Több mint száz fellépője volt a pacséri hagyományos nemzetközi népzenei találkozónak, melyet hetedik alkalommal tartottak meg Vörös István, a helybeli citerazenekar alapítója emlékére. Az idén első alkalommal emlékeztek meg a néhai Végel Jánosról is, aki évekig a művelődési élet mozgatórugója volt a településen.

A kun találkozóval egybekötött rendezvényen a jelenlevők megkoszorúzták a falu központjában található kunszobrot, Györfi Sándor karcagi Kossuth-díjas szobrászművész alkotását. Mint elhangzott, 780 évvel ezelőtt Kötöny vezérrel az élen közel negyvenezer család érkezett a Kárpát-medencébe, ahol az uralkodó, IV. Béla, királynak kijáró tisztelettel fogadta őket, és behívta országába. A Duna-Tisza közén, a Körösök vidékén és a Tisza mentén letelepedett kunok utódai ma is ott élnek, és őrzik hagyományaik egy részét. A 16. században nyelvük ugyan beleolvadt a magyarba, de a nagykunsági tájnyelv számos elemét megőrizte.

A Bethlen Gábor Alap által támogatott rendezvényen Szabolcski Szabolcs, a helyi közösség tanácsának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, és emlékezett a kun ősökről, valamint a pacséri kunbaba felállításáról és ideszállításáról. Az ősök iránti tisztelet jeleként megkoszorúzták az összefogást, összetartozást is jelképező szobrot.

A találkozó a Regionális Oktatási Központban folytatódott, ahol egymást váltották a fellépők: Zsadányi Bálint pacséri és Lele József muzslyai szólóciterás, a bácskossuthfalvi Rezeda asszonykórus, a helybeli általános iskolásokból álló Zengő énekcsoport és citerazenekar, a bajmoki Kispacsirta leánykórus, a muzslyai Kisbanda citerazenekar, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület asszonykórusa és citerazenekara, a zentagunarasi Graca János Színjátszó és Irodalmi Művelődési Egyesület Gyöngyvirág asszonykórusa és tamburazenekara, a kunbajai Bokréta Művelődési és Hagyományőrző Egyesület énekcsoportja, a gunarasi Rozmaring asszonykórus, és a házigazdák, a Pacsér Művelődési Egyesült citerazenekara és vegyes kórusa.

„A hagyományt nem ápolni kell, mert nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket”- idézték Sebő Ferenc Kossuth-díjas énekes, népzenekutató gondolatát, s ennek szellemében a néhai citerás nótájának közös éneklésével ért véget a találkozó.

A rendezvényt a Magyar Nemzeti Tanács és a pacséri helyi közösség támogatta.