Amikor helyes táplálkozásról beszélünk, és sorolni kezdjük, hogy mi mindenre van szüksége a szervezetünknek az egészséges fejlődéshez; a szénhidrátok, fehérjék és olajok mellett megemlítjük a kellő mennyiségű vizet, a vitaminokat és az ásványi anyagokat. De a felsorolás nem teljes, valamiről gyakran megfeledkezünk. Ezek az étkezési rostok.

Definíció szerint a szerves anyagok azon heterogén csoportját alkotják, melyek nem hidrolizálhatók (vízmolekula által nem hasíthatók, bonthatók) az emésztőrendszerünkben. Kizárólag növényi alapanyagokból származnak: a sejtek közötti állományban, a sejtfalban (cellulóz, hemicellulóz, pektin), illetve a sejtek belsejében található poliszaharidok (mucilagén anyagok) tartoznak ide. Mára azonban az egyéb, nem emészthető, nem szénhidrát jellegű anyagokat is ebbe a csoportba sorolják, melyek élettani hatása ugyanaz vagy nagyon hasonló a fenn említettekéhez. Ezek a lignin, a viasz és néhány növényi protein. Az étkezési rostok csoportjának pontos meghatározása még mindig vita tárgya, s folyamatosan bővül a klinikai kutatások előrehaladtával.

Ami viszont biztos, hogy ezekre az anyagokra szükségünk van. Az Egészségügyi Világszervezet külön hangsúlyozza a napi minimum 27-40 gramm emésztési rost bevitelének jelentőségét.

És hogy miért is ennyire lényeges a fogyasztása, ahhoz először is tudni kell, hogy ezt a nagyon eltérő szerkezetű szervesanyag-csoportot két részre oszthatjuk aszerint, hogy oldódnak-e vízben (ne keverjük ezt össze a hidrolízis fogalmával).

A nem oldható rostok felszívják és meg is kötik a vizet, saját mennyiségüknek akár 4-6-szorosát is, szivacsos masszát képezve a gyomorban. Általuk hamarabb jelentkezik a jóllakottság érzése, vagyis segít megelőzni a túlevést. Így közvetetten a testsúlyunk megőrzésében is szerepet vállal. A rostban gazdag ételt tovább is kell rágni, ez a megfelelő mennyiségű emésztőnedv elválasztásában segít. A gyomorból tovahaladó megnövekedett térfogatú tápanyag fokozza a belek perisztaltikáját (mozgását), így a salakanyag időben távozik, megakadályozva a székrekedés és az aranyér kellemetlen tüneteinek kialakulását. A rostban gazdag táplálék 24-36 óra alatt áthalad az emésztőrendszeren.A bélnyálkahártyát izgató, karcinogén bomlástermékeket megkötve segítik elő azok mielőbbi távozását. Tudományosan igazolt tény, hogy a bélrák sokkal kisebb százalékban jelentkezik azoknál, akik rostban gazdag táplálékot fogyasztanak minden nap.

A vízben oldódó rostok (a másik csoport), a vér normál koleszterin szintjének megőrzésében segítenek. Serkentik az epesavak kiválasztását, és megakadályozzák felszívódásukat. Ezen epesavak újraképződéséhez a máj koleszterint használ, vagyis csökkenti annak mennyiségét a vérben. A másik jelentős szerepük, hogy lassítják (vagyis optimális szinten tartják) az egyszerű cukrok felszívódását a vérbe, védve a posztprandiális (evés utáni) vércukorszint hirtelen megemelkedésétől.

A növények fajtájától és részétől függ, hogy miben mennyi rost van. Csupán néhány példa (hisz a felsorolás végtelen lenne): összehasonlítva 100 grammnyi különböző terméket, a következő eredményt kapjuk: a búzakorpa 52 g, a szárazbab 24 g, míg a zabkorpa 22 g rostot tartalmaz. A graham lisztben 19 gramm van, az aszalt szilvában 13 g, illetve 12 g-nak megfelelő a rosttartalma a rozslisztnek, a szárított fügének, az árpának, szezámmagnak és a lencsének is. Valamennyivel kevesebb, 10 grammnyi van a mogyoróban, zabban, mákban, búzában; a dió, csicseriborsó, málna, mandula, kukorica, torma pedig szintén jelentős 9 g körüli rostot tartalmaz, ugyancsak 100 gramm nyersanyagra vonatkoztatva.

Fontos odafigyelnünk, ugyanis nem mindegy, hogy a gyümölcsöt (alaposan megmosva) héjastól fogyasztjuk (ebben több a rost) vagy mindig meghámozzuk; hogy a turmixot otthon készítjük-e egész gyümölcsökből (esetleg zöldségekből, pl: répa, cékla) vagy a centrifugát használunk. Ez utóbbi ugyan ízletes lét eredményez, de sajnos a konyhai szemetesben végzi az összes rostanyag. Gondolom, a boltban kapható gyümölcsléket említenem sem kell: a gyümölcspép minimális bennük, s igen sok hozzáadott cukrot tartalmaznak.

Az iparilag előállított termékek többnyire finomított lisztből készülnek, feldolgozottak, és nagyon alacsony a rosttartalmuk. (Sokszor, még ha fel is van tüntetve a csomagolás elején, hogy rostban gazdag élelemről van szó, az összetétel leírása ezt már nem támasztja alá.)

Az állati eredetű táplálék egyáltalán nem tartalmaz rostot.

Léteznek táplálékkiegészítők is a rostpótlásra, de ezek híján vannak a vitaminoknak, ásványi anyagoknak és egyéb tápanyagnak, amelyek a természetes élelemben megtalálhatók. Tudni kell azt is, hogy a szintetikusan előállított szereket az emésztőrendszerünk csak kis százalékban tudja felhasználni; nagy része csak áthalad rajtunk.

Változatos, ízletes, étkezési rostokban gazdag ételt készíteni (otthon) nem nehéz. Zöldséges, sűrű levesek, különböző főzelékek, saláták, teljes kiőrlésű kenyerek, és a hüvelyesek is kitűnő rostforrás. Ezek után már csak azt kell kitalálni, hogy mi legyen ma ebédre...

Farkas Beáta