A szabadkai Életjel jubileumi rendezvénysorozattal emlékezik meg „kerek” évfordulóiról. Az Életjel Irodalmi Élőújság első száma 1958. október 28-án a Városi Könyvtár földszinti olvasótermében jelent meg. Hangos újság volt rovatokkal, kilencvenpercnyi műsoridővel.

Ötven éve, azaz 1968-ban jelent meg az első Életjel kiadvány. Az első könyvek bibliofilcsemegék voltak, Péter László 1969-ben illetménykönyveknek nevezte el őket. Nem kerültek forgalomba, tagsági könyvecskéknek számítottak, azok kaphatták el, akik az Életjel körül csoportosultak, kifizették a tagsági díjat, részt vettek az Élőújság munkájában. Az első könyv helyzetfelmérés, az első tíz év összegzése és programadó. Lévay Endre: „Az ÉLETJEL MINIATŰRÖK a mi életünk apró jelei, írásba foglalt vallomásai a tűnésre ítélt, de továbbadásra érdemes gondolatok rögzítése; hűség és nem múló tisztelet azok iránt, akik fészekrakói voltak szellemi életünknek, s így megőrzése mindannak, amit a rohanó napok, a sok-sok emberi alkotást elenyészéssel fenyegető Idő bele akar hullatni az örök feledésbe” – olvasható a kiadó honlapján.

Az első igazi „nagy” könyv, Csépe Imre novelláskötete 45 éve, 1973-ban került ki a nyomdából az Életjel Kiadó gondozásában.

- Mivel tudtam, hogy más úgysem emlékezik meg ezekről az évfordulókról, úgy gondoltam, hogy az írókkal mégis meg kell ezeket a dátumokat ünnepelni – mondta Dévavári Beszédes Valéria kiadóvezető Gulyás József életmű-sorozatának könyvbemutatóján, amit pénteken tartottak meg a Danilo Kiš Városi Könyvesboltban. Hangsúlyozta, habár a könyvek már az év elején megjelentek, szándékosan vártak novemberig a bemutatóval, hogy a jubileumi rendezvények sorában kerülhessen sor a hivatalos bemutatóra.

Gulyás József életművének a megjelentetése az elmúlt években meghatározta a kiadó tevékenységét, ezért is fontos, hogy a jubileumi rendezvények keretében mutassák be a könyveket, illetve az ünnepségsorozat keretében mutatják be majd a magához a jubileumhoz kapcsolódó kiadványokat.

- Gulyás József könyveit a költő végrendelkezése szerint Bence Erikának kellett megszerkesztenie – mondta Dévavári Beszédes Valéria, - s számomra nagy öröm volt, hogy a költőtárs, Csík Mónika vállalta a szöveg gondozását, s életéből jó néhány hónapot szánt erre. Kreszánkó Viktória műszaki szerkesztő ugyancsak a költő kívánsága alapján szerkesztette meg a könyvet, illetve tervezte meg a fedőlapot.

A kiadó vezetője azt is elmondta, hogy Bence Erika elsőként Tolnai Ottót kért meg, hogy írja le gondolatait Gulyás József költészetéről, s ezt került az első kötet fülszövegére.

„Miközben Gulyás József összegyűjtött verseit ajánlom kiadásra, csak azt szeretném előrebocsátani, egyértelműen ott látom őt legjobb költőink között. Konczra gondolok, Fehér Ferencre, Domonkosra, Ácsra, Papra, Zákányra, Brasnyóra, Böndörre, Ladikra, Sziverire és Fenyvesi Ottóra például. Csak most látszik igazán, hogy sorban készülnek az összegyűjtött művek (Fehér és Ács után Koncz és Sziveri, majd mostanság Domonkos és Gulyás), milyen jelentős költészet ez, milyen különös és fontos helyet foglal el benne Gulyás életműve. Ez a szikár, keserű, melankolikus, ám ugyanakkor radikálisan, vadul, nagyon-nagyon mélyről – gondoljunk muzsikus édesapjára, aki Király Ernő egyik legjelentősebb adatközlője volt, arra az ólra, melynek résén, mint mondja, virágének tiszta aranya csorog –, milyen nagyon-nagyon mélyről pörölő költészet:

Haraggal nézek vissza

Mindenre, magamra” – olvasható Tolnai Ottó recenziójában.

Bence Erika, a kötetek szerkesztője elmondta, hogy Gulyás József verseit legalább egy évtizede rendszeresen olvasta, s számos alkalommal találkozott a költővel különféle rendezvényeken. Nem tudja, hogy miért pont őt „jelölte ki” Gulyás József, hogy szerkessze meg versesköteteit.

