Együttműködési megállapodást írt alá az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány: többéves kutatói program keretében feltárják a II. világháborút követő évtizedek erdélyi magyar irodalmi és kulturális élet történeti hátterét, írja a kronika.ro portál.

Amint az a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány közleményében szerepel, több hónapos előkészítő munka után az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz és a Méhes György-Nagy Elek Alapítvány elnöke, Nagy Levente aláírta azt a szakmai megállapodást, melynek célja, hogy egy többéves kutatói program keretében feltárja a II. világháborút követő évtizedek erdélyi magyar irodalmi és kulturális élet történeti hátterét.

A kutatás különös hangsúlyt helyez a bukaresti Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) szaklevéltárában őrzött források feldolgozására. Az együttműködés szakmai felügyeletét egy bizottság fogja ellátni, amelynek tagjai az ÁBTL és a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány javaslatai alapján elismert kutatók, történészek, szakemberek lesznek. Terv szerint a kutatás pontos ütemezését és módszertanát több szintű pályázati kiírás határozza majd meg, amelybe tapasztalt szakemberek és kutatócsoportok, illetve egyetemi hallgatók, doktoranduszok, fiatal kutatók is bekapcsolódhatnak.

„Ez rendkívül összetett és érzékeny kutatói munka, amelyet nagy felelősséggel és objektivitással kell végigvinni” – hangsúlyozta Nagy Elek, a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány alapítója. Mint közölte, azért tartják kiemelten fontosnak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával való együttműködést, mert így biztosítható, hogy a források teljes körű feldolgozása révén pontosabb képet kapjanak arról, mi is történt a kommunizmus idején az erdélyi magyar irodalmi és kulturális életben. „Ez a munka nem csupán a múlt tisztázását szolgálja, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a jövő nemzedékei érthetőbben lássák a diktatúra hatását a kulturális életre” – mondta Nagy Elek. Cseh Gergő Bendegúz közölte, a budapesti Történeti Levéltár nem csak a magyarországi titkosszolgálati iratokat őrzi és kezeli, hanem évek óta gyümölcsöző együttműködést is folytat a hasonló funkciójú közép-európai társintézményekkel. „Ennek a kooperációnak a keretében a romániai CNSAS levéltárában évek óta zajlik a magyar vonatkozású iratok feltárása és másoltatása, aminek következtében a korszak erdélyi kulturális életének különleges írott lenyomatát sikerült hozzáférhetővé, kutathatóvá tennünk. A Levéltár ennek a múltfeltáró munkának a részeként tekint a mostani együttműködésre az Alapítvánnyal” – állapította meg az ÁBTL főigazgatója.

Az alapítvány idén áprilisban közölte, hogy kuratóriuma úgy döntött, hogy elindítja az erdélyi magyar írók és a Securitate viszonyát vizsgáló átfogó programját. Ennek érdekében a kuratórium felkért egy történészekből álló csoportot a program kidolgozására. Mint ismeretes, tavaly nyáron nagy port kavart az erdélyi közbeszédben, hogy nyilvánosságra került: Méhes György Kossuth-díjas író (1916 – 2007) együttműködött a kommunista titkosszolgálattal. Az Átlátszó.ro tényfeltáró portálon jelent meg írás Méhes György ’89-ben még besúgott, 2002-ben Kossuth-díjat kapott címmel, amelyben többek közt az szerepel, hogy „Méhest először az ötvenes években szervezték be kényszerrel. Jelentéseit haszontalannak ítélte a Securitate, és három év után leépítették. A hetvenes évek közepétől reaktiválták: kényszer nélkül 15 éven át jelentett a romániai magyar kulturális élet színe-javáról a román titkosszolgálat számára”. A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól (CNSAS) származó dokumentumok alapján a portál azt írta, az író – polgári nevén Nagy Elek – beszervezése 1953-ban történt meg először, holott a kommunista titkosszolgálat jellemzésében nem tartják megbízhatónak vagy elkötelezettnek, hanem inkább „gyávának és opportunistának”. Kiderül, két évtizeden keresztül Méhes György nem jelentett, majd a hetvenes évek közepén ismét beszervezte a rezsim elnyomó gépezete. Balázs Imre József irodalomtörténész akkor a Krónika megkeresésére úgy vélekedett, nem befolyásolja a kollaboráns múlt felszínre kerülése Méhes György esetében az író által betöltött irodalomtörténeti helyet, külön kell választani egy életmű irodalmi értékét és a szerző személyével kapcsolatos információkat.

A BBTE docense egyúttal azt javasolta: továbbra is olvassunk Méhes Györgyöt, de besúgói múltja napfényre kerülését követően ne készüljenek bronzszobrok a kolozsvári íróról, és ne adjanak át róla elnevezett díjakat.