A járeki tömegsír közelében lévő emlékhelynél gyűltek össze ma délelőtt az emlékezők, hogy elhelyezzék a kegyelet virágait annak a több ezer német, magyar és más származású ártatlan áldozatnak az emlékére, akik 1944 és 1946 között a gyűjtőtáborrá átalakított településen veszítették életüket. Járekon hat és fél ezer ember, közülük ezer gyermek vált áldozatává az akkori gyűlöletnek és esztelenségnek, illetve az éhezésnek.

Mint Csorba Béla, a VMDP elnöke, a járeki haláltábor eseményeinek kutatója elmondta, ma már a legnagyobb egykori gyűjtőtáborok mindegyikét tisztességes emlékművek, emlékkeresztek őrzik. Egyetlen kivétel van: ez, a járeki: - Egyedül itt nem volt képes a kegyelet és a humanizmus mindmáig megbirkózni a nemzeti és vallási előítéletekkel párosult politikai maradisággal. Tavaly ilyenkor annak a reményemnek adtam kifejezést, hogy az idén már a korábbinál szebb, az itt nyugvó hat és félezer ártatlan áldozat emlékéhez méltó keresztnél róhatjuk le kegyeletünket. De ugyanakkor – a korábbi évek huzavonából okulva – azt sem rejtettem véka alá, hogy ismerve összetett politikai viszonyainkat, nemkülönben néhány párt eddigi kétarcú politikai viszonyulását, váratlan meglepetések még érhetnek bennünket. Sajnos, mint annak tanúi lehetünk, egyelőre nem a reményeim, hanem a kétségeim igazolódtak be. Mindazok, akik a korábbi években mindent megtettek, hogy akadályozzák az emlékmű létrejöttét – köztük azon személyek, akik egy ideig még azt is tagadták, hogy itt valaha koncentrációs tábort működtetett a kommunista jugoszláv államhatalom - , még azután is, miután érvényes községi döntések születtek az emlékhely törvényes engedélyezési folyamatának véghezviteléről, nem hagytak fel halogató taktikájukkal. Hiába született még áprilisban a községet akkor irányító pártok között politikai megegyezés, a munka sehogyan, vagy alig haladt – mondta Csorba.

A megemlékezés végén a helyi közösség, a VMDP képviselői, valamint a jelenlevők elhelyezték a kegyelet koszorúit.

Ádám Csilla