- Vannak emberek, költők, akinek az életműve nemcsak a verseket jelenti, hanem a megjelenése, az egész élete is része annak, ő is olyan művész volt, aki az életével írta az életművét. Az életművébe - ami tartalmazza a verseit, a novellákat, a naplót - beletartozott az ebbe a könyvesboltba való napi megjelenése is, de beletartozott Tolnai Ottó, Fenyvesi Ottó is, akikkel termékeny költői kapcsolata volt… Beletartozott a piacra járás, a különböző könyvaukciókra való járás…

- A nyers magatartásbeli rokonság volt a kapcsolat Gulyás József és köztem - mondta Bence Erika, -amit rosszindulattal úgy írnak le, hogy a nyers bunkó magatartás, aki mindent mindenkor kimond.

Gulyás József 2010-ben Szivácon kérte fel Bence Erikát, hogy adja ki életművét. Ő akkor ezt nem vette komolyan, csak 2013-ban döntött mégis úgy, hogy elvállalja a szerkesztést. Felkereste a költőt, s nagy megdöbbenésére 1253 oldalnyi kéziratköteget kapott, amitől először nagyon megrémült, de aztán elkezdett rajta dolgozni. Négy tanulmányt írt közben és ezek a négy kötet előszavaként jelentek meg. Néhány nappal a költő halála előtt is beszéltek, amikor Gulyás József megadta az utolsó instrukciókat, hogy milyenek legyenek majd a megjelenő kötetek.

Gulyás József „nagyon nehéz” ember volt, de ha sokat volt valaki vele, akkor egy szerethető személyiséget ismerhetett meg, aki mögött egy nagyon hiteles és értékes életmű áll, mondta a kötetek szerkesztője. Ezek a versek a vajdasági magyar irodalom „legjózsefattilásabb” megnyilatkozásai, tette hozzá.

- Még a zsengéi nem láttak napvilágot és a novellisztikája, de el kellene készítenie a Gulyás-monográfiát is – mondta Bence Erika.

Csík Mónika olvasószerkesztő, a költőtárs is megemlékezett Gulyás Józsefről:

- Összetett volt a szöveggondozói munka, hisz Gulyás már nem érte meg azt, így a felmerülő kérdésekben csak a szerkesztővel tudtam konzultálni. A több bibliányi kötetet kitevő kéziratanyag gépírással íródott, amiben a költő utólag bejegyzéseket, változtatásokat eszközölt, s ehhez kellett tartanom magam, ezt tekintettem végső változatnak, holott a versek egy része már megjelent korábban, gyűjteményes kötetekben, esetenként másféle javításokkal. A helyesírás és a központozás sem volt egységes, hisz több évtizednyi költői munka eredménye, de csak a nyilvánvaló elgépeléseket, helyesírási hibákat javítottam, illetve olyan nyelvi jelenségeket egységesítettem, amiknek nincs jelentésmódosító szerepük, és nem változtatnak a versek jelentéstartamán.

Csík Mónika felolvasta a negyedik, záró kötet végére került fülszöveget is összegzésként:

„Engem itt dobott ki / a ropogó lágy földből az idő ekéje, / hol egy vad nyomából / az idő vastag érként buzog / és kecskeköröm alakú csigaházak söprődnek / a partra ki, / megszülte magát az az óra / a suttogó pusztákban, / hol mély szerkezet dolgozik magában, / ott lent, / öreg, halódó bútorok közt, / maroknyi fényben készültem, / lidérces vizek, / érett piros vizek tövében s lejjebb, / hol az idő forrása bugyog. / (…) Ülök a Mária-arcú tájban, / mint régen, mielőtt beleléptem / a folyóba, / ős könyv lapjai közt, benned és magamban, / iszapos tagjaimban. / Hallom a sötét forgolódást, / lisztes nyoszolyák, székek, / mint az egérfészkek, / hallom, hűlnek ki a borsos gyümölcsök / s az alvók csontjai” – olvashatjuk ezt a szép önvallomást Gulyás József Hinga című versében, ami ide kívánkozik, a negyedik, utolsó könyv lezárásaként, hisz az egész gulyási opus esszenciája benne rejlik. A költő önkeresése, melynek során külső és belső tájakat, világokat barangolt be, s végül mindig ugyanoda jutott vissza – az ősforráshoz: Ludashoz, amelynek földjéből ő maga is vétetett, amelyet gyűlölve szeretett és szeretve gyűlölt, és amelynek krónikása maradt mindvégig.”

Gulyás József életmű köteteinek bemutatóján, az Életjel Kiadó jubileumi rendezvényén közreműködtek Lőrinc Zsuzsanna és Miklenovics Aranka szavalók, valamint Ledenyák Lea népdalénekes, továbbá Nagy Éva, a hagyaték őrzője.

Németh Ernő