A szerbiai energiapiac számára a jövőben nem a földgáz ára, hanem az energiahordozó elérhetősége lesz a legnagyobb kihívás – figyelmeztetett Miloš Zdravković energetikai szakértő az N1 televízió műsorában. A szakértő szerint az Európai Unió Tanácsának döntése, miszerint 2026. január 1-jétől tilos lesz az orosz gáz behozatala és tranzitja az unió területén, komoly következményekkel járhat Szerbia számára, amelynek energiaellátása jelenleg nagymértékben függ az orosz szállításoktól.

Zdravković rámutatott, hogy Szerbia és a térség nagy része gyengén ellátott földgázzal, és nincs elegendő alternatív útvonal. Bár a Szerbiát Bulgáriával összekötő interkonnektor kiépült, annak kapacitása mindössze 1,8 milliárd köbméter, és a bolgár oldalon még nem készült el minden összekötő vezeték. Még ha ezek meg is valósulnak, Szerbia ennyit tudna importálni, miközben az ipar önmagában évi 1,73 milliárd köbmétert használ el. Ehhez jön Belgrád, Újvidék és más nagyvárosok fűtési igénye, ami további mintegy 650 millió köbmétert tesz ki, valamint a háztartások mintegy 300 millió köbméteres fogyasztása.

„A kérdés tehát nem az ár, hanem a felhasználható mennyiség”

– fogalmazott.

A szakértő szerint a cseppfolyósítottgáz-terminálhoz való hozzáférés sem jelent valódi alternatívát, mivel az LNG-t nem lehet rövid határidővel beszerezni, csak hosszú távú szerződésekkel.

Korlátozott infrastruktúra és kihasználatlan tartalékok

Zdravković felidézte, hogy Szerbia évtizedek óta fontolgatja a gáztárolói kapacitások bővítését. Az udvarnoki tároló kapacitása 450 millió köbméter, napi öt millió köbméteres kitermelési lehetőséggel. A korábbi tervek szerint új, 800 millió köbméteres tárolót építettek volna Szerbittabénél és egy kisebbet Pancsovánál, de ezek nem valósultak meg. Kiemelte: Németország és Magyarország sikeresen alkalmaz olyan technológiákat, amelyekkel a földgázt régi széntelepekbe sajtolják vissza – ez gazdaságos megoldás lenne, hiszen a gázt olyankor lehetne betárolni, amikor olcsóbb.

A közös európai gázbeszerzési mechanizmust Zdravković úgy értékelte, hogy az unió csökkenteni akarta az orosz energiahordozóktól való függést, de a valóságban a gázarányt sosem sikerült 13 százalék alá szorítani. A fejlettebb, tengerparttal rendelkező országok előnyben vannak, míg a közép-európai államok, köztük Szerbia, korlátozott vezetékkapacitásokkal és ellátási nehézségekkel szembesülnek.

Bizonytalan jövő: Kockázatok az olaj- és gázellátásban

Az energiaügyi szakértők egyetértenek abban, hogy bár az olaj- és gázellátás pillanatnyilag nem veszélyeztetett, a helyzet egyre bizonytalanabb. Jelica Putniković, a Balkán Energiája portál szerkesztője az RTS-nek elmondta, hogy Szerbia továbbra is kaphat orosz gázt, mivel az ország nem tagja az EU-nak, így nem vonatkozik rá a tilalom. Ugyanakkor a tranzit – például Magyarország felé – a jövőben korlátozások alá eshet.

Tomislav Mićović, a Szerbiai Olajtársaságok Szövetségének főtitkára szerint az olaj és a gáz elérhetősége immár regionális problémává vált, amely összehangolt megközelítést és új energiaforrásokat igényel. Hangsúlyozta: a logisztika jelenleg a legnagyobb korlátozó tényező. Bár a Földközi- és a Fekete-tengeren elegendő kőolajszármazék áll rendelkezésre, a szállítás nehézkes, a Duna alacsony vízállása pedig további akadályokat okoz.

A pancsovai finomító november 20-ig képes teljes kapacitással fog működni, de hosszabb távon a készletek feltöltése és az import biztosítása kulcsfontosságú. Mićović szerint „a legfontosabb, hogy legyen üzemanyag a kutakon”, és a kormány ne sodorja veszélybe az importköltségek fedezését.

Putniković hozzátette, hogy Szerbiának nincs hosszú távú gázszállítási szerződése Oroszországgal, ami gyengíti az ország tárgyalási pozícióját. Mivel a NIS-re továbbra is érvényesek az amerikai szankciók, az orosz fél részesedésének esetleges csökkentése lehet a kompromisszum kulcsa.

Arra a kérdésre, hogy Szerbia találhat-e új, nem orosz gázforrásokat, Putniković azt válaszolta: elméletben igen, de a gyakorlatban nehéz.

„Szerbia ugyan kap gázt Azerbajdzsántól, de az a mennyiség lekötött. Ha az uniós tilalom életbe lép, mindenki az azeri gázt akarja majd megvenni – kérdés, mi hol leszünk azon a listán”

– fogalmazott.

Szakértők szerint Szerbia előtt rendkívül szűk mozgástér áll – miközben az ország energiafüggősége jelentős, a geopolitikai környezet egyre instabilabb, és a következő években nem az árak, hanem az ellátás biztonsága válhat a legnagyobb kihívássá.