöke volt.
Fontosabb művei: Kanizsai Kodály Zoltán Zeneegyesület 1966-1976 (1976), Visszapillantás - A kispiaci Jókai Művelődési Egyesület tízéves jubileuma (1976), Iskoláink krónikája (1991), Szex, szerelem és... (1992), Petőfi a déli végeken (1992), Népünkkel népünkért (1994), Balladás évek (1994), Szerelemgerjesztő ételek, italok (1998), Adjon az úristen! (1999), A lassan ölő mérgek rabságában (2001). Kiállítási katalógusok: Vajdasági magyar kulturális és történelmi emlékek (1996), Bácska és Bánság a szabadságharcban (1998), A magyar államiság emlékei a Vajdaságban (2000), Eleink hagyatéka (2002), A lassan ölő mérgek rabságában (2002).
Több kitüntetése mellett 1999-ben megkapta az Aracs-díjat, amelyet a délvidéki magyarság megmaradásáét, kulturális és gazdasági gyarapodásáért tevékenykedőknek adományoznak évről évre. További díjai: A Magyar Kultúra Lovagja (2003), Szent György Lovagrend lovagja (2004), Wlassics Gyula-díj (2004), Szabadka, Pro Urbe-díj (2004), Magyarkanizsa, pro urbe-díj (2004).